Reformátusok Lapja, 1959 (59. évfolyam, 1-22. szám)
1959-12-01 / 21. szám
REFORMÁTUSOK LAPJA Official Organ of the Evangelical and Reformed Church . . . Member of the Associated Church Press Published semi-monthly (monthly in July and Aug.) for the Evangelical and Reformed Church by the Board of Business Management, the following members constituting the Church Papers Committee: William C. Mingle, Chairman; Carl J. Bender, Edward Dirks, Henry I. Stahr, Norman C. Zulauf and Robert C. Kienle, President of the Board, ex officio. Send all correspondence and subscriptions to: Alexander Tóth, Editor and Manager 210 Eisenhower Boulevard Lancaster, Pa. Subscription rates: $2.50 per year everywhere; single copies, 15 cents. Remittances should be by check, draft or money order, made payable to the REFORMÁTUSOK LAPJA. — Changes of address can be effected three weeks after receipt of both old and new addresses. Entered as second class mail matter January 11, 1944, at the Post Office in Lancaster, Pa., under the Act of March 3, 1879. Additional entry at the Post Office in Pittsburgh, Pa. Acceptance for mailing at special rate of postage provided for in the Act of February 28, 1925, authorized June 4, 1938. Second class postage paid at Pittsburgh, Pa. MEGFIGYELÉSEK ADVENT ELŐTT A mai technika óriási hegyeken keresztül alagútakat fúr, távoli partokat mértföldes hidakkal köt össze. Olyan repülőgépeket készít, amelyekkel órák alatt körül lehet repülni a földgömböt. Szétrobbantja az atomot és pusztulással fenyegeti az egész művelt világot. Nincsen azonban sehol olyan tudós, aki egyetlen pici gabonaszemet is elő tudna állítani. Gondolkozzunk egy pillanatig és kérdezzük meg: Ki ad életet és növekedést a buzamagvak- nak, amelyek a mindennapi kenyeret szolgáltatják? Kicsoda az ura a természetnek, amelynek erőit az ember “megnyergeli” és arra használja fel, hogy a világot kényelmesebb otthonává rendezze be? Kitől kapjuk az életet, hogy azt élvezhessük? Végül pedig van-e olyan földi édesatya, aki egyetlen fiának a szivét is képes lenne feláldozni és odaadni érettünk, hogy ismét keblére öleljen minket?! Aki valamennyire is meg tudja látni és érezni Isten jóságát és szeretetét, az igyekszik háláját Vele szemben valamilyen formában leróni, mert meggyőződik arról, hogy Isten nélkül minden elbizakodottsága és gőgje dacára sem tehet semmit. Isten iránti hálánkat maradandóan csak úgy tudjuk leróni, ha saját életünket — időnket, képességünket és vagyonúnkat — áldozzuk oda Istennek, hogy örökkévaló céljait rajtunk keresztül megvalósítsa. Ebben az országban, sőt az egész földön a különféle keresztyén egyházak tagjai kötelezettséget vállalnak arra nézve, hogy idejük, képességeik és vagyonuk méltó részét, amit mind Istentől kaptak, visszaadják neki acélból, hogy Isten országa eljövetelét és az Ő akaratának megvalósítását munkálják ezen a földön. Vigyük mi is hálánk ajándékát az Úrnak és járuljunk az O tornácaiba hálás szívvel! Szűcs János lelkészünk AZ EGYHÁZI SZOLGÁK Gazdag volt az apostoli egyház élete. A Cselekedetek Könyve meg Pál apostol levelei a lelki-kegyelmi ajándékokkal megáldott tisztségek, szolgálatok egész sorát említik. Az első főcsoportba tartoztak az apostolok, próféták, tanítók; főfeladatuk volt a kérügma; örömüzenet, homilia: erkölcsi intés hirdetése és tanítása; talán az evangélisták, az Ige (Logos) szolgái is ide tartoztak. A második főcsoport a gyülekezeti gondozás munkáját végezte (social workers): csodák művelői, gyógyítók, segítők. A harmadik csoportba tartoztak a kormányzók: presbiterek, diakónusok, a püspökfelügyelők, ez utóbbiak főképpen adományok kezelésével voltak megbízva. Az apostol utolsó helyen említette a nyelveken szólókat. — Külön kell sorolnunk az efézusi levélben említett pásztorokat, akik határozott tisztségre nem jutottak az apostoli egyházban. A későbbi fejlődésben azonban, különösen napjainkban, éppen a gyülekezeti pásztor lett a mindenes, akinek a tisztsége van legjobban általánosítva. A reformáció korában még prédikátorok voltak, Verbi Divini Minister: Isten Igéjének szolgái. De már a hitvallások ott is a “pastores”: pásztorokról beszélnek. A magyar nyelvhasználatban ezek a lelkészek, gyülekezeti, ígehirdető lelkipásztorok. Örvendetes, hogy az angol nyelvhasználatban a “minister” szó újra tért nyer s talán a reformáció komoly hangsúlyát visszanyerjük s az ígehirdető “minister” lelkész mellett a munkamegosztás és főképpen az egyetemes papság elve életbeléptetésével a pásztori munkát, mint közös “ministry”-t, szolgálatot, az egész, élő gyülekezet vállallja. így aztán a Pál apostol által említett “kiválóbb út”: a szeretet útja minden egyháztag előtt megnyílik. Paál Gyula
