Reformátusok Lapja, 1959 (59. évfolyam, 1-22. szám)
1959-12-01 / 21. szám
4 REFORMÁTUSOK LAPJA ÉPÍTJÜK A SZOCIALIZMUST! (Efézus 6:6-7) Ez most a jelszó. Az a kérdés, részt vehet-e az egyház a szocializmus épitésében, vagy pedig ölhetett kezekkel nézi ami körülötte történik. — Mi történik körülötte? — Nagy erőfeszítéseket tesz az állam, a társadalom a termelés kereteinek kiépítésére. Utak, vasutak, gyárak, malmok, iskolák épülnek. Termelő szövetkezetben hatalmas arányokban folyik a munka, a közlekedés nagy lendületet vett, az életszínvonal emelkedik, a tanuló ifjúság soha nem látott arányokban szaporodik. — Van-e még itt szükség az egyházra? — Kérdezzük meg, mi hiányzik még a szocializmus építésének nagy munkájában? — Megkapjuk rá a feleletet bármelyik hivatalban, vállalatnál vagy gazdaságban a vezető embertől. — Legnagyobb a hiány olyan emberekben, akik lelkiismeretesen, hűséggel, odaadással hangya-szorgalommal végzik a munkájukat s teljes megbízhatósággal töltik be azt a helyet, amelyre oda vannak rendelve. — Vannak ilyen emberek? — Vannak1 De soha sincs elég. Még több kellene. És az erre való ránevelésnek a módját a modern neveléstudomány még nem találta fel. — Nos tehát itt van szükség az egyházra. Az egyház már régen tudja ennek a módját, és régen gyakorolja is. — Hozunk fel rá egy példát. — Dánia! — Ezelőtt 150 évvel Dánia Európa egyik legelmaradottabb országa volt. A dán paraszt maradi, sötét arcú, mogorva, gyanakvó, minden újításnak ellensége volt és a szociális érzésnek nyoma sem volt található benne. Ma: előrelátó, boldog, képzett, alkotó erejű és a közösségi munkában, a szövetkezeti életben teljes mértékben benne élő müveit nép. Ennek a két ellentétes jellemzésnek magyarázata egyetlen bűvös erejű szóval fejezhető ki: népfőiskola! Grundtvig dán lelkész, később püspök és munkatársai ezelőtt 150 évvel a dán ifjúságot egész egyszerű kis falusi szobákban összegyűjtötték s a téli hónapokban tanították. Nem mezőgazdasági ismeretekre tanították, hanem Krisztushoz vezették őket. A népfőiskolában megtanították a dán parasztot elsőrendű vajat készíteni anélkül, hogy a vajkészitésről csak egy szót is szóltak volna előtte. A lelki ébreA HARMADIK (A SZERETET) Valamit kérnek Tőled. Megtenni nem kötelesség. Mást mond a jog, és mást súg az ész. Valami mégis azt kívánja: Nézd, tedd meg, ha teheted. — Mindig arra a harmadikra hallgass, Mert az a Szeretet. — Messzire mentél. Fáradt vagy. Léptél százat. Valakiért még egyet kellene, De a szived, a tested lázad. Majd máskor — nyugtat meg az ész És a jog józanságra int. De egy szelíd hang azt súgja megint: “Tedd meg, ha teheted . . .” — Mindig arra a harmadikra hallgass, Mert az a Szeretet. Valakin segíthetnél. Joga nincs hozzá, nem érdemli meg, Talán összetörte a szived, —• Az ész is azt súgja: minek? — De Krisztus nyomorog benne. — . . . S a szelíd hang uj ra kérlel: “Tedd meg, ha teheted.” — Mindig arra a harmadikra hallgass, Mert az a Szeretet. . . . Óh, ha az a “harmadik” első lehetne, És diktálhatna, vonhatna, vihetne! . . . — Lehet, elégnél hamar. Valóban esztelenség volna, —• De a szived békéről dalolna, S amig elvesztenéd, bizony megtalálnád Az életet. —• Bizd rá magad arra a harmadikra, Mert az a Szeretet. Turmezei Erzsébet dés volt a fő cél. A bűnből felébredt, a lelki sötétségből az evangélium világosságára kivezetett dán paraszt nem volt képes többé rossz vajat készíteni. Krisztus társaságában, Krisztus leikével betelve a mindennapi munkájában is csak lelkiismeretesen és tisztán tudott dolgozni. — A mai Dánia felvirágzásának ez volt a titka. Mit mond az Ige: “Ne szolgáljatok színből, mint akik embereknek akarnak tetszeni,
