Reformátusok Lapja, 1959 (59. évfolyam, 1-22. szám)
1959-11-15 / 20. szám
14 REFORMÁTUSOK LAPJA hozzák az őket ábrázoló képeket. Hát még majd amikor a pápa is ellátogat vagy éppen végkép otthagyja a kommunistává alakúló olasz földet. És a rengetek ünnep és a velük járó munkaszünetek. Persze, hogy lesz olyan szavazó is, aki még ezt is szívesen mgszavazza. Lapjaink mind kezükbe kerülnének, hiszen már is tudnak rendezni sajtó-boj kottákat. — Egyszer s mindenkorra megszűnnék a sajtó- szabadság is, a többi szabadsággal együtt. Hiszen — mint fentebb láttuk — szabadsághoz csak az igazságnak lehet joga, igazsága pedig egyedül csak Rómának lehet! Befejezésül még egy szót katholikus testvéreink számára. Ez nem ellenük való beszéd, hanem őérettük és őmellettük szóló védekezés. Magunkkal együtt őket is védeni szeretnénk attól a világ-zsarnokságtól, amit egyházuk rendszere képvisel. Az ő szabadságuk is kockán van, s ha egyszer elveszítjük szabadságunkat: nagyon nehéz lesz azt visszaszerezni! A papirend börtönőrzése tökéletesen kiépített szervezet. Századok és országok tesznek róla bizonyságot. És arról, hogy századok óta ostromolják a szabadságnak ezt a legerősebb várát. És ahogy a jelek mutatják, most készülnek a döntő rohamra, mit most egy év múlva fognak megvívni. Ha ez a vár is elesik: nem lesz több szabadság a földön. És innen nem lesz hová menekülnünk azoknak, akiket éppen a szabadság vágya és birtoka tett amerikaiakká. Mert a magyar éppen úgy nem élhet szabadság nélkül, mint az amerikai. — Ezért a legjobb amerikai a magyar. Testvérek: tegye meg mindegyikőnk a maga kötelességét szabadságunk megvédése érdekében! Mi már megismertük az igazságot és Urunk megbiztatott, hogy az igazság szabadokká tesz minket! — Álljunk hát meg a szabadságban, amire elhivattunk! Tóth Sándor KELETI MUNKÁSKONFERENCIA (Folytatás a 2.-ik oldalról) A konferencia résztvevői nagy figyelemmel hallgatták a kerületi elnök beszámolóját s rendíthetetlen bizalmuknak adtak kifejezést az egyházkerület elnöke és tanácsa iránt. Egyházmegyénk meleg szeretettel köszöntötte a passaici egyház iskolaépítő lelkipásztorát és küldöttségét. Egyházmegyénk felhívja kebelbeli és a meghívott gyülekezetek figyelmét az egyházmegye rendezében a passaici egyházban, november elsején, délután 4 órakor tartandó Kálvin-ünnepségre. A konferenciát Dr. Szabó István egyházkerületi elnök imája és a gyülekezet éneke után Vitéz Ferenc egyházmegyei elnök bezárta. A konferencia tagjai Ízletes vacsorán vettek részt a vendéglátó egyháznál. A konferencián részt vett egyházmegyénk 14 egyházából Bethlehem 6, Bridgeport 20, Fairfield 10, New York 20, Passaic 7, Perth Amboy 5, Wallingford 2 és Woodbridge 5 taggal, összesen 75 képviselővel. Vitéz Ferenc CSENDESEDJETEK EL Rovatvezető: Dr. Újlaki Ferenc AMIKOR A JÓSZÁNDÉK NEM ELÉG “Monda Dávid Salamonnak: Édes fiam, én elgondoltam vala szívemben, hogy az én Istenem, az Úr nevének házat építsek. De . . .” (I. Krón. 22:7.) Dávid öreg volt és fáradt. Ami pedig ennél is több: tele volt bűnbánattal. Nem volt ő rossz király, sőt föléje is emelkedett korának. Ő maga azonban azt is tudta, hogy súlyos lelki és erkölcsi botlások jelezték azt az útat, amelyiken élete haladt. Most, hogy közel jutott ennek az útnak a végéhez, ott állott előtte a fia, Salamon, hogy átvegye tőle a királysággal járó felelősségeket. Az öreg ember kutatón nézett fia szemeibe, hogy hátha meglátná azokban a jövő kulcsát. Az volt az óhajtása, hogy Salamonnak sikerüljön az, ami neki nem sikerűit. Hogy jó úton indúljon, hogy hűséges legyen az Ábrahám, Izsák és Jákob Istenéhez. Mert ha az igaz hit helyes útján indúl, talán meg is fog azon maradni. Dávid ismerte önmagát: tudta, mi okozta az ő elestét. Eltért a hit örökségétől. Bánatában aztán már régen szeretett volna templomot építeni. Meg is volt hozzá a jószándéka. “Sok vasat szerzett szegeknek, rezet is bőségesen, mértéken felül, és számtalan cédrusfát.” A templom azonban mégsem épült meg, és Dávid tudta, hogy miért nem. Hiszen igaz, hogy volt olyan hagyomány is, amelyik azt mondta, hogy Jehovának sátorban kell laknia, nem más hajlékban, és ezzel a kényelmes kibúvóval takargathatta Dávid a maga késését. De a halogatás igazi oka Dávid lelkiismeretének a nyugtalanságában volt. Mikor fiához beszélt, nem mondott meg neki mindent. Nem szólt Bethsábéról és az árúlásról, amivel őt magának megszerezte. Nem említette a maga erkölcsi botlásait, sem azt, hogyan hanyagolta el Absolont és lett oka tragédiájának. Csak azt mondta neki, hogy: “Édes fiam, én elgondoltam vala szívemben, hogy az én Istenem, az Úr, nevének házat építsek. De . . .” Itt aztán megzavarodott, sokáig hallgatott. Hallgatása is sokat mondott: Isten nem találta őt méltónak erre a feladatra.
