Reformátusok Lapja, 1959 (59. évfolyam, 1-22. szám)
1959-11-15 / 20. szám
REFORMÁTUSOK LAPJA 13 Ez az egy idézet, ez a vakmerőén, mert teljes önbizalommal használt nyilt kijelentés egymagában is elég volna annak igazolására, hogy miért emelem fel óvó szavaimat. Itt Róma nyíltan beismeri, hogy más felekezetek irányában türelmes addig, míg kénytelen vele, vagyis olyan országokban, ahol más felekezetűek (mondjuk ki: protestánsok) vannak többségben. Mihelyst azonban bárhol is a római katholiku- sok kerülnek többségre: Róma azonnal “követelni fogja, hogy azoknak ne adjanak engedélyt a maguk hibás tanainak terjesztésére.” Spanyol- országban zárva tartják a theológiai szemináriumot meg a protestáns templomokat, Dél- Amerikában lerombolják templomainkat és megölik az azokba járókat és nem engedik a gyermekeket más mint katholikus iskolákba. Nem hajdanában, hanem MA. Intő példák arra nézve, hogy mi lesz itt minálunk is, ha uralomra jut Róma, ki minden más vallást merő “tévelygésnek” minősít. Vallás-szabadság — igen, de egyedül és kizárólag CSAK Róma számára! Aki pedig azzal áltatja magát, hogy “minálunk ilyen nem történhetik”: annak a figyelmét a következőkre hívjuk fel. A washingtoni kongresszusban ma a demokrata többségi vezér John W. McCormack Massachusetts állam római katholikus képviselője. Mióta ebben a hivatalában van, különböző mezőkön olyan törvényeket vitt keresztül, amik több mint 30 millió dollárt jövedelmeztek egyháza szervezeteinek. Maine államban most öt évvel ezelőtt választottak először római katholikus kormányzót. Ott a demokrata pártot katholikus pártnak nevezik. Röviddel megválasztása után meg- indúlt a követelés a római egyház népiskolái érdekében, hogy azoknak is adják meg az állami autóbusz-szolgálatot, mint ezt már más államokban is keresztűlvitték; az egyik városban a papok és apácák már azzal fenyegetőztek, hogy 900 gyermeket fognak átdobni a nyilvános iskolákba, ha nem teljesítik követelésüket. (Persze, hogy nem tették volna meg; de kár, hogy szavukon nem fogták őket!) — Washington államban is most jött be először római katholikus kormányzó, de nem egyedül, hanem vele jött a hasonló vallású helyettes kormányzó, államtitkár, főügyész, biztosítási főfelügyelő, a képviselőház elnöke és többségi vezére, a szenátus elnöke és többségi vezetője. Katholikus templomokban előre megielölt szavazó-cédulákat osztogattak. A választás után a katholikus párt azonnal előállott első követeléseivel: a katholikus iskolák különböző támogatásai érdekében, és arról szóló javaslattal, hogy változtassák meg az állam alkotmányát, hogy a közpénzeket igenis fel lehessen használni egyházi célkitűzések támogatására! Ohio államban másodszor választottak kormányzónak római katholikust. Azonnal megindúltak a római katholikus iskolákba a tanúlókat államköltségen szállító autóbuszok, sőt engedélyezték a nyilvános elemi iskolákban az apáca-tanítók alkalmazását is. Hasonló történt Pennsylvania és Colorado államokban, az első római katholikus kormányzó megválasztása után azonnal, sőt az iskolák mellett most már a felekezeti jellegű kórházaknak a közpénzen való segélyezését is követelik. New York államban a jezsuita Fordham-egyetem nagy botrányt jelentett sok millió dollárt nyerő telekvásárlási ügyét már-már el is hallgattatták, mire most Missouri államban történt még rosszabb eset: St. Louis város közepén 465 holdnyi területet “leértékesített területnek” nyilvánítottak, hogy belőle a legjobb részletet, 22 holdat, dollár helyett hét centért odaadják az ottani jezsuita egyetemnek és szemináriumnak, mely e vételén nyolc millió dollárt nyert, a mi a köznek ugyanolyan veszteségét jelenti. Merjük még mondani, hogy “ilyesmi minálunk nem történhetik”?! Már is történik, de még sokkal több fog történni, ha országunknak elnöki székébe Róma alattvalója kerül. Ne tévesszen meg senkit Kennedy szenátor széliére publikált nyilatkozata, hogy ő sohasem engedné meg, hogy az egyház érdekei fölébe kerüljenek az állami érdekeknek. Róma nagyon szépen el tudja intézni a dolgokat, még a farkast is báránybőrbe tudja öltöztetni. Természetesen nemcsak az iskoláknak vagy kórházaknak nyújtandó államsegélyekről lenne szó. Ma még csak ezek szerepelnek, mert ma még nincs meg a katholikus többség vagy az elnöki hatalom. Akkor azonban vég nélkül jönne egyéb is. A hivatalokban katholikusok alkalmazása; hiszen pl. a katonaságnál már is elérték, hogy bár haderőnknek csak negyedrésze katholikus, tábori lelkészeinknek a felét a magukéból juttatták be. Már a szenteket is behozták a katonasághoz, mint a múltkor hírt adtunk róla. Hát még majd a nyilvános és hivatalos ünnepélyeknél! Minthogy már is sok helyen többségben vannak, különösen a városokban, meg fogják követelni, hogy minden hivatalos cselekményben az övék legyen az elsőség — gondoljuk csak el a pompás parádékat, amikkel majd a tömegek szemét kápráztatják! Aztán jön a rengeteg szobor, amit majd felállítanak, középületeink előtt, útcákon, tereken, parkokban, folyóknál, mindenütt. — Egészen bizonyos, hogy a holdba sem lőhetnénk löveget anélkül, hogy valamelyik főpap nagy ceremóniával hozzá ne erősítene valami amuletet, ami ott is elmondja, hogy az egész világ Rómáé. Aztán: összes iskoláinkban apácáik tanítanának és végeznék a következő nemzedékek kitartó agymosását. A törvényhozásban egymás után hoznák az alkotmányt megváltoztató törvényeket. A Fehér Házba ki és bejárnának állandóan a főpapok, a maguk teljes egyházi ornátusában, és minden gondoskodás megtörténnék, hogy a következő vasárnapi lapok mellékletei teljes színnyomásban
