Reformátusok Lapja, 1959 (59. évfolyam, 1-22. szám)

1959-11-01 / 19. szám

REFORMÁTUSOK LAPJA 11 mint amennyit az emlitett szerződésben kép­viselőin keresztül aláirt és jóváhagyott. A Tiffini Egyezmény negativuma, hogy nem tudta egységben megőrirzni összes ameri­kai magyar református egyházainkat, sőt in­kább további eredményként válaszfalat emelt az u. n. csatlakozott és nem csatlakozott egy­házak közé. A Tiffini Egyezmény pozitivuma viszont a Reformed Church keretében elhelyezkedett egy­házaink számára az, hogy jogforrás lett — habár annál jóval több is lehetett volna — amelyből kiindulva egyházaink kivivták hosszú harcok után jogi létezésünk koronáját, mely az Evangelical and Reformed Church alkot­mányának jelenlegi 78-ik paragrafusa, mely kimondja, hogy “a magyar gyülekezeteknek joguk van magyar egyházkerületet alkotni.” Akik a Tiffini Egyezmény létre jövéséért felelősek voltak és akik annak létrehozásában részt vettek, nincsenek többé egyik egyház­testünk felelős vezetőinek a sorában sem. Ezért tehát ismét nem minket ter­hel ugyan a felelősség és ezért nem mi állunk meg a történelem itélőszéke előtt, de örököltük a jogi keretet, mely bennünket egymástól elválaszt. 3. — Történelmi tévedéseink Tiffin után Tiffin után református népünkre borult a csatlakozottak és függetlenek szégyenletes test­vér-harca, amerikai magyar református életünk fekete korszaka. Óh, milyen mérhetetlen bol­dogság lenne, ha ezt a fejezetet valahogy ki­radírozhatnánk amerikai magyar reformátussá- gunk történetéből?! Ellenségek nem folytat­hattak egymással szemben kérlelhetetlenebb harcot, mint ezek az egy áldott hitbeli örök­séget hordozó testvér egyházi csoportok visel­tek egymás ellen ebben az áldatlan korszakban. Azokból, kik ezért a testvérharcért felelősek voltak, kevés van már közöttünk, különösképen egyházi kormányzatunk vezető pozicióiban alig­ha van már. Ezért a nagy történelmi tévedésért nem mi állunk meg a történelem itélő­széke előtt, de átörököltük az átkos szellemet, mely újra és újra harcos epizódokban tör ki. 4. — Történelmi tévedéseink 1941-ben 1941 Labor Day napján Ligonierban tar­tottuk összes amerikai magyar református egy­házi testeink összes felelős vezetőivel nagy egység konferenciánkat, melynek elnöki tisztét közös megegyezés alapján csekélységem tölt­hette be, mint konventi képviselő. Talán soha­sem állottunk közelebb a tényleges egységhez, mint akkor a ligonieri dombtetőn. Megszer­kesztettük és aláirtuk az okmányt, amit “Ame­rikai Magyar Református Életünk Történelmi Okmányának’-’ kereszteltünk el. Kimondottuk a békés együttmunkálkodás baráti szerződését, melynek szerepe lett volna létrehozni a közel jövőben a tényleges és a szervezeti egység keretét. Megegyeztünk, hogy egymástól sem tagot, sem egyházat, megegyezés nélkül át nem veszünk, testvéri együttmunkálkodás tökéletes útját választjuk. Néhány hónapra jött Pearl Harbor. Láng- baborult másodszor a világ. Kitört a második világháború. Nemcsak a világ égett, mi is újra égni kezdtünk. Számtalanszor megszeg­tük a békés megegyezést és mivel görön­gyössé vált az együttmunkálkodás megálmodott testvéri útja, természetesen újra nem született — nem születhetett — meg a szervi egység vágyva-vágyott álma. Ezért már mi állunk meg a tör­ténelem itélőszéke előtt! Háború ide — háború oda, több kellett volna, hogy legyen bennünk a testvéri sze­retet, örökségünk tüze, egyet-akarás. 5. — Történelmi tévedéseink 1949-ben A második világégés elmúlta után újra megszállta lelkünket egy időre a Léleknek tüze. Újra kerestük az egységet, sőt nemcsak az utat, hanem magát a szervi egységet. — Egyházkerületünk és Független Egyházunk fe­lelős vezetői, választott bizottságai teljes erővel belefeküdtek a United Church keretén belüli magyar református szervi egység nagy mun­kájába. Az E. & R, Church és a C. C. Church hivatalos bizottságaival folytattunk nagyon re­ményteljes gyűléseket, magunk között gyűlések sorozatait. Közegyházi legfelsőbb bizottság jóvá­hagyását adta, hogy ha mi, az Egyházkerület egy oldalon és a Független Közegyház a másik oldalon, olyan alkotmány és alapszabály szöveg­ben megegyezünk, melyet magunkra kötelező­nek elismerünk, ők aláirják, elfogadják, jóvá­hagyják. Meg is szerkesztettük az uj alkotmány- tervezetet, Egyházkerületünk 1949 májusában tartott közgyűlésén jóváhagyta és elfogadta és Jegyzőkönyvében kinyomtatni rendelte az uj Alkotmány szöveget. A kinyomtatott Jegyzőkönyv 63-ik oldalán igy van megszövegezve az egyházkerületi köz­gyűlés hivatalos döntése: “Közgyűlés a jelentést meghallgatja, azt pontról pontra megtárgyalja, a szöveget a ja­vításokkal, mely a fenti jelentésben eszközöl­tetett, elfogadja. Egyben egyhangúlag kimond­ja, hogy a fenti javított szöveg alapján egye­sülni óhajt a Független Magyar Református Egyházkerülettel. Kerület annak a véleményé­nek is kifejezést ad, hogy a maga részéről mindent megtett az egyesülés megteremtéséért,

Next

/
Oldalképek
Tartalom