Reformátusok Lapja, 1959 (59. évfolyam, 1-22. szám)
1959-11-01 / 19. szám
10 REFORMÁTUSOK LAPJA REFORMÁTUS EGYSÉGÜNK Dr. Szabó István ligonieri előadása (Folytatás az első oldalról) 1. — Történelmi tévedéseink Tiffin előtt Az első világháború véres időszaka alatt természetszerűleg megszakadt a kormányzati sőt lelki összeköttetés is a magyarországi anyaegyház és itt Amerikában megszervezett egyházközségei között. Az óceán inneni oldalán zűrzavaros kapkodás volt a katasztrofális, szerencsétlen eredmény. Nem volt egységes itteni kormányzati irányítás. Nem kerültek az élre határozott és erőteljes vezetők, akik a nagy történelmi változás idején egységes irányítás alatt meg tudták volna tartani egyházainkat. Szétesett a vesszőnyaláb, mint oldott kéve szétszóródott gyülekezeteink sora. Létre jött egy állapot, mely minden későbbi tragédiánk eredő oka. Azok közül, kik akkor vezetők, irányítók lehettek volna és kellett volna, hogy legyenek, egy sincs többé egyháztesteink felelős kormányzói sorában. a helyettese, aki életében akkor dönthetett először élet és halál felett, nem irta alá a halálos verdiktet s a fiatal katonát nem végezték ki . . . Áldja meg az Isten azt a vitéz tisztet mind a két kezével! Az idő rohan. Az idő már kevés. Hová megyünk? Megméretünk, megitéltetünk, az elmúlás fekete fátyla lassan mindenkit betakar. Hiszem, hogy végső fokon Krisztus Urunk elé kerül az ügyünk. “Véred kihullott harmatáért, irgalmazz nekünk Krisztus Herceg.” A LATÓ BARTIMEUS Mehetett volna parttalan örömmel szerteszét: sohasem látott kincseit kínálta ott a lét. Az árnyas erdő hívta, hol bimbót nyitott a nyár és testet öltött hirtelen ég, föld, ember, madár. Mehetett volna boldogan amerre szem tekint: szemének szomj át oltani az útcák szépein. Csodálni testük kellemét, hiszen nem látta még a női szépség titkait, vonzó igézetét. Mehetett volna éhesen a földi jók fele: hívta bazár és várta bolt, “szem-szájnak ingere.” Narancsligetek illata lomhán ölelte át, kínálta már a pálmafa az ízes datolyát. Mehetett volna és — maradt. Hallotta bár: “Eredj! Hited megtartott, látva látsz.” — Ott állt csak, mint a hegy. Aztán megindúlt, biztosan s nem ingott meg bele: követte Jézust boldogan, mert — megnyílt a szeme. Füle Lajos Ezért a történelmi és súlyos tévedésért, alapvető és sorsdöntő mulasztásért, nem mi állunk meg a történelem itélőszéke előtt, de ezt örököltük és bajaink ebből fakadnak. 2. — Történelmi tévedéseink Tiffinben Az első világháború véget ért. Az anyaegyház legfőbb kormányzó szerve, az Egyetemes Konvent, úgy döntött, hogy Amerikában lévő gyülekezeteit átadja a Reformed Church in the U. S. nevű egyháztestnek, mely legközelebb állt a magyar református életformához és legtöbb önállóságot ígért egyházainknak. 1921 október 7-én, Tiffin, Ohio-ban megköttetett a szerződés, mely Tiffin Agreement néven ismerős. Ezért a szerződésért és annak bizonyos hiányaiért sok kritika érte azóta a magyar- országi református egyházat és főként annak Egyetemes Konventj ét. Magam is azok közé tartozom, akik mindig hitték és hangoztatták hivatalos és felelős fórumok előtt, hogy a Tiffini Egyezmény nem az egyetlen megoldás volt és az Egyetemes Konvent nem szükségszerüleg kellett, hogy feladja Amerikában lévő egyházait. Bölcsebb és egyházaink egysége érdekében ajánlatosabb lett volna találni egy formát, amely itt lévő egyházainkat egységbe olvasztva megtartotta volna az anyaegyháznak legalább is a lelki gondoskodása alatt. Továbbá, ha már az anyaegyház mindenképen itteni egyházaink átadása mellett döntött, gondoskodott volna azok összetartozásának biztosításáról és több jog megőrzésről,
