Reformátusok Lapja, 1959 (59. évfolyam, 1-22. szám)
1959-10-15 / 18. szám
REFORMÁTUSOK LAPJA 13 ból álló Amerikai Magyar Református Egyházat, két egyházkerülettel, élén két magyar református püspökkel. Megalakulhat az egységes egyház zsinata és konventje. Felállíthatnánk a magyar református főiskolát, ahol a jövő magyar református vezetőit adhatnánk az élet egész területére. — Minden más felekezetnek vannak főiskolái, csak nekünk nincs széttagoltságunk miatt. Megoldható lenne lelkészképzésünk, hiszen a lelkészhiány valóságosan megoldhatatlan lesz rövidesen: nincsenek angolúl és magyarúl jól tudó utánpótlásaink. Csak néhány kiragadott példát említve: egységes magyar református heti vagy akár napi lapunk lehetne, mindkét nyelven, népünknek református öntudatot, világnézetet és hitben elmélyülést adva. Azt az összeget, amit a négy denominációba tartozó egyes gyülekezetek angol és magyar nyelvű lapokra jelenleg külön-külön elköltenek, könnyű szerrel lehetne felhasználni egy egységes magyar református újság kiadására. Mennyi tehetség, energia, pénz nem veszne így kárba és református szempontból Kuyper Ábrahámmal kérdezzük: vájjon van-e az életnek olyan területe, melyről Krisztus, a szuverén úr azt ne mondaná: “enyém”? Iratterjesztés, akár egyházi nyomda szolgálhatná szent ügyünket, ha szétforgácsolt erőinket egyesítenénk. Csak gondoljunk a legfontosabb szolgálatra a missziói munkára: ha az Evangéliumi és Református Egyház magyar kerületének évi 30,000 dolláros, a presbiteri egyházak évi tiz- ezer és az amerikai magyar református egyház tízezer dolláros missziói költségvetését egységesen felhasználhatnánk, mennyivel jobban és közvetlenül az Istentől számunkra kirendelt munkamezőnkön szolgálhatnánk ama “maradék” ügyét: ígét és a megváltás üzenetét nyújtván az arra szomjuhozó és azt nélkülöző lelkeknek. Missziónk egy csapásra megoldaná az evangéliummal el nem ért amerikai magyarság problémájának vajúdását, kis egyházainkat magunk tudnánk segíteni és az ellenegyházak jelenlegi visszás problémáját egy ilyen hatalmas egység szeretetteljes közösséggé változtatná át. És legyen szabad visszatérnem kiinduló pontunkra: ma a szenvedő magyar református Siont segítenünk kell. A világ vezető protestáns szervezeteiben már ott van a vezetésem alatt álló Amerikai Magyar Református Egyház, de mennyivel szebb, jobb és tökéletesebb képet tudnánk adni, ha a Református Világ- szövetségben, az Egyházak Világtanácsában, nemzetközi konferenciákon az amerikai magyar reformátusság egészének, minden tehetségének, lelki kincsének fénye megragyogna, nemcsak egy kicsiny töredéké. Az ökumenikus párbeszédben ma ránk hallgatnak. Nemzetközi fórumokon szólni tudunk, azokban részt veszünk. Még egyszer Dr. Schaeffer tanácsára gondolva, vájjon a sajátságos magyar református hitnek és egyháznak nincs-e számunknál sokkal nagyobb jelentőségű minőségi tartalma? Csak gondoljunk korunk nagy ökumenikus problémáira: az egyházkormányzat, az úrvacsora és az istentiszteleti rend kérdéseire. Meggyőződéssel valljuk, hogy Isten a magyar református egyházban olyan világosságot gyújtott, melyet eddig sajnos véka alá rejtettünk és belharcaink, visszavonásaink miatt nem tudtunk jól képviselni. Van jövőnk Meri-e valaki azt kérdezni, hogy van-e jövője az amerikai magyar református egyháznak? Egy önálló, hatalmas magyar református egyház, mely Megváltó Krisztusunk hívásának engedve, gyökereit az idők viharait átszenvedett történelmi magyar kálvinizmusban bírja, hosszú időkön keresztül megmarad, mert Istentől különleges szolgálatra van megbízatása és azt a történelemben még nem fejezte be, illetve el sem kezdte. Tehát van létjogosúlt- ságunk és jövőnk, mint az eredetileg a Hei- delbergi Káté erejéből táplálkozó német református egyháznak, az eredetileg a skót történelmi kálvinizmuson alapúló presbiteriánus egyháznak és a Révész Imre szerint “szigorúan következetes, de bensőségesen mély lelki” holland református egyház amerikai ágainak. — A nyelv változik, de a hit, az ősi örökségek és az Istentől nyert elhívatás a mi speciális szolgálatunk végzésére megmaradnak. S ennek az egységes egyháznak kell kinevelnie egy olyan ifjúságot, amely tudja az ősök hitét legalább annyira szeretni, mint az atyák és azért annyi áldozatot meghozni, mint ti azért meghoztatok. Mi lett volna a keresztyén egyházból, ha az apostolok a jövő felől aggodalmaskodtak volna? “Ne aggodalmaskodjatok!” — ezt az ígét kell végre jól megtanúlnia az amerikai magyar reformátusságnak. “Aki az eke szarvára veti a kezét és hátratekint, nem alkalmas az Isten országára.” (Lukács 9:62.) SZERETNÉM, HA EGY BIZOTTSÁGOT ALAKÍTHATNÁNK, MELY MINÉL ELŐBB HÍVNÁ ÖSSZE ORSZÁGOS REFORMÁTUS KONGRESSZUSRA, HA LEHET CLEVE- LANDBA, A MAGYAR DEBRECENBE, AZ AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSSÁGOT, HOGY OTT IMPOZÁNS ÉS BENSŐSÉGES KERETEK KÖZÖTT NÉPÜNK JUSSON EL HITBELI DÖNTÉSRE AZ AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSSÁG EGYSÉGÉNEK ÉRDEKÉBEN. Testvérek! Szívemet és lelkemet őszintén kitártam előttetek. Isten igéje lehet egyetlen
