Reformátusok Lapja, 1959 (59. évfolyam, 1-22. szám)

1959-10-15 / 18. szám

14 REFORMÁTUSOK LAPJA zsinórmértékünk, éppen azért megítélhettek, de egyet nem vonhattok kétségbe, hogy nem ő- szintén, nem a szívem és lelkem mélyéről szólottám. Hitem, fajtám, árva magyar refor­mátus népünkért, szent örökségünkért égő emésztő szeretetem és harminc éves egyházi múltam, s az az ügy, melyre életemet tettem rá, legyen bizonyságom előttetek. Ha az egy­ség ügye megkívánja, én félreállok, mert az ügy szentebb és fontosabb, hogy sem szemé­lyeken bukjon meg. Kijelenthetem azt is, hogy a vezetésem alatt álló egyház minden tagja a legmesszebbmenő lelki és anyagi áldozatra kész a szent nagy magyar református egység megvalósítása érdekében. Pontosan száz évvel ezelőtt vívta a magyar protestántizmus létének egyik legnagyobb har­cát a császári pátenssel szemben. A küzdelem, amelyben a magyar protestántizmus győzelmet aratott, arra is megtanította a magyar refor­mátusokat, hogy félretéve az egyházkerület! pártikulárizmust, féltékenységet, a nagyobb szerves egységet egymással keressék. A ké­sőbbi nagynevű nagyenyedi professzor Kovács Ödön akkor mondotta ki a leideni egyetemen: “Az öt magyar egyházkerület szerves egysége a magyar kálvinizmus első fontosságú létkér­dése.” Száz év múlva, Amerikában elmond­hatjuk ugyanezt: az öt különböző denominá- cióban élő magyar reformátusság szerves egy­sége a magyar kálvinizmus egészének első fontosságú létkérdése lett. Isten minket úgy segéljen. A MI HITÜNK (Folytatás a 4,-ik oldalról) úgy állami, mint egyházi tekintetben tőle füg­getlen császárság hatalmas lökést adott a civi­lizációnak, a keresztyénséget pedig századokon át védte a Kelet felől jövő támadás ellen. Bizánc bukása megnyitotta Európa kapuját az Izlám világhódító tervei előtt. Szulemán szul­tán fel is készült a nagy támadásra; a monda szerint a római Szent Péter kathedrális ol­táráról akarta megetetni a lovát. Amit azért említünk fel, hogy olvasónk meglássa, hogy a törököknek ez Európa ellen való indúlása nem pusztán hódító háború volt, hanem elsősorban a Mohammed vallásának a nagy párbaj rahívása a Krisztus egyháza ellen. Ázsiából akkor már majdnem teljesen, Afrikából pedig teljesen ki­pusztították a keresztyénséget. A roppant otto- mán birodalomhoz képest nagyon kicsi tarto­mányoknak látszottak Európa országai, még a római birodalom is. Örökös belső viszályok, csaknem folytonos háborúk még jobban le­gyöngítették a keresztyénségnek ez utolsó me­nedékét. Hogyan fognak ezek megállani az ellenük készülő török támadással szemben? A pápák egyik szózatot a másik után intézték a fejedelmekhez; de már ekkor senki sem hall­gatott reájuk: a keresztes-háborúk óta a pápa­ság tekintélye mindig mélyebbre sülyedt s akkor volt a mélyponton. Nem is látszott semmi akadály. Az Izlám legyőzi a keresz­tyénséget. Arra bizony senki sem gondolt volna, hogy az a legutolsó kis nép ott a Kárpát-medencé­ben, akik legkésőbb jöttek be Ázsiából Európá­ba, és alig hogy megbarátkoztak sőt még tel­jesen meg sem barátkoztak a római keresz- tyénséggel, amit úgy erőszakolt reájuk az első királyuk — hogy ez az egyszerre lenézett és rettegett magyar nép lesz a megmentő je a keresztyén egyháznak és a nyugati civilizáció­nak. Ahol még köve sem volt hozzá, a Nagy Alföld sarából építette azt a vár-félkört, nyolc­vannyolc erődöt, amikben százötven esztendőn keresztül feltartóztatta a nagy támadást mind­addig, amíg végre Európa gazdag országai össze tudták szedni a maguk erejét és végképpen visszaszorították Mohammed népét. Mikor fogja már egyszer valaki megírni ezt a példátlan hőskölteményt, amiből meg­tudnák ezek a megvédett nemzetek, hogy mek­kora volt az az önfeláldozás, amit ennek a még mindig ismeretlen kis nemzetnek köszön­hettek?! De aki valaha megírja, annak meg kell látnia, hogy ki és mi adta nekünk ehez azt a csodálatos erőt. Egyedül a mindenható Isten­nek az a kegyelme, hogy pontosan erre a nagy mentő feladatra küldte el hozzánk a megtisz­tított evangéliumot, a keresztyénségnek az ere­deti tudományát, a legbátrabb hitet, ami akkor szólalt meg először az apostoli idők óta. Igen, a kálvinizmusban újra kitöltött SzentLélek ereje vitte véghez ezt a csodát. A háromszáz éven át a török ellen való védekezés óta még el sem telt másik három­száz esztendő, amikor a Kelet íme megint újabb támadást intéz a nyugati keresztyénség ellen. De most nem egy másik vallás hívei akarják legyőzni, hanem az Istent megtagadó vallástalan és hitetlen emberek, akiket immár évtizedek óta nevelnek erre a feladatra. Kicsiny gyermekségükben kezdődő folytonos agymosás­sal, űznek ki belőlük és tartanak tőlük távol mindent, ami gondolataikat Isten felé irányí­taná. És olyan ravasz számítással dolgoznak, hogy a föld anyagi javaihoz kötik eszményei­ket és ezeknek az ígéreteivel kápráztatják el a tudatlan tömegeket. Ahol vallás nincs, ott erkölcsről sem lehet szó; és ahol nincsenek erkölcsi elvek, ott szabadjára lop, gyilkol és kegyetlenkedik a féknélkűli indúlat. Az orosz cári család legyilkolása óta most már nemcsak egyéneket és családokat, hanem egész nemze­teket irtanak, leírhatatlan kegyetlenkedésekkel.

Next

/
Oldalképek
Tartalom