Reformátusok Lapja, 1959 (59. évfolyam, 1-22. szám)
1959-08-15 / 14. szám
4 REFORMÁTUSOK LAPJA elő munkaterveket és az azokhoz szükséges költségvetést. Ezeknek az egyházi szervezeteknek a kormányzását a megfelelő központi tanácsokra vagy választmányokra kellett ruházni, ezek számára tagokat kellett választani, egynéhány személyi változást is megejteni — ilyen és ezekhez hasonló meglehetősen egyhangú tevékenységgel telt el az első zsinati gyűlés. A második bezzeg különbözött az elsőtől, mert amíg az elsőben a meglévő egyház kormányzásának és igazgatásának megszokott ügyeit szinte gépiesen morzsolták le, addig a másodikban egy még most csak alakúlóban lévő egyháznak kellett egészen uj alapokat rakni. Nem volt könnyű feladat. Két olyan egyházi közösség akar ebben az uj egyházban egyesülni, amelyiknek az összetétele és kormányzati formája, szerkezete egészen különbözik egymástól. Kezdettől fogva igazi találós kérdés volt, hogyan sikerűi majd ezt a két formát összeegyeztetni? Az egyikben zsinat-presbiteri szervezetünk min- denik egysége felsőbb hatósága volt az alatta valónak: a zsinat az egyházkerületnek, az egyházkerület az egyházmegyének, az egyházmegye az egyházközségnek. A másikban sérthetetlennek tartják a kongregáció önkormányzatát: az egyházközség maga intézi a maga sorsát, és sem a társúlások (associations), sem a konferenciák (conferences) nem gyakorolhatnak fölötte felsőbbhatósági rendelkezéseket. Hogy lehet ezt a két egymástól ennyire eltérő kormányzati rendszert összeegyeztetni? A clevelandi alakúló zsinat kiküldte e nehéz feladat elvégezésére az alkotmány-készítő bizottságot, amely most Oberlinben hozta nyilvánosságra és terjesztette a zsinat elé az uj alkotmány és egyházi törvény tervezetét. E tervezet teljesen mellőzi az egyházi felsőbb hatóságok rendszerét, és egészében fenntartja a kongregácionális kormányzati elvet. A zsinat szó csak az egyetemes zsinat nevében marad meg, de ennek alkotásánál is azzal a kifejezett kikötéssel, hogy ennek a testületnek sem lesz hatalmában beleavatkozni akár a konferenciák, akár a társúlások, akár az egyházközségek ön- kormányzásába. Mindezen szervek önmaguk kormányozzák magukat, önmaguk alkotják törvényeiket és teljes joggal intézkednek saját ügyeikről úgy lelki, mint anyagi téren. Az oberlini zsinat megdicsérte a tervezetet és letette azt, tanúlmányozás végett az egyházkerületekhez, konferenciákhoz, társúlásokhoz és egyéb egyházi szervezetekhez, hogy ezek még ez év decembere előtt nyilvánítsanak véleményt a tervezet felől, amit aztán a jövő 1960.-ik évben folytatandó zsinati gyűlésen fognak szavazásra bocsátani. Ha a most e célra elnapolt zsinat akkor elfogadja a tervezetet, akkor azt megint leteszik, akkor már nem vélemény- nyilvánításra, hanem szavazásra az imént említett egyházi fórumok elé. Ha ezeknek kétharmad többsége is jóváhagyja a tervezetet, akkor azt az 1961.-ik évben teljes érvényességre emelik és életbe léptetik. Reméljük, hogy e fontos kérdéshez mennél többen szólnak hozzá lelkészeink, elöljáróink és tagjaink. — Lapunk készséggel nyitja meg a sorompót a vélemény- nyilvánítások számára. Másik érdekes tárgya a zsinatnak egy uj hitvallás készítése volt, amit nem szánnak ugyan kötelező formulának, de ami — tervezői szerint — a mai ember számára az általánosan használt és mindenki által értett nyelven fejezné ki hitbeli meggyőződésünket. Erre nézve is készített tervezetet egy másik bizottság a zsinat elé; ezt hosszabb vita után és csak kisebb módosításokkal el is fogadták. Mindezekről a fontos döntésekről és az oberlini gyűlések tárgyalásainak egyéb érdekes pontjairól is lassanként, ahogy lapunk szűk terjedelme engedi, egymás után be fogunk számolni, legközelebbi számainkban, hogy egyházmegyéink novemberi gyűlésein ezekkel a kérdésekkel is foglalkozhassanak. Magyar Egyházkerületünk évi közgyűlése tudvalevőleg csak tavasszal lesz, de ezeket a minket is nagyon közelről érdeklő kérdéseket bizonyosan tárgyalni fogják már őszi gyűléseink is. DOKTORAVATÁS LANCASTERBEN Nagyon kedves magyar eseménnyé tették lelkészeink a Magyar Egyházkerület volt elnökének, Böszörményi M. István bridgeporti lelkészünknek doktorrá avatását, mit junius 8.-án, a nagy sokaság miatt kint a kollégium sportpályáján, szerencsére gyönyörű verőfényes időben, végzett a Franklin és Marshall College igazgatósága. A Magyar Egyházkerület uj elnökének, Dr. Szabó Istvánnak vezetése alatt megjelentek az uj tisztviselők közűi Bertalan Imre alelnök, Bütösi János titkár, György Árpád pénztáros; Hartó András a keleti, Parragh Dezső a nyugati egyházmegye elnöke, Beretz Árpád, Babos Sándor, Dr. Harangi László, Király Zoltán, Vitéz Ferenc, Egry László, Dr. Nyáry Miklós lelkészek, Dr. Tóth Béla tanár, Szíártó István állami tisztviselő, és számosán a közeli magyar gyülekezetek tagjai közűi.
