Reformátusok Lapja, 1958 (58. évfolyam, 1-22. szám)
1958-02-01 / 3. szám
REFORMÁTUSOK LAPJA 11 HIVATALOS RÉSZ A SZOCIÁLIS TEVÉKENYSÉGEK BIZOTTSÁGÁNAK A JELENTÉSE a Magyar Egyházkerület közgyűlésén Amennyiben a fát a gyümölcséről lehet megismerni, Isten iránti hálával kell bizonyságot tennünk arról, hogy úgy közegyházunk, mint a Magyar Egyházkerület életében nagyon fontos szerepet játszott mindeddig keresztyéni hitünknek a gyakorlatban, különösen társadalmi viszonylatokban való megnyilvánulása. Szociális tevékenységeinknek a főrugója volt és lesz Krisztusnak az utolsó Ítéletről szóló példázatában kijelentett történelmi verdiktuma: “Amennyiben meg- cselekedtétek eggyel az én legkisebb atyámfiai közül, velem cselekedtétek meg.” (Máté 25:40.) Tanulmányozván az előbbi közegyházi és egyházkerületi jegyzőkönyveket a bizottság megállapíthatja, hogy a nemes határozatoknak egész sorozatát tartalmazzák azok, melyet azután a gyülekezetek szépen békében hagytak és a delegátusok ugyanolyan lelkesedéssel fogadták el a következő gyűlések hasonlóan nemes határozatainak listáját. Ugyanakkor azonban az isteni gondviselés szembeállított lelkészt és gyülekezetei nagy, fáradságos, és sok esetben különös uj alázatosságot követelő feladatokkal, melyeknek úgy lelkész, mint gyülekezet minden közegyházi irányítást messze felülmúló mértékben próbált eleget tenni. Talán az egyedüli ügy, melyben a gyülekezeteinknek nem volt nagy része az amerikai indiánok sorsának jobbítása volt. Ha azonban az amerikai indiánok ügye gyülekezeti vagy szomszédsági üggyé vált volna földrajzi vagy társadalmi helyzete következtében, akkor a mi lelkészeink igenis erőteljesen és eredményesen intézkedtek volna abban az ügyben is. Az indiánok ügyét kivéve kevés olyan indítványa volt a szociális tevékenységek bizottságának, akár közegyházi, akár egyházkerületi legyen is az, melyben a gyülekezeteink és lelkészeink erőteljesen sőt a mértéken felül haladóan ne iparkodtak volna cselekedni. Hartó E. András lelkészünk országos feltűnést keltett, amikor az antiszemitizmus kérdésében határozott magyar református testvéri álláspontot foglalt el. Egy másik gyülekezetünk lelkésze, Hamza András a néger kérdésben olyan nemes kijelentést tett, amelyet csak egy, sokat szenvedett kisebbség tehet, teljes megértésével a kisebbségi sorsnak. Lelkészeink, mert tagjaink nagy része a szervezett munkásság köréből való, személyesen is szerepet játszanak a munkásság sorsának javításában és munkásság jogainak személyes kapcsolatok révén való megvédésében. Valamennyien aktivak vagyunk a bevándorlási törvények igazságtalanságai elleni törekvésekben. Lelkészeink aktiv szerepet játszanak helyi lelkészegyesületekben, egyházak közötti és kulturális mozgalmakban való részvételben. Lelkészeink közül többen helyi lelkész-egyesületek elnökei és tisztviselői is voltak. Több lelkészünk vagy tanári állást is vállalt vagy pedig a nevelői tanácsnak (Board of Education) tagja. Cikkekkel, előadásokkal, gyűjtőakciókban való részvétellel nemesen képviselték nemcsak az Isten országát, hanem magyar református egyházainkat is. Szinte szeretné az ember, hogyha nem volna annyi szükség arra, hogy szociális tevékenységben vegyünk részt, és néha ismét egy kis idő akadna arra, hogy a lelkész ismét tudós ember is lehetne. Alázatos öntudattal jelentheti ez a bizottság, hogy a mi lelkészeink és gyülekezeteink megütik azt a mértéket, melyet a közegyház elvár tőlük és méltón állhatnak ott egyenlő felek gyanánt szociális tevékenységben az átlag angol nyelvű lelkész és gyülekezet mellett. Miután azonban nekünk magyaroknak többet adott az Ur, ezért úgy látszik többet is vár tőlünk. Mert az elmúlt év folyamán olyan terheket rótt ránk, magyar református lelkészekre, hogy mostan — visszatekintvén — alig merjük elhinni, hogy ezeket a terheket nemcsak eltudtuk viselni, de még erősödtünk is is hordozásuk alatt. Zaklatott, agyongyülésezett és szaladgáló életünkhöz hogyan is mertünk volna még ráadás terheket is elválalni. És mégis, egy nálunknál bölcsebb gondviselés úgy rendelte el, hogy 1956 október 23-ika óta terheink megduplázódtak és mégis kibírtuk. Az amerikai magyar református élet hőskölteménye az, amit a magyar református papjaink és egyházaink cselekedtek a keresztyén szociális tevékenység terén az elmúlt félévben. Egytől-egyig, habozás nélkül odaállot' mindegyikünk, ahol legnagyobb szükség volt reá. Egyeseknek feltűnőbb munka jutott. De ez a gondviselés parancsa volt. Akármelyikünk ugyanolyan buz- gósággal végezte volna el ugyanazt a szent feladatot. Az egyik lelkésztársunknak, Beretz Árpádnak, Bécsbe kellett menni, a Magyar Egyházkerület képviseletében segíteni a magyar menekültek ügyén odaát. Egész könyvet Írhatna kalandjairól és munkájának áldásáról. Egy másik társunk, Kovács Imre a karácsony havát a tengeren töltötte el mint Vörös Keresztes tolmács. Bertalan Imre hihetetlen mennyiségű időt töltött el Camp Kilmerben a menekültek irányításában. Egry László, ráadásul még a tábori lelkészi állást is elvállalta Camp Kilmerben. Voltak olyan lelkészek — Hamza András, Harangi László, Borsay László, Dr. Szabó István, György Árpád, stb. — akik autóbusz számra vittek el gyülekezeteikbe menekülteket és százszámra helyezték el azokat. Nincs közülünk egy sem, aki ne szerzett volna lakást, állást, vigasztalást, reménységet, ne adott volna szeretetet és barátságot sorsüldözött magyar testvéreinknek. Ezenkívül sirtunk, imádkoztunk, tüntettünk, sürgönyöztünk, gyászoltunk és még ma is mennyire szomorúak vagyunk. Csomagok küldésében fantasztikus számokról teszünk jelentéseket; valamint $100,000.00-t megközelitő adományokról is boldogan számolhatunk be. Gyászunkból azért számunkra áldás is fakadt. Először is újra meggyőződtünk arról, hogy “mindenre van erőnk a Krisztusban, aki minket megerősít.” Másodszor pedig magyar nyelvű egyházi életünk legalább még tiz esztendei létezést nyert menekült testvéreink mellénk állása révén. A passaici egyházban például magyar nyelvű vasárnapi iskolai osztályt és ifjúsági csoportot kellett létesíteni a menekültek számára. Isten áldja meg közöttünk létüket és engedje meg, hogy sohase szűnjünk meg közösen imádkozni magyar népünk megáldatásáért. A közegyház Szociális Tevékenységek Tanácsának
