Reformátusok Lapja, 1958 (58. évfolyam, 1-22. szám)
1958-02-01 / 3. szám
10 REFORMÁTUSOK LAPJA JEREMIAS SIRALMAI ELSŐ SIRÁM Jaj, ae árván úl a rég nagy népű város! Mint az özvegyasszony, olyanná lett már most! Őt szolgálták hajdan a szomszéd nemzetek, Fejedelem volt ő, most rabbá tétetett. Sírván sír éjente, könny borítja arcát, Mert akik szerették, baráti megcsalták! Drága, szent honából minden elvitetett, A pogányok közt űl s hallgat ítéletet. Sionnak útai gyászolnak és nincsen, Ki ünnepet ülni hűséggel elmenjen. Kapui kidöntve, a papjai gyászban, Szüzek keseregnek Sión szent várában. Elnyomói lettek főkké most őnála, Gyermekeit viszik szomorú rabságra. Lehullt ékessége Sión leányának, Mint erőtlen szarvas, hősi elhullának. Hajdan dicső múltba száll vissza a lelke, Míg ellenség keze s kacaja nem verte. A nagy Jeruzsálem vétkezvén vétkezett, Nagy bűnei miatt ekép büntettetett. Nincs vigasztalója, szenny lett a ruhája, Panaszra Istenhez ekép nyílik szája: “Lásd meg Uram, az én nagy nyomorúságom, Ellenség vett erőt eltiport hazámon! Minden kincsem után rabló nyújtja kezét, Tolvajok verték fel a templom rejtekét. Népem sóhajtozik, kenyeret vásárol Utolsó ezüstjén ádáz zsarnokától. Lásd meg Uram, lásd meg, csak könny jutott nékem, Megvetetté lettem, sehol menedékem! Minden járókelők, felétek kiáltom: Van-e olyan bánat, mint az én bánatom? Mellyel engem az Úr sújtott búsúltában, Bűneimért gerjedt méltó haragjában. Tűz szállt csontjaimba, hálóban a lábam, Pusztasággá lettem, nincs, csak betegágyam! Nyakam rettenetes igába görbédéit, Kegyetlen ellenség ostoroz engemet. Rakásra hányattak daljás vitézeim, Mindig gyüléseznek gonosz elleneim, Hogy mind összetörjék fiaim, megfojtsák, Sión szűz leányit sajtóba tapossák. Ezekért sirok én, szememből könny folyik, Mert elhagyott engem az, aki lelkesít. Nincsen vigasztalóm, ki élesszen engem, Fiaim elvesztek, győzött ellenségem. Uram s mind ti népek, segítsetek rajtam! Itt a végső óra, imát rebeg ajkam.’’ Fölemeli hangját Sión, de hiába, Nincs vigasztalója, ki hallgat szavára . . . Szorongatok állnak itten körös-körül És mind Jeruzsálem kínjainak örül. “Az igaz Úristen ellen rugódoztam És bűneim miatt, im, ide jutottam. Lássátok meg népek, halálos kínomat És adjátok vissza fiamat, lányomat! Kiáltottam nekik, kik szerettek engem, De ők mind megcsaltak és becsaptak engem. Papjaim, véneim mellőlem elhulltak, Midőn élelemért koldulva koldultak. Uram! Uram! Lásd meg, hogy szorongattatom, Majd megszakad szivem, oly gyötrő bánatom. Kívül fegyver pusztít, benn a halál éget, Mentsd meg, Uram, mentsd meg e maroknyi néped! Hallották és hallják, miként sóhajtozom, De nem jött sehonnan senki vigasztalóm. Minden nép és nemzet látta végzetemet, A mélységbe mégsem nyújtott senki kezet. Uram, hozd a napot, amelyet hirdettél, Olyanná legyenek, amilyenné tettél . . . Jusson Teelődbe minden gonoszságuk És úgy áldd meg őket, milyen igazságuk . . . Halld meg, Uram, halld meg az én sóhajtásom, Halálos sebemből legyen gyógyulásom!” Vitéz Ferenc AZ AMERIKAI PROTESTANTIZMUS HÍREIBŐL New York pogány város. — Szokásairól, erkölcseiről (vagy erkölcstelenségéről?) és bűneiről ítélkezve eddig is sokan nevezték annak, de az csak a legutóbbi hónapokban derűit ki, hogy lakosainak 58 százaléka nem tartozik semmiféle egyházhoz, sőt zsinagógához sem. Az egyháztag protestánsok száma nem több hatszázezernél, ami a nyolc millió lakosságnak csak hét és fél százaléka! Eddig mindenki azt hitte, hogy a város népességének legalább 25 százaléka, negyedrésze, protestáns. Ez az uj számadat bizony megdöbbentő mindnyájunkra nézve. Sajnos, mi magyar reformátusok is segítünk sötétebbé tenni ezt az amúgy is gyászos képet. Mert lehetetlen az, hogy New York 150,000 magyar származású lakosa közűi csak annyi volna a református, amennyi az ott működésben lévő négy egyházunkhoz tartozik! Félünk, hogy ez a százalékszáma sem volna magasabb az összes protestánsokénál. Connecticutban veszítettünk. — Az egyház és állam különválasztásának nagyfontosságú elve csatát vesztett volt a múlt év folyamán Connecticut államban, ahol felhatalmazták a városokat és községeket, hogy maguk dönthessenek az iskolásgyermekek iskolába szállíttatásának ügyében a magán és paróchiális iskolák esetében is. Ami megmagyarázva annyit jelent, hogy jogukban lesz közköltségen autóbusz-szállítást nyújtani a római katholikus iskolákba is. Ezt a törvényt annak idején EGY szótöbbséggel szavazták meg — 134 szóval 133 ellenében. A kérdést a legfőbb bíróság elé készülnek vinni, mert nagyon valószínű, hogy ez a törvény alkotmányellenes. A connec- ticuti példa mutatja azonban, hogy mennyire résen kell lenni mindenütt, ha biztosítani akarjuk a felekezetek teljes egyenlőségét, ami végeredményben a vallásszabadság egyik alapfeltétele. Róma éber.
