Reformátusok Lapja, 1958 (58. évfolyam, 1-22. szám)
1958-02-01 / 3. szám
REFORMÁTUSOK LAPJA 7 A mi gondunk — az Ö gondja Irta: Dr. Takaró Géza íme egy régi jó tanács. Péter apostol adja (I. P. 5:7): “Minden gondotokat Ő reá vessétek, mert Néki gondja van reátok.” Ezt üzenem annak a sok, elkeseredett magyar léleknek, akikből a világ minden tájára jutott a nagy háború óta. Egyik ezt Írja Braziliából: “Sokáig dolgoztam, mint ápolónő egy kórházban. Reggel ötkor kezdtem. Mikor aludni akartam, akkor volt a legnagyobb zaj. Öten aludtunk egy szobában. Szomorúan látja az ember, hogy a magyar el- züllik, mert nehéz a megélhetés. Óh de sokszor ott tartottam, hogy már nem birom tovább. Csak úgy tartottam magamban a lelket, hogy erős brómos, belladonnás csillapítókat szedtem. Csak azért élek . . .” Régi igazság, hogy mindenkinek a saját keresztje a legnehezebb. Lent és fent. XI. Lajos francia király udvarában élt egy irodalmi kiválóság, aki ezt jegyezte fel: “Láttam a királyt, mialatt szolgáltam, legnagyobb sikerei csúcsán is, de soha nem láttam nyugtalanság és gond nélkül.” A “sötét gond”, az Atra cura, ismerőse volt a könnyű szivű római költőnek is. Minden ember eresze alatt fészket rak a gond és bántó károgással zavarja éjjelét és nappalát. Nem lehet tőle sehova menekülni. Bárhová mégysz, veled megy. Búfelejtő, gondoszlató mulatság csak futó pillanatokra vidít fel, nyomában újra ott a gond. Mit tegyünk vele? Gondot szögre akasztani csak a közmondásban lehet, nem a valóságban. Mindenki sokat tudna beszélni róla, de annál kevesebbet az orvosságáról. Amit nagyon okos emberek is gyakran hiába kerestek egy egész életen át, azt — úgy látszik — régen megtalálták egyszerű, falusi népek, mert olyan lelkesen zenditettek a dicséretre: “Dicsérjük hálaadással Az egy Fővalóságot, Ki hűséges gondtartással Vezérli e világot . . . Hogy tud a halászka minden évben kétszer átrepülni a föld egyik pólusától a másikig? Hogy tud az egyik fecske-faj 17 óra alatt a tropikus Afrikából a brit szigetekre repülni? Hogy tud a parányi “ar any taréj os” madár átrepülni az északi tenger felett éjszaka? Mikor a lombok sárgulni kezdenek, ablakunk alatt a kertben nagy konferenciát tart egyik madársereg a másik után. A hangos tanácskozásból egyszerre a tettek mezejére röppennek, és biztosak az irányban, amerre út jókat veszik az új hazába, ahol melegebben süt a nap, zöldebb a mező és az erdő. Nem tanultak földrajzot, nincs birtokukban iránytű, mégis odatalálnak és tovább élnek. Ki készítette a tervet, melyre e kivándorlók rábízzák magukat? Ki fejti meg a költöző madarak rejtélyét? Tudományosan képzett szakemberek ma is némán állnak meg a kérdés előtt, melyre a legnagyobb Naturalista, Jézus így felel: “Az égi madarak nem vetnek, nem aratnak, sem csűrbe nem takarnak; a ti mennyei Atyátok eltartja azokat.” És hozzá teszi: “Nem sokkal külömbek vagytok-é azoknál?” Képeskönyv számotokra az egész természet, emberi szavakba nem lehet foglalni legmélyebb titkait, de kövessétek gyakorlati tanításait: Bízzatok! “Nemde, két verebecskét meg lehet venni egy kis fillérért? És egy sem esik azok közül a földre a ti Atyátok tudta nélkül? Néktek pedig még a fejetek hajszálai is számon vannak. Ne féljetek azért, ti sok vere- becskéknél drágábbak vagytok.” Korunk mintha elvesztette volna érzékét az emberi élet értéke iránt. Mi egy emberélet egy világvárosban? Mi egy emberélet egy hatalmas gyár munkásainak tízezrei között? Mi egy emberélet egy milliós hadseregben? De Isten nem tömeggyártó, hanem egyéneket alkotó művész. Nézd meg a pillangó vagy akárcsak a moly szárnyán a himport: nem por az, hanemm hullámos tollazat, minden egyes toll a maga külön fonalkáival. Hát az ember! Mily csodálatos lény! Porszem se az univerzum csillagvilágainak milliárdjaihoz képest, mégis: ő tartja kezében a teleszkópot és vizsgálja, míg azok mit se tudnak e “porszem”-ről. Egy legenda szerint Ádám azt álmodta, hogy ő egy szeráf. Fölébredve angyalt látott maga előtt, aki azt mondotta neki, hogy még mindig ember, de szeráf lakozik benne. Azonban a szeráf csak akkor tud felszárnyalni, ha Ádám megtanul térdet hajtani. Ugyanezt kéri Péter apostol is, mielőtt az ember gondjain segíteni akar tanácsával: “Alázzátok meg magatokat Istennek hatalmas keze alatt, hogy fel- magasztoljon titeket. Minden gondotokat Ö reá vessétek, mert Neki gondja van reátok.” A büszke ember nem szorul Istenre, ezért magára marad gondjaival, mígnem összeroskad azok alatt. Az alázatos embert pedig minden terhei, gondjai ellenére felmagasztalja az Úr. A régi világ úgy gondolt az Édenre, mint egy gondnélkűli csodakertre. Az Olimpusz isteneinek méltóságát abban látta, hogy kivétetnek az emberiség gondjai alól. Odafenn a magas hegytetőn sütkéreztek egész napon, a felhőtlen ég gondtalanságukat szimbolizálta. Nem érdekelték őket a földi ember problémái, kínlódásai és egész tragikus sorsa. Krisztus új Éden kapuját nyitotta meg, egészen más isteni felséget láttatott meg, akinek nem kevesebb, hanem több gondja van, mint a földi királyoknak. Minél jobban bízol Benne, annál több gondodat hagyod Őreá. Aggodalmaskodásod a mértéke Benne való hitednek. Az amerikai orvosi műszerészek lapjában egy szívbemarkoló esetet írtak meg a minap.
