Reformátusok Lapja, 1958 (58. évfolyam, 1-22. szám)
1958-02-01 / 3. szám
6 REFORMÁTUSOK LAPJA CSENDESEDJETEK EL Rovatvezető: Dr. Újlaki Ferenc “AKI SZERETI AZ ELSŐ HELYET . . Édes Atyám! Áldott légy, hogy alkalmat adsz az elcsendesedésre. Hálát adok a kiváltságért, hogy veled lehetek, mert nekem oly édes Te veled együtt lenni. Ami a madárnak a puha, meleg fészek, az vagy Te énnekem: nyugalmam, felüdülésem forrása. Magad számára teremtettél és én mindenhonnan visszavágyon a Te szerető szíved melegére. Visszavágytam, itt vagyok most is. Alázattal kérlek: fogadj bűnbocsátó szeretettel, taníts, áldj meg engem. Jézusért, Ámen. János apostol harmadik levelének 9. és 10. verseiben egy Diotrefes nevű emberről ir, aki sok keserűséget okozott neki is, másoknak is. “Nem fogad be minket”. . . “gonosz szavakkal fecseg ellenünk”, visszautasitja János apostol- ságát, nem fogadja követeit, mert jellemének fő jellemvonása: “szereti az első helyet elfoglalni.” Az élet nagy zenekarában legnehezebb hangszer a második hegedű. És Diotrefes sohasem tanult meg ezen játszani, mert lelke nagyra- vágyással, uralkodni akarással, minden körülmények között kitűnéssel, volt tele. Jellemének fővonása, János szerint: “szereti az első helyet elfoglalni.” A Morva Testvérek liturgiájában van egy gyakran használt imádság: “Uram, ments meg minket a nagyravágyás boldogtalan kívánságától.” Velük együtt, nekünk is, jó volna naponként buzgón imádkozni: “Uram, ments meg a nagyravágyástól”, mert alig van valami az emberi életben, ami oly sok keserűséget, nyomorúságot okozna, mint ez. Megmérgezi a nagyravágyó lelket, hideggé, kegyetlenné, kíméletlenül erőszakossá teszi. Megmérgezi a mások életét. A nagyravágyó, célja elérésében, keresztülgázol barátságon, szereteten, a legszentebb kötelékeken. Nemzedékről nemzedékre, országok, egyének életében a háborúk, romlások, könnyek, szenvedések főforrása egyes emberek, csoportok uralomra törekvése, nagyravágyása volt. Az uralomra törekvés, nagyravágyás, “szereti az első helyet elfoglalni” lelkűlet még azok körében is ott volt, akik közel állottak Jézushoz, akik napról napra vele voltak. A tanítványok többször vitatkoztak a felett, hogy ki köztük az első, a nagyobb. Egy alkalommal Jakab és János, mikor úgy gondolták, hogy Jézus földi királyságot alapít és az közel van, maguk számukra az első helyet igyekeztek biztosítani: egyik jobb, másik bal keze felől üljön a Mesternek. Jézus magához hívta tanítványait és így szólt hozzájuk: jó dolog az, hogy elsőségre vágytok, de annak más útja van, mint ti gondoljátok. Az elsőségre vezető út: a szolgálat! “Tudjátok, hogy a pogányok királyai uralkodnak alattvalóikon .... nálatok azonban nem így kell lennie, hanem aki közietek nagy akar lenni, legyen szolga. Ha valaki első akar lenni, legyen mindenkinek szolgája. Mert az Ember Fia sem azért jött, hogy Neki szolgáljanak, hanem hogy Ó szolgáljon és az életét odaadja váltságúl sokakért . . . Én olyan vagyok köztelek, mint aki szolgál.” Országunk elnöke az egész világhoz intézett országgyűlési nagy beszédében, ezt a lelkületet szólaltatta meg, mikor arra hívta a világ vezető országait, hogy nem a gyilkoló fegyverek készítésében, hanem abban versenyezzünk, hogy együtt szolgáljuk az egész emberiséget a betegség, szegénység, tudatlanság, szükség, nyomorúság, bűn eltüntetésére. Áldott legyen az Úr, hogy a mi életünkben, egyházainkban is vannak, akik nem azt nézik: hol tündökölhetek? hol szerezhetek magamnak elismerést, kitüntetést? hanem akik azt nézik: hol szolgálhatok?! Vannak, akik dolgoznak, hordozzák a terhet, megszentelődött szolgálatban odaadják magukat, az önzetlen szeretet oltárán áldozzák életüket, nem dicsőség- vágyból, uralomra törekvésből, hanem azért, hogy a Mestert szolgálják. Ezek nélkül az egyszerű, szolgálni kész lelkek nélkül, igen szegény volna egyházi életünk, Krisztus Országa. Toledóban pásztorkodtam, amikor adósságkifizetésre gyűjtöttünk. Sokan sokat adtak. — Egy nap beállít irodámba egy szegény, egyszerű asszonyka. Özvegy volt és részben városi segélyből élt. Előttem van most is, amint kopottas fekete kendős fejével, kopottas ruhában, ott állott és azt mondotta: “Tiszteletes uram, én is hoztam húsz dollárt.” Azt mondottam: “Borbély néni, én nem tudom elvenni ezt a pénzt, mert nagyobb szüksége van rá, mint az egyháznak ...” A néni szomorúan nézett rám és így szólt: “Tiszteletes uram, én két hétig dolgoztam a hagymaföldben ezért a pénzért, nehezen szedtem a hagymát a buseles kosarakba, de arra gondoltam, hogy én is teszek valamit egyházamért, Megváltómért. Tessék elfogadni nehéz munkám gyümölcsét . . .” Legyenek áldottak az egyszerű, szolgálni kész lelkek; övék az elsőség. “Én olyan vagyok köztetek, mint aki szolgál!” —üsii®*URAM ISTEN, SIESS MINKET MEGSEGÍTENI ILY NAGY SZÜKSÉGÜNKBEN
