Reformátusok Lapja, 1958 (58. évfolyam, 1-22. szám)

1958-01-15 / 2. szám

REFORMÁTUSOK LAPJA

7

Bütösi János

MILYEN VALLÁSÜ VAGY?

“Milyen vallású vagy?” — kérdezte egyszer egy keresztyén ember egyik ismerősétől. “Úgy gondolom, protestáns vagyok” — felelte ez — majd kevés gondolkozás után hozzátette: “Az biztos, hogy nem vagyok római katholikus, hiszen még sohasem voltam római katholikus templomban; az meg még biztosabb, hogy nem vagyok zsidó, mert engem nem metélt körűi senki sem; így hát mi más • lehetnék, mint protestáns keresztyén?”

“Van egy kis tévedés a gondolkozásodban” — mondotta szelíden a mi keresztyén emberünk — “mert egy lehetőséget kihagytál. Ha nem vagy római katholikus és nem vagy zsidó sem, abból még nem következik, hogy protestánsnak nevezheted magad. Mert az is lehetséges, hogy pogány vagy . . .”

— Csak annak a bizonyítására hoztam fel e kis történetet, hogy nem mindenki olyan vallású, amilyennek mondja magát. Mint a- hogyan az üvegre ragasztott címke nem mindig fedi az üveg tartalmát, hiszen igen gyakran más folyadékkal töltjük meg az üveget, mint ami eredetileg volt benne: éppen úgy a vallásos címke sem mindig fedi azt, ami a szívünkben van. Lehet, hogy valaki római katholikusnak hívja magát, szívében és magatartásában azonban semmi köze nincsen a római katholikus egyház hivatalos gondolkozásához. Vagy lehet, hogy valaki reformátusnak vallja és tartja magát, pedig hitvilága sokkal közelebb áll a Mózes vallásához, mint a Kálvin Jánoséhoz. Bizonyára mindnyájan ismerünk eseteket, amikor valaki ilyen vagy olyan vallású- nak mondotta magát, de néhány kérdés után kiderült, hogy fogalma sincs az említett hit lényegéről: a vallásos címkét csak azért használta, hogy ne kelljen megvallania hitetlen élete pogány tartalmát. Szóval azt a kérdést, hogy milyen vallásúak vagyunk mi tulajdonképpen, nem dönti el az, hogy mi milyen val- lásúnak gondoljuk magunkat.

Pál apostol ennek a kérdésnek gyökerére tapint, amikor a korinthusbeliekhez írt az első levele első részének 23. és 24. részében ezt írja: “Mi Krisztust prédikáljuk, mint megfeszítettet; a zsidóknak ugyan botránkozást, a görögöknek pedig bolondságot, ámde maguknak a hivatalosaknak, úgy zsidóknak mint görögöknek, Krisztust, Istennek hatalmát és Istennek bölcsességét.” Amivel azt mondja, hogy hitbeli hovatartozásunkat nem a vallásos címke, hanem életünknek Krisztushoz való viszonya dönti el. Szép számmal voltak ugyanis felekezetek a Pál idejében is — ő mégis leegyszerűsíti a kérdést és azt állítja, hogy alapjában véve csak

háromféle vallásos magatartás lehetséges: görög, zsidó és keresztyén. A görög az, aki számára a Krisztus keresztje értelmetlen bolondság, haszontalan esemény, mesebeszéd, mert nem elégíti ki az emberi elme bölcselkedő hajlamát. A zsidó az, akit bosszant és botránkoztat a Krisztus keresztje, mert ő nem olyan Megváltót vár, aki bűnből szabadító, hanem olyat, aki testi jólétet és nemzeti szabadságot hoz a választott népnek. A keresztyén viszont az, aki a Krisztus keresztjében Isten bölcsességét, erejét és hatalmát tapasztalja meg. Jól figyeljük meg, hogy a három magatartás között nem az a különbség, hogy az egyik vallásos, a másik pedig nem. A görögök olyan vallásosak voltak, hogy Pál, végigvizsgálva az athéni piac istenszobrait, azt mondotta róluk: “Athéni férfiak, minden tekintetben nagyon istenfélőknek látlak titeket” (Csel. 17:20); a baj azonban ott volt, hogy az ő vallásosságukban nem volt helye a Krisztus keresztjének és a Feltámadás üzenetének. Hasonlóképpen a zsidókról sem lehet mondani, hogy vallástalanok voltak, sőt Pál bizonyságot tett felőlük saját tapasztalata alapján, hogy Isten iránt nagy buzgóság volt bennük, mégis vallásosságuk vak és hiábavaló volt, mert a hozzájuk elküldött Krisztusnak ellene állottak s jeleket követeltek ahoz, hogy higyjenek Benne. — Pál tehát a vallásos embereket osztja három csoportba a Krisztushoz való viszonyuk szerint: görögöknek nevezi azokat az embereket, akiknek a vallásosságukból hiányzik a Krisztus; zsidóknak nevezi azokat, akik tudnak a Krisztusról, de nem fogadják el Őt igazi Megváltónak; míg keresztyéneknek azokat nevezi, akik számára a Krisztus minden mindenekben.

Pál óta sokat változott a világ s benne a vallásos helyzet is. Csak itt Amerikában 258 különböző vallásfelekezetet tartanak nyilván. Mi amerikai magyarok is tíznél több csoportban próbáljuk élni vallásos életünket s ha valaki megkérdezné tőlünk, hogy milyen vallásúak vagyunk, sokan sokféle feleletet adnánk. Alapjában véve azonban ma is csak háromfajta vallásos magatartás lehetséges: görög, zsidó és keresztyén. Ha a Krisztus érthetetlen, szükségtelen mesebeszéd a te számodra, akkor lényegében véve a görögök csoportjába tartozol, s mondjuk ki: pogány vagy, akármilyen vallásos köntösben szeretsz is díszelegni magad előtt. Ha viszont tudsz a Krisztusról, de menekülsz előle, mondván: hadd legyen megváltója másoknak, nekem testhez állóbb Megváltóra van szükségem: akkor meg nyilvánvalóan a zsidók táborába tartozol lelkileg és nem vagy keresztyén, még ha lutheránusnak, reformátusnak vagy római katholikusnak is tartanak nyilván. Mert keresztyéneknek csak azokat nevezhetjük, akik számára a Krisztus keresztje — ahogy Pál mondja — Istennek bölcsességévé, erejévé, hatalmává vált oly annyira, hogy Krisztus él bennük és ők Krisztusban.