Reformátusok Lapja, 1958 (58. évfolyam, 1-22. szám)
1958-01-15 / 2. szám
8 REFORMÁTUSOK LAPJA Mai egyházi életünk iróniája onnan ered, hogy egyháztagjaink között igen kevés a keresztyén. Vannak bőven görögjeink, akik pogány vallásosságukban az emberi bölcsességet szeretnék megtenni az egyházi élet fokmérőjévé, s megelégesznek a szép beszéddel, mint az athéniek az Areopáguson, de a Krisztus keresztje és az uj élet ismeretlen fogalom a számukra. Vannak zsidós gondolkozású egyháztagjaink is elegen, akik csak addig hajlandók Krisztusról hallani, amíg abból hasznuk van a földi életben, de bosszankodnak, ha bűnről, váltságról, megszentelt életről van szó, s úgy néznek a Krisztus keresztjére, mintha semmi sem történt volna ott értük. Igen: vallásos pogányok és lelki világtalanok tanyájává lett az egyház és semmire sincs jobban szükségünk,^ mint hogy evangelizáljuk egyháztagjainkat. Értsük meg, hogy keresztyénnek lenni több, mint templomba járni, adakozni és tisztességesen viselni magunkat. Hogy milyen vallásúak vagyunk, azt nem az dönti el, hogy milyen vallásba születtünk bele, melyik felekezet tartja nyilván nevünket, vagy hogy mi milyen vallásúnak gondoljuk magunkat, hanem az, hogy kicsoda a mi számunkra a Krisztus? Keresztyéneknek csak akkor nevezhetjük magunkat — akár e- vangelikus vagy református vagy római katho- likus értelmezésben — ha Krisztus keresztje és feltámadása élő valósággá lett számunkra. Amíg ilyen egyháztagjaink nem lesznek, egyházi életről még csak beszélni is fából való vaskarika. Milyen vallású vagy hát, kedves olvasóm? Azaz: megtaláltad-e a te felekezeted keretében az élő Jézus Krisztust, vagy pedig a felekezeti címke még mindig pogány szívet és lelki világ- talanságot takar? Vizsgáld meg ezt a kérdést nagyon komolyan; kísértsd meg magadat, ha a hitben vagy-é, ahogy Pál mondja; próbáld meg, ha a Krisztus él-e benned? Mert azon a nagy napon, amikor örök sorsunk végkép elválik, Krisztus nem azt fogja kérdezni, hogy melyik felekezetnek voltál a tagja, hanem azt, hogy megismerted-e Őt? Magának az Úrnak a bizonysága szerint sokan fognak csalódni azon a napon. Sokan mondják majd: “Uram! Uram! nem a Te nevedben prófétáltunk-e, és nem a Te, nevedben űztünk-é ördögöket, és nem cse- lekedtünk-é sok és hatalmas dolgot a Te nevedben?!” És Ő vallást tesz majd róluk: “Sohasem ismertelek titeket, távozzatok tőlem, ti gonosztevők!” És ott lesz sírás és fogak csikor- gatása. Vájjon te is ezek között az örökre csalódott lelkek között akarsz lenni? Kérdezd meg azért halálosan komolyan még ma magadtól: vájjon igazán a Krisztusé vagyok-e én? S ha úgy találnád, hogy az Ő keresztje még nem vált erővé és hatalommá számodra, óh akkor ne nyugodj mindaddig, míg meg nem leled Őt! Menj be a szoros kapun. Mert tágas az a kapu és széles az az út, mely a veszedelemre visz és sokan vannak, akik azon járnak. Mert szoros az a kapu és keskeny az az út, amely az életre visz és kevesen vannak, akik megtalálják azt. ★ ★ ★ Testvér — ha megtaláltad önmagadat e három csoport valamelyikében — mert vagy az egyikben, vagy a másikban bizony benne vagy Te is — jöjj és csöndesen szólj a te Uradhoz Istenedhez a következő imádság áhí- tatos szavaival: Örökkévaló Isten, mennyei édes Atyánk! Most, amikor a szívünk beleremeg az igaz hit halálos komolyságába, hálát mondunk neked, hogy Te irgalmas szívű Atyánk vagy, aki nem akarod, hogy csak egy is elvesszen közülünk. Sőt az a Te akaratod, hogy minden ember idvezűljön és az igazság ismeretére eljusson. Atyánk, imádunk Téged, hogy Te keresel bennünket örökkévaló sszeretettel. Fiadban a Krisztus Jézusban eljöttél hozzánk oda, ahol vagyunk, vére által megengesztelted magaddal ezt a világot, hogy valaki csak hiszen Ő benne, el ne vesszen, hanem örök életet vegyen. Óh adj minekünk igaz hitet, hogy gőgös vallásosságunkban és lelki világtalanságunkban el ne vesszünk a mennybe vivő út kapuja előtt. Vedd el tőlünk a magunk csinálta isteneket, hogy a Krisztus legyen igazságunk, szentségünk s váll- ságunk. Áldd meg a Te egyházadat szerte ezen a világon, hogy az evangélium tisztán és elegyí- tetlenűl hirdettessék és üdvösségre juthassanak azok, akiket Te öröktől fogva magadnak választottál. Áldj meg bennünket, akik megértettük szavadat, hogy igédnek ne csak hallgatói, de befogadói és megtartói is lehessünk. Hallgasd meg e csöndes fohászkodásunkat és felelj arra kegyelmed gazdagsága szerint. Ha pedig ez lenne utolsó óránk, fogadj magadhoz, óh örök Szeretet, a Krisztus értünk hullott vére érdeméért. Ámen. KÉP A SCHAEFFER-JUBILEUMRÓL Dr. Schaeffert üdvözli Böszörményi István, a Magyar Egyházkerület elnöke. Balfelől Dr. Takaró Géza és felesége állanak. A háttérben lapunk szerkesztője.
