Reformátusok Lapja, 1957 (57. évfolyam, 1-22. szám)
1957-09-15 / 16. szám
4 REFORMÁTUSOK LAPJA KÉSZEN VAGYUNK? Elmúlt a nyár és megkezdődött az egyházi élet uj munka-esztendeje. Mert ez nem a polgári esztendőhöz igazodik, még csak nem is az adventtel kezdődő egyházi évhez, hanem sokkal inkább összeesik az iskolák munka-esztendejével. Hiszen az egyház is iskola, csakúgy mint maga ez a földi életünk. Földi életünk az örökkévalóságra készít elő, az egyház pedig arra, hogy úgy éljük ezt a földi életet, mint akik innen az örökkévalóságba készülünk. Készen vannak-e magyar református egyházaink erre az uj munka-esztendőre? Munka- módszereink ismeretében ezt a kérdést inkább így kellene feltennünk: készen vannak-e egyházaink munkavezetői a munka kiosztásával, végzésének terveivel, céljainak pontos kitűzésével? Igaz, hogy még előtte vagyunk az egyházmegyék vagy egyházkerületek őszi munkáskonferenciáinak, amiket szeptember végén és október folyamán fognak tartani minden egyházkerületünkben. De azoknak olyan kimért az ideje, hogy ott csak általános, inkább elvi kérdéseket tárgyalhatunk meg; a helyi célkitűzések megállapítása és eszközeink pontos beosztása természetszerűleg egyházközségi feladat. Van azonban egy másik közös szerv is, amelyiknek pontosan az a hivatása, hogy a gyülekezeti célokat összhangba hozza az egyetemes egyház által a gyülekezetek számára is ajánlott célkitűzésekkel és amennyiben ez módjában áll: segítsen is azoknak gyülekezeti megvalósításában. Ezek a szervek az egyházkerűleti bizottságok. Hogy csak egy párat említsünk közülük ennek a kapcsolatnak az illusztrálására, példáúl az evangelizálási bizottságnak az a feladata, hogy az egyetemes egyháztól kapott és jóknak elismert módszereknek a mi gyülekezeti viszonyainkhoz hozzáalkalmazott munkábavételi módjait megismertesse a gyülekezetek hasonló bizottságával vagy ha ilyen nem volna: magával az egyháztanáccsal, és egészen a részletekbe menő módon adjon programmot erre az uj időszakra, mit most Isten kegyelméből nyerünk. Igenis: erre az uj munka-esztendőre. Vagy vegyük az ifjúsági munka, vagy a keresztyén nevelésügyi, vagy a felsőbb nevelésügyi munka bizottságait. Egy sem tudja elvégezni a maga munkáját az egyházkerűleti közgyűléseken: nem is az a hivatása. Ott csak beszámolót kell adniok a már elvégzett vagy még folyamatban lévő munkáról. A munkának azonban, MINDEN EGYHÁZI MUNKÁNAK, a gyülekezetekben kell lefolynia; a felsőbb hatóságok ilyen szervei csak irányításra valók. De hűtlenek lesznek megbízatásukhoz, ha nem adják meg ezt az irányítást. Az egyházkerűleti közgyűlések úgy rendelkeztek, hogy ezek a bizottságok őszig készüljenek fel erre a feladatra. Készen vannak-é? A munkának indúlnia kell; vasárnapi iskolai tanítók, presbiterek, szervezeteink vezetői, lelkészeink — mindannyian várják a központi irányítást. Kapnak-e? “UJ ÉLET” Keresztyén ember soha nem felejtheti el, hogy az élet erősebb mint a halál. Egyik költőnk arra is figyelmeztet, hogy “a tudás szenvedésen keresztül érkezik és az életet tökéletesebbé teszi a halál” (E. B. Browning). Boldogan gondolunk minderre most, amikor félévi kimaradás után újra kezünkben van az UJ ÉLET, a kanadai magyar reformátusok gazdag és nagyértékű folyóirata. A kimaradást részben a szerkesztő távolléte, részben a kanadai lelkészek rendkívüli elfoglaltsága okozta, mindegyiket pedig a magyar menekültek gondozásának csodálatosan nagyarányú felvétele. Metzger Frigyes szerkesztőt egyházi főhatósága hosszabb időre Ausztriába küldte, hogy ott legyen segítségére menekültjeinknek; ottani tartózkodása alatt Bécsben ki is adta a lap egy számát. Visszatérése után ismét megnyílt a lehetőség lapjuk kiadására; az első számot julius- augusztusi keltezéssel adták ki. Ez az ideiglenes halál ezt az Uj Életet is tökéletesebbé tette. Színes és képes fedőlapját a kanadai Debrecennek nevezett békevári kéttornyú templom díszíti, belsejében pedig számos más kanadai templomunknak, lelkészünknek vagy lelkészcsaládunknak és gyülekezetünknek a képét találjuk, és pedig nagyon szép kivitelben. Ott van köztük az abbotsfordi Öregek Házának, a Kossuth Háznak a képe is. A cikkek közűi magasan kiemelkedik Dr. Tóth Kálmán volt szerkesztő cikke: “Régi egyház az uj hazában”, melyben szép párhúzamot von a magyarországi és a kanadai magyar református egyházak élete és helyzete között, különös nyomatékot helyezve a magyarországi ébredés jól áttekinthető és megérthető megmagyarázására, ami az amerikai magyar reformátusok életére nézve oly végtelenül nagy- fontosságű. (Ezért szólott erről olyan mély érzésekkel a mi Bütösi János lelkészünk is, lapunkban most befejeződött “Visszhang” című cikkében. Sok szó lesz még ezekről az idén lapunkban!) Hálát adunk jó Istenünknek ennek a drága Uj Életnek a megéledéséért, az UJ ÉLET szerkesztőinek pedig külön is megköszönjük ezt a nagyon szép számot, amiben olyan jól sikerűit egybefoglalását adták egyházi munkájuknak. Legyen azon továbbra is jó Istenünknek áldó kegyelme!
