Reformátusok Lapja, 1957 (57. évfolyam, 1-22. szám)
1957-09-01 / 15. szám
8 REFORMÁTUSOK LAPJA Az Egyházak Országos Tanácsának MUNKANAPI ÜZENETE Emeljük magasabb síkra odaszentelésünket! A Munkanap ezidei eljöttével Krisztus Egyházainak Országos Tanácsa újból hálát ad Istennek, hogy az Egyesült Államok népe mindig fokozódó mértékben ismeri el a munka méltóságát és társadalmi életünkben való részvételének jelentőségét. Nemzeti életünkben a munkásszervezetek felelőssége állandóan növekszik. Tagjaik létszáma és pénzvagyonuk egyaránt félelmetesen megszaporodott a legutóbbi két évtized alatt, és a két nagy szervezetnek — az AFL (American Federation of Labor) és a CIO (Congress of Industrial Organizations) — az egyesülése még újabb hatalmi lehetőségeket adott eddigi erejükhöz. Mindenki elismeri a munkásoknak azt a jogát, hogy részesedhessenek annak a magasabb életszínvonalnak az előnyeiben, amit éppen az ő erőfeszítésük és ügyességük segít emelni. A “collective bargaining” (együttes bérszerződés) eljárás nagyon hasznos gyakorlatnak bizonyúlt a munkaadók és munkások egymáshoz való viszonyában. Egész társadalmunkra nézve nagyfontosságú eredmények ezek, amiket őriznünk és fokoznunk kell. Láthatárok és felelősségek Ezekkel és más hasonló fejlődésekkel a munkásszervezetek túljutottak a “kenyér és vaj” színvonalán. Látóhatáraik kitágúltak és olyan felelősségeket ruháztak vezetőikre, amik messze túlhaladják a bérmunkásság gazdasági kérdéseit, és sokféle érdekterületet érintenek. A munkásság sokkal magasabb helyzetbe jutott és nagyobb tekintélyre tett szert azáltal, hogy tevékenységét és befolyását a községi és városi élet szélesebb területeire is kiterjesztette. A szervezett munkásság erejének és befolyásának ez a megnövekedése megnövelte felelősségét is. Társaséletünk kibontakozó alkalmai és sürgető problémái a munkásságot is és minden más felelős csoportot is arra köteleznek, hogy mind gondolkozásban, mind cselekvésben, magasabb színvonalon szenteljék oda magukat az emberi jólét, igazság és békesség biztosítására, úgy nálunk, mint az egész világon mindenütt. Uj megoldások keresése Nyomatékos bizonyságaink vannak arra nézve, hogy anyagi haladásunkban uj korszakhoz érkeztünk: a bőségnek olyan gazdagságához, ami messze túlhaladja a múltban szőtt álmokat. Ez a helyzetünk azonban tele van veszedelemmel. A keresztyén lelkiismeretet uj és nehéz követelmények terhelik meg: hogy megkeressük e növekvő anyagi bőség szétosztásának és használatának keresztyén nézőpontjait és a mi növekvő javainkkal való sáfárkodásnak helyes érzékét. Szervezett munkásságunk egészen sajátos módon veheti ki a maga szükséges részét azon problémák megoldásainak keresésében, a- miket korunk állít mindnyájunk elé, úgy is mint egyének, úgy is mint csoportok és úgy is mint a nemzet elé. Hogyan fejleszthet ki az ember a maga mindennapos munkájában mélyebb hívatásérze- tet és cégtárshoz illő teljes részvételt abban az egész gazdasági vállalkozásban? Hogyan lehet országunk emberi munkaerejét megfelelőbben kiképezni és- több alkotásra használni, az ifjúságtól kezdve az élet minden szakában és minden szakmájában? Hogyan lehet köznevelési, társadalmi és egyéb szolgálatainkat még jobban felfokozni és megkülönböztetés nélkül minden személy számára hozzáférhetővé tenni az ország minden részében? Hogyan lehet az olyan állandósúlt problémákkal, mint a munkanélküliség, szegénység, nyomortanyák, járványok, bűnözések és egyéb társadalmi betegségek, értelmesebben és eredményesebben szembeszállni és azokat fokozatosan megoldáshoz juttatni? Hogyan tud a mi amerikai közgazdaságunk, külgazdasági politikánkon keresztül, a legnagyobb szolgálatára lenni embertársainknak a föld minden részében és különösen azokban az országokban, amelyeknek fejlődése hátramaradt? Hogyan tudnánk a mi anyagi hűségünk folytatólagos növekedését úgy biztosítani, hogy azt ne fenyegetnék az infláció vagy a devalváció hullámzásai, és úgy, hogy fenntarthatnánk a mi gazdasági intézményeink szabadságát? Isten kegyelmével és vezetésével Társadalmi életünk ezen és más nagy problémáink a megoldása tárgyilagos tanúlmányozást és kutatómunkát, élénk képzelő-tehetség által indított kísérletezéseket, közös érdekeinkben messzelátó politikát, és a jóakarat lelke által vezérelt kitartó cselekvést igényel. Nemzeti életünknek e kimagasló szükségletei azt kívánják nemzetünk minden rétegétől, hogy élesítsük meg lelkiismeretünket és szenteljünk rájuk kitartó erőfeszítést. Csak úgy felelhetünk meg ezeknek, ha a többi csoportokkal teljes mértékben együtt működik a szervezett munkásság is javaink és szolgálatunk előállításában, szétosztásában és használatában. Egyházainknak az a feladata, hogy az ilyen együttműködést sürgessék és előmozdítsák.
