Reformátusok Lapja, 1957 (57. évfolyam, 1-22. szám)
1957-09-01 / 15. szám
EVANGELICAL AND REFORMED CHURCH Volume LVIL, Number 15. EGYHÁZI ÉS VALLÁSOS NÉPLAP Lancasler, Pa., Sepl. 1, 1957. NEMZETI NAGYSÁG Aki e sorokat írja, nagyon sokat utazott, bár még mindeddig csak a keleti felét látta az Egyesült Államoknak. Ennyi is bőven elég volt azonban ahoz, hogy álmélkodjék ennek a hatalmas országnak csodálatos természeti szépségein. Pár hónappal ezelőtt tíz államon ment végig egymás után, pár héttel ezelőtt pedig a Cleveland város körűi elterülő halmos vidéken — de bármerre jár: elbűvölő szépségeket talál. Dombok vagy hegyek, erdők és völgyek, tavak és folyók és a tenger — szeretne festő lenni, vagy ékesszavú költő, hogy megénekelhetné vagy megörökíthetné azt a tömérdek szépséget, amit lelkének ez a végnélkűli csodálatos gazdagság nyújt. Olyannak látja mindenütt, mint valami kimeríthetetlen kincsesbányát — és valóban az is: millió meg millió ember elférne még áldott földjén. Kétségtelenül nagyon gazdag ország ez: hegyei, halmai, völgyei, folyói, mezői, erdői, bányái, falvai, városai és óriás-városai mind kincseket jelentenek. A legnagyobb gazdagsága azonban még sem ezekben a természeti vagy ember-alkotta tényezőkben van. Ezeket elvégre máshol is megtalálnánk a föld kerekségén. — Miért szeretünk mégis legjobban ebben az országban lakni? Azért, mert ezt az országot lelki értékekre alapították. Akik ide telepedtek, szabadságra vágytak, hogy Istent úgy szolgálhassák, ahogy Jézus Krisztus tanította. Nem volt könnyű ennek a szabadságnak a megszerzése. Politikai fellenségeknél még nagyobb ellenségei voltak és vannak mindmáig is pontosan azokban a bűnökben, amik ellen Jézus tanított küzdeni. És bár tanítása mindig szélesebb körökben terjed, még mindig megdöbbentően nagy azok száma, akik szemben állnak Vele. És ebből megérthetjük, hogy a szabadságot nem kapjuk ingyen. Csak addig lesz országunk szabad és nagy, amíg lesz bátorságunk és erőnk megvédeni, sőt folyton terjeszteni, a mi Krisztustól tanúit hitünket és elveinket. A szabadság nem tunya kényelem, hanem folytonos küzdés, harc. A kényelem biztonságát, vagy helyesebben a biztonság kényelmét diktátorok ígérgetik, csalétekül, aminek fejében a nemzet egyik szabadságát a másik után volna kénytelen feladni, amíg egyszer azt találná, hogy testét és lelkét egyaránt gúzsba kötötte az állam. Ami azt jelentené, hogy többé nincsen sem szabadsága, sem biztonsága, sem kényelme: elvesztegette még a lelke üdvösségét is. Amikor a nép ígért biztonságért odaadná megszerzett lelki értékeit: tüstént elveszítené nemzeti nagyságát. Mert a nemzetet is a lélek teszi naggyá. Ezért vigyázzunk megtartására! A másik lelki érték, aminek tulajdoníthatja páratlan felemelkedését és hasonlóképpen páratlan nagyságát, az a munka értékelése. Az óvilág minden országában az örökölt vagyonok alapjaira épült a családok elsősége, nagysága; és ezekből fejlődött ki az arisztokrácia és ennek a hibái hozták létre a szociá- lizmust, aminek az elfajúlása a kommunizmus. Az Egyesült Államok vagyonát nem öröklések, még csak nem is a családok, hanem mindig és mindenütt az egyének s ezeknek a munkája alapozta meg. Itt senki sem félhetett attól, hogy a munka szégyen — ellenben mindenki szégyelhette volna, ha nem dolgozott volna, amikor csak lehetett dolgozni. Ennek a folytonos, sőt lázasan siető munkának lett az el nem maradható következménye az a roppant hatalom, ami a második jele e nemzet nagyságának. A munka ünnepnapjához készülünk. Nincsen egyetlen országnak sem szebb ünnepsorozata a mienknél. Mily szépen odaillik ez az ünnep az Istennek kijáró hálaadás napja mellé! Imádság és munka: “imádkozzál és dolgozzál!” Ez méltó az istenfiúsághoz, amire Idvezítőnk elhívott. Ez a nemzeti nagyság egyetlen útja, egyensúlya. Mert a nagyság már az Isten áldása rajtunk. Nem szerzemény, nem is érdem jutalma. Hanem az Úr kegyelmének a bizonysága.
