Reformátusok Lapja, 1957 (57. évfolyam, 1-22. szám)
1957-04-15 / 8. szám
6 REFORMÁTUSOK LAPJA CSENDESEDJETEK EL Rovatvezető: Dr. Újlaki Ferenc “NEM HAGYLAK TITEKET ÁRVÁKÚL — ELJÖVÖK HOZZÁTOK” Megváltóm! Örökké élő Jézusom! A zárt ajtók mögött együtt imádkozó tanítványok között megjelentél és szóltál: Békesség nék- tek! Óh, jelenj meg nékem is. Szólj, hogy békességet, erőt nyerhessek. Ámen. Csütörtökön este, az utolsó vacsorán, igy szólt tanítványainak: “Én az én Atyámhoz megyek. Nem hagylak titeket árvákúl, eljövök hozzátok; újra megláttok majd engem; én ismét meglátlak majd titeket és örülni fog szívetek és örömötöket senki sem fogja tőletek elvenni. Bízzatok: én meggyőztem a világot!” És a hét első napján kora reggeltől késő estig megmutatta, hogy él: az asszonyoknak, Péternek, az emmausi tanítványoknak, a Felső Házban együttlevőknek, mikor az ajtó be volt zárva: “Eljött Jézus, megállóit a középen és igy szólt: Békesség tinéktek! Megörültek, hogy látták az Urat. Szenvedése után sok jel által megmutatta, hogy él, negyven napon át megjelenvén nékik.” Ez a Husvét üzenete: Jézus él, élni fog örökké! “Él a Jézus, a mi fejünk, keresztyének énekeljünk!” Nem hagyott minket árvákúl Megváltónk, eljött hozzánk, jelen van az Ő népével. Jézus feltámadása a keresztyénség középpontja! Az üres sir, Jézus feltámadása: a szentek szente, a keresztyénség szive! A kereszt Isten szeretetét, a feltámadás az Ő mindenható hatalmát mutatta meg. Nem hagyott árvákúl. Eljött hozzánk. Él. Azt jelenti ez, hogy nem a bűné, nem az erőszaké az utolsó szó, hanem Istené. Nem a halál győz, hanem Krisztus! A Husvét örömüzenete: feltámadott Jézus! beteljesítette ígéretét, nem hagyott minket árvákúl, eljött hozzánk! Jézus él! Hogy történt? Nem tudom. Én egyet tudok, érzek, boldogan vallók: Jézus él! Visszajött a halálból! Visszajött, hogy vigasztalást adjon. Erre van szükségünk. Vígasztalás — mélyebb, gazdagabb értelmű szó ez, mint sokan gondolják. Több az, mint símogatás, biztatás. A Jézus vigasztalása: erőnek átöntése szívünkbe, fenntartó erő nyújtása. Megelevenítés, megerősítő segítség. Annak érzése, hogy megsza- badúlunk az aggódástól, bajtól. Felüdülés, erőnyerés az. Ezt látjuk a tanítványok életében. Az élő, feltámadott Jézus vigasztalása által az ingadozó Péter gránit-szilárddá, a kételkedő Tamás győzelmes hívővé, Mária Magdolna örömmel teljessé, János csodálatosan meleg szívüvé, a kicsiny, szánalomra méltó tanítvány-sereg győzelmes egyházzá lett. Feltámadott, él a Jézus! Ebből a hitből fakadó vígasztalás megerősít abban a bizonyosságban: Isten uralkodik! Övé az utolsó szó! Megpróbáltatás, szenvedés ér? “Most ugyan szomorúak vagytok ... de bízzatok: én meggyőztem e világot!” Bízzatok! “Senki őket az én kezemből ki nem ragadhatja.” Ez ad elhordozó erőt, békességet. Pál és Silás, a börtönben megvasalva, véresre vert háttal, a sötétben — énekel. “Énekkel magasztalta az Istent. A foglyok pedig hallgatták őket.” Ebben a hónapban van a Titanic elsülye- désének évfordulója. A hullámsirba sülyedők százai ezt énekelték, ennek hangjai mellett mentek át ebből az életből, a halál kapuján át, a másikba: “Istenem, Te hozzád mind közelebb . . .” Mert Jézus feltámadása, vissza- jövetele erőt ad nemcsak a földi életben, hanem a halálban is. Egyedül Jézus ad erőt, vigasztalást, mikor így szól: “Én élek, ti is .élni fogtok! Én az én Atyámhoz megyek; helyet készítek tinéktek; aztán eljövök, magamhoz veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ott legyetek ti is. Atyám! akarom, hogy akiket nekem adtál, ott legyenek, ahol én vagyok és megláthassanak engemet . . .” Jézus feltámadás óta: “Nincs már szivem félelmére, nézni a sír fenekére . . .” Feltámadott, visszajött, hogy — parancsot adjon. “Menjetek ... és én tiveletek vagyok mindennap.” A feltámadás után, a tó partján, így szól Péterhez: “Simon! Jóna fia! Szeretsz te engem?” Péter felel: “Uram, te mindent tudsz, te tudod, hogy én szeretlek téged.” Jézus szól: “Legeltesd az én juhaimat!” Mi tőlünk is ezt kérdi. Minket is erre küld: “Szeretsz engem? — Legeltesd juhaimat!” Küld, hogy lelki, testi táplálékot adjunk, mert sokszor a mi szolgálatunkon át teljesíti be ígéretét: “Nem hagylak titeket árvákúl — eljövök hozzátok.” A te szolgálatodon, az én életemen át jön sokszor másokhoz. Gyermeked, ki szeretetre, Istenre vágyik. Embertársad, ki barátságra szomjuzik, Beteg, ki megértésre, magános, ki szerető szívre, szenvedő, ki vigasztalásra, éhező, ruhátalan, sok-sok ezer menekült testvérünk, ki lelki-testi segítségre óhajtozik — mind Jézusra vár. Egyszerű, falusi asszony irta az óhazából: “Sokszor úgy érezzük: minek is élünk? ... de Istenbe vetett erős hit és az újvilágban élő testvérek szeretetének jele, csomag,
