Reformátusok Lapja, 1956 (56. évfolyam, 1-22. szám)
1956-12-01 / 21. szám
14 REFORMÁTUSOK LAPJA hogy országszerte milyen hatalmas lendülettel indúlt meg a segítés áldott munkája. Nemcsak magyar véreink, hanem amerikai polgártársaink is nagy odaadással és igaz részvéttel karolták fel ezt az ügyet, és a közadakozás csodálatos eredményei kezdtek kibontakozni az elmúlt két hét tudósításaiból. Az ott hallott hírek szerint a clevelandi gyűjtés már 80,000, a bridgeporti 20,000 dollárnál tartott; a connecticuti kormányzó hivatala táviratban kért meg ezer egyházat, hogy hozasson ki és lásson el egy-egy menekülő családot; ruhatisztító intézetek mindenfelé ingyen tisztítják ki és szedik össze az átküldendő ruhákat — és így tovább. Minthogy azonban úgy a pénz- mint a ruha-gyűjtésnél és átküldésnél vigyázatra és gondos körültekintésre van szükség, az értekezleten jelenlévők, teljes egyhangúsággal, néhány okos és jól megfontolt határozatban állapodtak meg. Hálás szívvel állapították meg, hogy e nagy világmozgalomban a legelső megmozdúlás Evangéliumi és Református Egyházunk részéről történt, melynek Világsegély Bizottsága az első hírek vétele után azonnal átküldte a rendelkezésére álló teljes gyógyszer- és kötszer-készletet és azonfelül ötezer dollárt első segély gyanánt. Ugyanezen egyházunknak az elnöke körlevélben fordúlt gyülekezeteinkhez, imádságra és segélyezésre szólítva fel azokat. Számos más oknak is meggondolásával az értekezlet azt ajánlotta valamennyi magyar református gyülekezetünknek, hogy úgy pénz- mint ruhasegélyezésünk továbbításánál ezt az egyházi szervet használjuk. Teljes biztatást kaptunk afelől, hogy ez az eljárásunk nemcsak a legbiztonságosabb, de egyben a leghasznosabb is lesz: Egyházunk közpénztára megduplázva küldi tovább pénzünket. Ezen az úton elérhetjük azt a célt is, hogy minden adományunkat szabadon irányíthatjuk bármelyik magyarországi egyházunknak vagy intézményünknek a címére és javára. (Magánosok számára természetesen nem.) A múltban szerzett tapasztalatok arra indították az értekezlet tagjait, hogy szintén egyhangúlag hozott határozattal kimondták annak szükségét, hogy az Amerikából Magyar- ország felé menő segélyek kiosztásának és egyben a Magyarország felől Amerika és a szabad világ felé menekülő kivándorlás irányításának ellenőrzése céljából szükségesnek tartják a mi ottani személyes képviseltetésünket. Nagy veszteségek érték úgy kivándorolt testvéreinket, mint itteni magyar egyházainkat azzal, hogy hasonló intézkedést nem tettünk a világháború után következett kényszerű kivándorlás irányításánál. Ezért az értekezlet tagjai, alapos körültekintéssel és megfontolással kiválasztották Beretz Árpád wallingfordi lelkészünket, a keleti egyházmegye volt elnökét, erre a rendkívül fontos feladatra. Végezetül felkérték a Magyar Egyházkerület elnökét és lapunk szerkesztőjét, hogy haladéktalanéi keressék föl Egyházunk elnökét és terjesszék elébe e határozatokat és kérjék azok kiviteléhez Egyházunknak támogatását. A kiküldöttek e megbízatásnak azonnal eleget tettek. A következő reggelen már Dr. Wagner elnök irodájában tárgyaltak vele, és e sietségre ugyancsak nagy szükség volt, mert 24 órával később az elnök már útban volt Ázsia felé, ahol külmissziói állomásainkat látogatja meg a következő hat hét alatt. Dr. Wagner rendkívül nagy, szemmel látható meghatódottsággal fogadta a küldötteket. Ismételten hangsúlyozta előttük, hogy egész életében soha semmi sem hatotta meg oly mélyen a szívét, mint a mostani magyarországi események. Egy évvel ezelőtt Magyarországon járt és megismerte és megszerette a magyar népet. Már akkor megérezte, hogy ezek az események jönni fognak. Biztosította a küldötteket, hogy minden erejével segíteni kívánja ezt az ügyet; megmutatta az egyházakhoz kiküldött körlevelét és a legnagyobb rokonszenv- vel hallgatta meg az előző napi határozatok előterjesztését. Utána pedig rögtön akcióba lépett: magáévá tette mindegyik javaslatot. Intézkedett, hogy az Egyház Világsegély Bizottsága küldje ki Beretz lelkészt — kinek választását a maga részéről is a legkitűnőbbnek tartotta — hogy a válság ideje alatt Bécsben és amenyiben lehet Magyarországban is tegyen meg mindent a kitűzött célok érdekében. Felkérte Dr. Helfferich főtitkárt is, hogy amennyiben mostanában Európába menne, okvetlenül látogasson el Magyarországba is és mindenben legyen segítségére kiküldöttünknek. Arra is felhívta a Világsegély Bizottságot, hogy ugyanezen időszak tartamára gyűléseire hívja meg a Magyar Egyházkerület elnökét is, hogy összekötő kapocs gyanánt szolgáljon e Bizottság és a közös értekezleten részt vett egyházi testületek között. Végezetül Dr. Wagner elnök a legnagyobb elismerését fejezte ki azon tény fölött, hogy ezeket a megállapodásokat az értekezleten részt vett lelkészek egyhangúlag és közös akció gyanánt hozták meg és újra biztosította rajtuk keresztül az összes amerikai magyar református egyházközségeket, hogy az Evangéliumi és Református Egyház minden tőle telhetőt meg fog tenni a magyar tragédiának emberileg lehetséges enyhítése érdekében. A kiküldöttek megjelentek Dr. Carson E. Blake irodájában is és megköszönték az Egyházak Országos Tanácsa elnökének azt a gyors intézkedését, hogy a negyven millió protestáns egyháztagot magában foglaló testület minden gyülekezetét imádságra szólította fel.
