Reformátusok Lapja, 1956 (56. évfolyam, 1-22. szám)
1956-10-15 / 18. szám
REFORMÁTUSOK LAPJA 9 “mindenki azt a hitet kövesse, amelyiket akarja, a régi vagy uj szertartásokkal, és egyik fél se vetemedjék a másikkal való vetélkedésben bosszúságra vagy erőszaktételre.” Erdély függetlenségének kimondása után még félév sem telt el — és íme a magyar rendek ilyen bizonyságot tettek végre helyesen megismert Megváltójuk és az Ő evangéliuma mellett! Örök tisztessége marad a magyar reformációnak ez a tordai törvényhozás: az egész világon a legelső törvénye a vallásszabadságnak! Meghozatala után a jézsuiták ki is vonúltak Erdélyből, elmentek Nagyszombatba, és ott a következő évben megnyitották híres főiskolájukat, ami aztán Oláh Miklós, Forgách Ferenc és főként Pázmány Péter esztergomi érsekek vezetése alatt az ellenreformációnak legfontosabb irányító központja lett. A MAGYAR VALLÁS KEZDETI ALKOTÁSAI A reformáció alapvető, legközvetlenebb munkája az volt, hogy megtisztította a keresztyén- séget az emberi találmányoktól és eltévelyedésektől, a maga tisztaságába állította vissza Krisztus evangéliumi tanítását. Rendkívüli következményei lettek ennek a vallásos élet terén éppen úgy, mint az egyház szervezetében. Magyarországon azonban még olyan sok más és olyan egyetemes átalakító hatása volt a reformációnak, hogy ennek jelentőségét csak akkor tudjuk megérteni és felfogni, ha ezeket egyenként sorra vesszük és komoly figyelmünk- méltatjuk. Sajnos, mi itt csak rámutatni tudunk ezek mindegyikére, holott mindegyikről könyvtárakat írtak már össze és úgy méltatták igazi értéküket. Mert mint bevezető szavainkban mondottuk: igazi csodával, az Istennek különös és páratlan gondviselésével kerülünk szembe, amikor a reformáció közvetlen hatásait vizsgáljuk a magyar nemzet történelmében. Ennek a nemzetnek nem volt szerencsétlenebb korszaka annál, ami a mohácsi vész és az első (Bocskay által vezetett) szabadságharc között volt. És mégis pontosan állapítja meg a történelem, hogy “a török járás, német dúlás ez éveiben, a magyar állami és társadalmi rend teljes felbomlásának idején, Zápolya öldöklő századjában ébred fel igazán a magyar szellemi élet.” Ekkor született meg az igazi magyar lelkiség. Méltán mondhatjuk azt a szó evangéliumi értelmében, hogy ez volt a magyar újjászületés. Addigi élete semmiképpen sem hasonlítható az utána következőhöz. A Magyar Vallás szólítja életre a magyar nyelvet, a magyar Bibliát, itt kezdődik a magyar irodalom, a magyar könyvnyomtatás, innen indúlnak el a magyar iskolák, innen indúl el demokratikus egyházszervezés és ebből az általános nemzeti vajúdásból születik meg a magyar szabadság védbástyája: Erdély. Ha csak röviden is, vegyük sorra ezeket a tényezőket, e nagy magyar csoda részegyedeit. Biblia: nyelv és irodalom Mint mindenütt, magyar földön is a reformáció szabadítja fel a Bibliát. Ez volt a legsürgősebb feladata a reformációnak: önmagát nem igazolhatta mással, csak Isten igéjével; ezért kellett azt a nép kezébe adni. 1533-ban in dúl el a magyar bibliafordítás munkája és attól kezdve egymás után jelennek meg egyes részletek. Pál apostol leveleinek magyar fordítása volt az első magyar nyelvű nyomtatott mű, utána következett a négy evangélium, majd az egész Uj-Szövetség, amit Erdősi Szilveszter János fordított le és Nádasdi Tamás nádor adatta ki 1541-ben Sárvár-Uj szigeten. Ezt a jeles munkálatot a zsoltárok, majd más ótestamentomi könyvek követik, míg végre 1590-ben megjelenik a teljes magyar Biblia, Károli Gáspár gönci esperes fordításában. (E Bibliafordításnak regényesen megírt szép történetét lapunk éveken át közölte, “Késői Szüret” címén.) Később számos más fordító — Szenczi Molnár Albert, Tóthfalusi Kiss Miklós, Komáromi Csipkés György, stb. — végzi el a fordítás nehéz munkáját és ad ki szebbnél-szebb magyar Bibliákat; mi azonban most csak a reformáció századával foglalkozunk, és ezért nem sorolhatjuk fel azokat. Az első katholi- kus bibliafordítás is már a 17.-ik századra esik. (Kiadását Bethlen Gábor is segítette.) Legalább a zsoltárok révén, de egész tartalmánál fogva is, ide tartozik az a páratlanúl föllendűlt munka is, amit az énekeskönyvek írása és kiadása terén végeztek a reformátorok. A Luther fellépése után két évtized múlva már megjelent a Gálszécsi István első énekeskönyve, mit nem sokkal később Debrecenben a Huszár Gálé követett; ez utóbbi még ebben a században hat kiadást ért. De ezt is fölülmúlta a Szegedi Gergely közkedvelt énekeskönyve, ezt pedig a Gönczi Kovács Györgyé, ami 110 év alatt 30 kiadást ért; ebben már halottas énekek is voltak. A legszerencsésebb és legnépszerűbb zsoltárfordító Szenczi Molnár Albert volt, akinek a műve ugyan csak 1607- ben jelent meg, de háromszáz éven át “a magyar református hívők legkedvesebb, mindennapos lelki táplálékává vált.” Méltán nevezték a 16.-ik századot egyebek közt az énekköltészet legtermékenyebb idejének is. Még főuraink között is akadtak olyanok, akik énekeket írtak.
