Reformátusok Lapja, 1956 (56. évfolyam, 1-22. szám)

1956-10-15 / 18. szám

10 REFORMÁTUSOK LAPJA Ez a föllelkesűlés teremtette meg az iro­dalmi magyar nyelvet, amit a hitviták segítet­tek csiszolni; a történetírás is ekkor jelenik meg először magyar nyelven; külföldi refor­mátorok műveinek magyarra átültetése is meg­kezdődik; sőt ebben a korban futja meg rövid, de fényes pályáját a magyar költészet első lírikusa, a szintén református Balassa Bálint is, aki nagyon szép vallásos költeményeket is írt. Ebben a században még minden csak kez­dés — de hogy mekkora jelentősége volt e kezdéseknek, azt legvilágosabban a 'következő, 17.-ik századnak csodálatos magasra emelkedése mutatja meg. Ha meggondoljuk, hogy mily szörnyű veszedelem zúdúlt ekkor a magyar nemzetre — hogy délről a török áradat, nyu­gatról a Habsburg-zsarnokság zuhant reá, minda- kettő egyformán váratlanul — bizony csak a reformáció páratlanúl vigasztaló erejében talál­juk meg a kulcsát annak a csodának, hogy ez a 16.-ik század az addig nem is létezett magyar irodalomnak egyszerre egyik legvirágzóbb kor­szakává lett. Az irodalom története álmélkodva állapítja meg, hogy “ha a bibliai nép a fogság­ból visszatérve, egyik kezében fegyvert, a má­sikban építő szerszámot tartott, a 16.-ik század magyarját sem képzelhetjük el máskép, mint aki egyik kezébe kardot ragad, másik kezében tollat forgat.” A toll azonban már nem lett volna elég gyors eszköz a megszületett irodalom számára: már ekkor is modernebb közvetítési eszközre volt szüksége a megújúlt léleknek. Ez volt a könyvnyomtatás. Az előző században még nem lett volna mit dolgozniok a nyomdáknak Magyarországon — de a 16.-ik században egymás után alapíta­nak nem kevesebb mint 29 nyomdát. Kik ala­pítják? Reformátori szellemű ifjú lelkészek, akik most tértek haza a külföldi egyetemek­ről és úgy tele van a lelkűk eszmékkel, uj gondolatokkal, sürgős mondanivalókkal, hogy azoknak az elterjesztésére nem elég a szószék: messzebbre kívánnak hatni. Huszár Gál amerre jár, mindenüvé viszi magával a nyomdáját és egymás után adja ki a maga és a hozzá hason­lók reformátori írásait. Ugyanígy vándorolt nyomdájával a mátyusföldi Bornemissza Péter. De voltak a reformációnak nagyszívű párt­fogói, akik állandóbb otthonokat létesítettek a nyomdák számára. Uj szigeten gróf Nádasdi Tamás horvát bán, később nádor, állított fel ilyen nyomdát, amiben első magyar könyveink megjelentek. Vizsolyban Báthori István ország­bíró létesítette azt a nyomdát, ahol az első teljes Bibliánkat nyomták. Kolozsváron, Bárt- fán, Lőcsén, Brassóban és Nagyszebenben ma­guk a városi tanácsok állíttattak fel nyomdát. Debrecenben a Huszár Gál távozása után Mé- liusz Juhász Péter vette kezébe a nyomda ügyét és létesítette az első “könyvnyomtató műhelyt”, amit 1630-ban a város vett meg és tartott fenn egész napjainkig, mint a reformá­ciónak igazán maradandó alkotását. Rengeteg hitirodalmi mű, Bibliáknak, énekeskönyveknek, kátéknak, tankönyveknek, tudományos és szép­irodalmi műveknek roppant sorozata szabja meg ennek a nyomdának a páratlan helyét művelődéstörténelmünkben. Kevésbbé volt szerencsés a gyulafehérvári állami nyomda, amit maga János Zsigmond fejedelem állított fel. Rákóczi György oláh be­tűkkel is felszereltette és így tudták kinyomni Kálvin kátéját az oláhok reformálása érdekében két ízben is (1641 és 56-ban). Amikor azonban a törökök 1658-ban elfoglalták a várost, ezt a nyomdát is teljesen elpusztították. Nagyon jellemző, hogy e század 29 nyom­dája közűi 28 a protestánsok alkotása volt. Ok érezték annak szükségét, hogy a fölébredt ma­gyar szellemet ápolják és mindig magasabbra emeljék. A római katholikus egyház csak ak­kor gondolt nyomda alapítására, amikor hozzá­kezdett az ellenreformáció munkájához. Telegdi Miklós esztergomi prépost 1578-ban alapította az első katholikus nyomdát Nagyszombatban; ez a város lett aztán az ellenreformáció köz­ponti vára: itt állították föl a jézsuiták híres kollégiumát. A nagyszombati nyomdát Rudolf király nagy kiváltságokkal ruházta föl, ugyan­akkor minden más nyomdát betiltott. A pro­testáns nyomdákra azonban a Habsburg kirá­lyoknál hatalmasabb Úr vigyázott. A nyomdáknál is erősebb eszközei voltak a reformációnak az iskolák. A Magyar Vallás kezdeti alkotásai között kétségtelenül legdicsőségesebb volt a magyar iskolák létrehozatala. Ebben az első században 125 protestáns iskola világított, nemcsak az ő községük vagy városuk számára, hanem messze földre az egész környéken. Mert ahol a hit­javítás meggyökerezett, ott nyomban iskola is keletkezett. Ahány egyház, annyi iskola léte­sült a kisebb-nagycfbb városokban, sőt falvak­ban is. Sajnos, az ellenreformáció már a kö­vetkező évszázad folyamán elpusztította ez is­koláknak nagyrészét. Megható történet, amikor szomorú sorsukat olvassuk. Ilyen elpusztúlt iskola volt Bártfán, ahol Stöckel Lénárt a virágzás magas fokára emelte azt. Egy másik Tolnán, a Dunántúl egyik leg­régibb és leghíresebb iskolája, amelynek olyan tanárai voltak, mint Szegedi Kiss István, Túri Pál meg Béllyei rektor. Ugyancsak a Dunántúl működött az uj szigeti és a még híresebb csep- regi iskola, mindegyik Nádasdi Tamás nádor

Next

/
Oldalképek
Tartalom