Reformátusok Lapja, 1956 (56. évfolyam, 1-22. szám)
1956-01-15 / 2. szám
PROTESTÁNS VAGY ROMAI KATHOLIKUS MI A KÜLÖNBSÉG? Mi a különbség a római katholikus meg a protestáns Biblia között? A római katholikus egyház hivatalos Bibliája az a latin fordítás, amit Jeromos egyházi atya készített, aki Krisztus után 329-töl 420-ig élt. A protestáns Bibliától főként abban tér el, hogy Ó-Testamentuma az apokrifus könyveket is magába foglalja, amiket a protestánsok nem ismernek el a Szentírás részeiül. A római katholikus egyház meg a protestánsok Bibliája között a legfontosabb eltérés nem a Biblia szövegére, hanem könyveinek összetételére vonatkozik, és pedig abban a tekintetben, hogy mik az Ó-Testamentum kánoni könyvei, vagyis hogy milyen ótestamentumi könyveket ismernek el hivatalosan hiteles könyvek gyanánt. A protestánsok 39 könyvnek ismerik el a kánoni hitelességét az Ó-Testamentumban, de a római katholikus egyház ezekhez még 13 úgynevezett apokrifus (azaz elkülönített) könyvet csatol (Ezsdrás, Tóbiás, Judit, Eszter, Baruch, Zsuzsánna, a Makkabeusok könyveit, továbbá a Bölcsesség meg a Prédikátor könyvét, a három gyermek énekét, Manassé imádságát, Bél és a sárkány történetét). Ezeket a könyveket az őskeresztyén egyház sohasem ismerte el a Biblia hivatalos, kánoni könyveinek; héber eredetijüket sem ismerjük; a tridenti zsinat vette fel a római egyház kánoni könyvei közé, minden bizonnyal azért, mert olyan részletek találhatók bennük, amelyek alátámasztják a római egyháznak némely egyházi tanítását vagy gyakorlatát, mint példáúl a szentek segítségül hívását és közbenjárását, meg a halottakért való könyörgéseket, úgyszintén a lélekvándorlást. A protestáns egyházak kezdettől fogva elvetették ezeknek a könyveknek az elismerését; semmivel sem részesítik azokat nagyobb tekintélyben, mint a pogány vallások hitregéit. Protestáns Bibliákban nagyon ritkán találjuk ott az apokrifusokat; ahol mégis kinyomatták ezeknek a szövegét is, azt mindig az ó- és uj- testamentumi könyvek közé helyezték és őket mint elkülönített apokrifus könyveket jelzik. Másik eltérés a rómaiak és protestánsok között az, hogy a protestánsok sohasem tekintik a Biblia szövegét véglegesen hiteles és dönt- hetetlen tekintélynek. A tudósok és szakértők állandóan tanúlmányozzák a Biblia szövegét, száz meg száz régi héber és görög kéziratot hasonlítanak össze és elemeznek; hasonlóképpen vizsgálják a más nyelvekre eszközölt fordításokat is. És bár így megállapítanak bizonyos “elfogadott” szöveget, annak tekintélye csak addig tart, amíg fel nem fedeznek valami régi és az addig ismertektől eltérő kéziratot. A római katholikus egyháznak, ezzel szemben, végleges hitelű Biblia-szövege van az úgyREFORMÁTUSOK LAPJA nevezett Vulgata-fordításban. Jeromos egyházi atya a pápa megbízásából fordította le az akkor ismert héber és görög szöveget latin nyelvre. Krisztus után 405-ben készült el ezzel a 22 évig tartott nagy munkával. A fordítást lassanként elfogadta az egész egyház; a hetedik században már mindenütt ezt használták. A tudósok elismerik ugyan történelmi értékét, de annál inkább kétségbe vonják fordítási pontosságát és megbízhatóságát. Mint minden római katholikus Biblia-fordításnak, úgy ennek is az a baja, hogy olyan római katholikus egyházi kifejezéseket találunk benne, amik nem felelnek meg az eredeti héber vagy görög szavaknak. Ezért történt, hogy mikor William Tyndale készítette a maga híres első angol nyelvű fordítását, az egész római egyházat maga ellen fordította (még a hamvait is elégették!), amiért az eredeti görög szöveg szavait a maguk jelentése szerint fordította és nem követte a Vulgata ferdítéseit: presbitert fordított pap helyett, bűnbánatot a gyónás helyett, gyülekezetei az egyház helyett. Ugyanígy fedezte fel Luther, hogy Máté 4:17-ben nem arra biztat Jézus, hogy “tartsatok bűnbánatot”, ami a római egyház nyelvhasználata szerint azt jelentette, hogy “gyónjatok meg”, hanem egyszerűen azt sürgeti, hogy “térjetek meg!” Ami azt jelenti, hogy “változtassátok meg a gondolkozásotokat”! Luther ezt “ragyogó felfedezésnek” nevezte és méltán, mert az Egyháznak az egyik sákramentoma (a gyónás) ilyen fordítási ferdítésen alapúit! Természetesen a bibliai ismeretek növekedésével, a tudomány haladásával és az újabb kéziratok felfedezésével (amik napjainkig is állandóan tartanak) a Vulgata tévedéseit is ki lehetett volna javítani, csak úgy, mint ahogy a protestánsok állandóan javítják a maguk Bibliáját ezeknek az újabb ismereteknek a figyelembe vételével. A római katholikus egyházban azonban ez azért nem lehetséges, mert a tridenti zsinat hivatalosan és véglegesen hitelesnek jelentette ki a Vulgata latin fordítását. Ennek dacára azóta is készítettek újabb fordításokat a Bibliáról, amiket azonban mindig úgy jeleznek, mintha a Vulgata latin fordításból készítették volna; van fordításuk az eredeti héber és görög szövegekből is. Az egyház híva9
