Reformátusok Lapja, 1956 (56. évfolyam, 1-22. szám)
1956-07-15 / 13. szám
8 REFORMÁTUSOK LAPJA Egyesületünk uj elnöke: BORSHY KEREKES GYÖRGY Amerikai pályafutása mindnyájunk szeme előtt folyt és folyik, magyarországi életéről azonban közülünk csak kevesen tudnak. Ezért mutatjuk most be, Rasko Aurél festményéről készített arcképével együtt, korábbi életrajzi adatait. Borsodmegye Diósgyőr városában született, 1892 március 9.-én. Középiskoláit a miskolci református gimnáziumban fejezte be 1910-ben. A következő két évben a debreceni és budapesti egyetemek filozófiai fakultásának volt hallgatója. 1931-ben a sárospataki theológiára iratkozott be, 1914 novemberében pedig a debreceni egyetem theológiai fakultásáról vonóit be fegyveres szolgálatra a 3.-ik honvéd gyalogezredhez, mellyel együtt vett részt az első és második isonzói csatákban. Öt évi olasz fogság után tért haza Magyarországra. Az 1920. év junius és julius havában tette le első és második lelkészképesítő vizsgáit a debreceni tudományegyetemen. 1920 és 21-ben az országos menekültügyi hivatalban Nógrád-Hont és Heves vármegyék menekültügyi biztosa volt. 1922-23-ban néhai Dr. Balthazár Dezső püspöknek volt magántitkára. A következő évben átmenetileg Miskolcon ujságíróskodott, ahonnan éppen Budapestre készült, hogy néhai Dr. Haypál Benő budai lelkész mellett elfoglalja segédlelkészi állását, amikor életének nagy fordúlata következett be. Az amerikai Független Magyar Református Egyház McKeesportra hívta lelkésznek. Három évig szolgált McKeesporton, ahonnan a youngstowni független egyház hívta el. Itteni szolgálata alatt választotta meg esperesnek a Független Egyház nyugati egyházmegyéje. Már ebben az időben tevékeny részt vett Egyesületünk életében; a vezértestületbe is beválasztották, amikor pedig az Egyesület hivatalait központosították, őt az akkor felállított szervező titkári állásra hívták meg Washingtonba, 1936 január elsején. Ekkor kezdődött az az addig páratlanul álló haladás, mit a hivatalos kimutatások számadatai úgy taglétszámunk, mint vagyonunk emelkedésében feltüntettek. Az 1944.-ik évi közgyűlés, Molnár István titkárunk halála után, nem is gondolhatott másra, amikor a külön szervező-titkári állást elejtve, az Egyesület titkárává megválasztotta. Azóta még nagyobb lett az emelkedés: a konvenciók közötti négy éves ciklusokban két, sőt két és fél millió dollárral emelkedett Egyesületünk vagyona, mely ma közel jár a nyolc millióhoz — megnyolcszorozódott, amióta a szervezés irányítását, húsz évvel ezelőtt, átvette. Mert ahoz nem fér kétség, hogy ezt a haladást annak az egészen uj alapokra fektetett szervezési munkának lehet tulajdonítanunk, amivel Egyesületünk valamennyi amerikai magyar biztosító intézményünket messze túlszárnyalta. Isten különös kegyelméből kiváló egyénekből tudta összeállítani a kerületi szervezők testületét. Öten közülük már hazamentek; ők voltak az úttörők és a csodálatos jó példát adók; méltán emlékezett meg róluk a mostani konvenció. Nyomdokaikba is hasonlóképpen ügyes szervezők léptek. Munkájuknak az irányítása, egészen uj módszereknek és valósággal technikai fogásoknak a bevezetése és a mi viszonyainkra való alkalmazása azonban csak olyan valakitől jöhetett, aki ezt az immár szinte tudományszámba - menő munkaterületet alapos és állandó tanúlmány tárgyává tette, annak gyakorlati kivitelét szervezői csoportjának ügyesen átaladta és kitűzött terveit velük végre is hajtotta. Tagszerzési versenyek, a kerületi szervezőknek egymással kicserélése, a kerületenként tartott és mindig nagyobb szabású szervezői gyűlések, a régi időkben még Magyarországba rendezett ifjúsági kirándúlások is — ezek és ezekhez hasonló újítások, valamint a szervezői kar tagjainak állandóan fokozódó megbecsűltetése, hozták meg ezt a valóban mindnyájunk elismerésére méltó eredményt, amit most a konvenció azzal becsült meg, hogy e felemelkedésünknek legfontosabb munkását legmagasabb tisztviselői hivatalába ültette be. Harminckét esztendővel ezelőtt, mint harminckét éves ember jött ki Amerikába. A második harminckét év kitartó munkájával mind megtiszteltetés, mind javadalmazás tekintetében az első helyet vívta ki magának az amerikai magyar reformátusok körében. Ennek az országnak a bűvös ereje rajta is megmutatkozott: egészen más téren hozta ki belőle a nem is sejtett tehetségeket, mint amelyiken önmaga választott pályát magának. Megint igaz lett,
