Reformátusok Lapja, 1956 (56. évfolyam, 1-22. szám)

1956-07-15 / 13. szám

4 REFORMÁTUSOK LAPJA ságot, mielőtt mostani rabságába esett volna, és ismeri a keresztyénséget is, mely minden igazi szabadságnak legfőbb forrása és biztosí­téka. Elnyomatásuk tehát nem lesz végleges: előbb-utóbb üt számukra a szabadság órája. A másik vigasztaló tudat, hogy a világhá­borúk óta körűlbelől ugyanannyi — 6-700 millió ember — szabadúlt fel véglegesen az össze­omlott gyarmat-birodalmakban. Uj országok ala- kúltak, amelyekben az alkotmányos szabadság nem papiros-ígéret, hanem tényleges valóság. És ezeknek nemcsak az alakúlásánál, hanem századokkal elmaradottságukból a modern élet­be átsegítésénél egyetlenegy országnak sincsen akkora szerepe, mint az Amerikai Egyesült Államoknak. íme, nem telt bele kétszáz esz­tendő, és az a kicsiny williamsburgi kezdemé­nyezés már is diadalmasan körüljárta a világot. Nemcsak elsővé tette nemzetünket minden nem­zet között, hanem a legnagyobbé is, mert haj­landó volt mindegyiknek a szolgája lenni. — Jézus Urunk megint beváltotta a szavát, mint mindegyiket is. E szabadság ünnepnapján mi magyarok is hálás szívvel és azzal az imádságos reménység­gel köszöntöttük uj hazánkat, hogy a kegyel­mes Isten hamarosan elhozza már azt a napot is, amikor elnyomott és megnyomorított szülő­hazánk népét is felszabadíthatja rabságából és visszaadhatja neki azt, ami nélkül nem élet, mert mindig annak a szerelmese volt: a sza­badságot! “Szánd meg Isten a magyart, kit vészek hányának, nyújts feléje védő kart tengerén kínjának!” A HŰSÉGESKÜ MAGYAR DALNOKA Olvasóink még bizonyosan emlékeznek arra, hogy lapunk mutatta be elsőként a Menekültek Himnuszát, azt a szép dalt, amiben az uj- arnerikások fejezik ki Isten iránt való hálá­jukat, Aki ide kisegítette őket. Azt azonban bizonyára nem tudják, hogy azóta ezt a hála­éneket több más nyelvre is lefordították és ma már magyar, német, bolgár, lengyel, orosz, észt, litván és ukrán nyelven énekelik ezt nemcsak szerteszét Amerikában, hanem a “Voice of America” hangján üzenetté lett az a régi ha­zában elnyomatás alatt sínylődök felé is. — Reményt önt szívükbe, hogy hátha egyszer majd az ő ajkukon is felzen dűl a szabadúlás szava: “Örömkönnyeink közt, óh Atyánk, Száll Hozzád hálaénekünk; lm itt van, miről annyit álmodánk: Béke, szabadság honol most velünk. ..” Dr. Nagy Frigyes zeneírónk, a Menekültek Himnuszának szerzője, most uj babért fűzött homlokára, amikor a dhicagói Board of Educa­tion amerikánizáló osztálya főnökének felszólí­tására megzenésítette a mindnyájunk által jól ismert hűségesküt, mit minden elemi iskolánk­ban naponként elmondanak fiaink és leányaink, a felnőttek pedig ünnepélyes alkalmakkor fo­gadják meg az amerikai zászló előtt, hogy ahoz hűségesek lesznek. Chicagóban az idén először rendeztek nagyobb szabású ünnepélyt az újon­nan felavatott állampolgárok részére, akiket a város megvendégelt. Ez ünnepély műsorán sze­repelt először a Hűségeskü uj dallama, mit egy kiváló énekesnő adott elő, roppant tetszést aratva. A jelenlevő szerzőt — aki maga is nehezen várja, hogy már ő is állampolgárrá lehessen — őszinte és meleg ünneplésben ré­szesítették. Mi pedig boldogok vagyunk, hogy júliusi szabadságünneplésünkhöz ezt az újabb magyar tisztességet kapcsolhatjuk, bemutatva a Hűség­eskü uj dallamát, abban a reményben, hogy a mi magyar egyházi ünnepélyeinken is minél gyakrabban fel fog csendülni annak szava, a Menekültek Himnuszával együtt. Dr. Nagy Frigyeshez pedig forró készorí- tásunkat küldjük és megköszönjük neki, hogy fajtánknak megint ilyen szép tisztességet szer­zett. Isten áldása legyen életén és munkáján! AZ EGYHÁZAK ÉS A THEOLÓGIA FELELŐSSÉGE Varga Imre püspök doktorrá avattatásakor mondott beszédének befejező részlete (Prágában, 1955. dec. 7.-én) Az Egyház ösvénye az az ösvény, mely Áldozó-Csütörtöktől a Krisztus Második Eljöve­tele felé vezeti. Mindegyik nemzedéknek na­gyon különböző feladatai vannak. A mi nem­zedékünk életidején át sokkal gyorsabb volt az Egyház élete. Nem járhatunk többé régi, el­koptatott ösvényeken. Olyan változásokat ta­pasztalunk, amilyeneket az emberiség történel­me sohasem ismert. Naponta állanak elő olyan uj és még újabb problémák, amik megköve­telik, hogy az Egyház állást foglaljon reájuk nézve — és az Egyház csak akkor jár el he­lyesen, ha minden munkáját, minden szolgála­tát theológiai nyomozódásnak veti alá, mert az Egyházra nézve minden kérdés theológiai. Az Egyház nem haladhat a történelemmel szemben, nem tekinthet visszafelé. Bármekkora kényelemben érezhette is magát az Egyház a letűnt korok társadalmi rendjében, meg kell látnia azt a valóságot, hogy az összeomlástól és a történelem kerekeinek elgázolásától csak

Next

/
Oldalképek
Tartalom