Reformátusok Lapja, 1956 (56. évfolyam, 1-22. szám)

1956-07-15 / 13. szám

REFORMÁTUSOK LAPJA

Official Organ of Ihe Evangelical and Reformed Church . . . Member of ihe Associated Church Press

Published semi-monthly (monthly in July and Aug.) for the Evangelical and Reformed Church by the Board of Business Management, the following members constituting the Church Papers Committee: William C. Mingle, Chairman; Carl J. Bender, Edward Dirks, Henry I. Stahr, Norman C. Zulauf and Robert C. Kienle, President of the Board, ex officio.

Send all correspondence and subscriptions to: Alexander Tóth, Editor and Manager 55 N. West End Ave. Lancaster, Pa.

Subscription rates: $2.50 per year everywhere; single copies, 15 cents. Remittances should be by check, draft or money order, made payable to the REFORMÁTUSOK LAPJA. — Changes of address can be effected three weeks after receipt of both old and new addresses.

Entered as second class mail matter January 11, 1944, at the Post Office in Lancaster, Pa., under the Act of March 3, 1879. Additional entry at the Post Office in Pittsburgh, Pa. Acceptance for mailing at special rate of postage provided for in the Act of February 28, 1925, authorized June 4, 1938.

MEGFIGYELÉSEK

SZABADSÁG

Ősidőktől fogva örök vágya az embernek. Érte való küzdelmeinek emlékeit a történelem az eddig ismert ötezer esztendő minden korszakából és a föld kerekségének szinte minden vidékéről megőrizte. A szumírok őstörvényei már védik a gyöngét a hatalmassal szemben; Khina és India nagy tanítói erkölcsi alapon próbálják rendezni az egyén és a társadalom szabadságát; az ó-testamentum népe egyenesen Istennel szemben teszi felelőssé a kormányon ülőket, prófétái pedig talán az első kifejezői az elidegeníthetetlen emberi jogoknak. Görögországban már a demokrácia is megszületik; egyik legnagyobb fia már azt tudja mondani, hogy a boldogság a szabadság gyümölcse, a szabadság pedig a vitézségé. Róma már törvénybe foglalja a természetes jogokat és örökértékű törvényrendszerrel megyi az emberrel veleszületett egyéni jogok védelmére. Mindezeket az emberi tapogatódzásokat és kísérleteket pedig biztos irányba tereli az Isten Fia, amikor testvérévé fogadja és egyenesen az isten- fiúság jogaiba helyezi vissza a megváltott embert, akitől tehát ezeket az Istentől nyert jogokat elvenni nem lehet.

Ilyen előzmények után indúl meg a keresztyén szellemű népuralmi államforma előkészítése. Nem az angol Magna Charta vagy a vele csaknem egyidős magyar Aranybulla jelzi az idevezető útat, mert ezek a híres okmányok a hűbériséget alapozták meg a kiváltságos osztályok számára. Az igazi keresztyén demokrácia születéshelye Svájc, ahol a szabadságukért küzdő csapatok minden csatájuk előtt térden- állva imádkoznak és ahol az egyszer kivívott szabadság mind máig is megmaradt a maga eredeti tisztaságában, menten minden plutokrá- ciától és militárizmustól. Egészen helyi adottságok biztosították ezt; más ország ezért nem követhetné példájukat.

így az a szabadságküzdelem, amit 1776 május 15.-én Virginia állam Williamsburgban megindított, a világtörténelemnek olyan for- dúlópontjává nőtte ki magát, aminek jelentősége politikai tekintetben az egész emberi történelemben páratlanúl áll. Hat héttel később már a philadelphiai “kontinentális kongresszus” is magáévá teszi a virginiai javaslatot és julius 4.-én kihirdeti a Függetlenségi Nyilatkozatot, amivel elkezdődik az Egyesült Államok önálló megszervezkedése. Egy évtizeddel később egészen hasonló eszmék és elvek alapján indúl el (de mily messze fajúi dicső példájától!) a francia szabadságharc, és azután sorba az európai nemzetek egész soráé: Svédország 1809-ben, Spanyolország 1812-ben, Norvégia 1814-ben, Hollandia 1815-ben, Portugália 1826-ban, Belgium 1831-ben, azután Németország, Ausztria, majd Magyarország indít harcot népének függetlenségéért és alkotmányos jogainak megvédéséért; követik őket a dél-amerikai államok, Chile, Brazília, Mexico, majd az ázsiai országok: Japán 1889-ben, Perzsia 1906-ban, Törökország 1908-ban, Khina 1912-ben. A világháborúk még jobban előmozdították ezt a fejlődést: az egyéni jogokat újra szabályozta Bajorország 1919-ben, Csechoszlovákia 1920-ban, Lengyelország 1921- ben, Litvánia 1928-ban, Siam 1932-ben, Eire 1937-ben. Az első világháború befejezése után következő évtizedben már HATVAN nemzet, ma pedig már összesen HETVENHÉT nemzet biztosítja alkotmányában az ember elidegeníthetetlen természetes egyéni jogait.

Sőt, Istennek legyen érte hála, ma már az Egyesült Nemzetek közös alkotmánya is biztosítja azokat. Az Emberi Jogok Egyetemes Deklárációját 1948 december 10.-én fogadta el e világszervezetnek nagygyűlése, 48 szavazattal egyhangúlag — bár nyolc állam képviselői tartózkodtak a szavazástól (Szoviet - Oroszország, Ukraina, Byelorussia, Lengyelország, Csechoszlovákia, Jugoszlávia, Saudi-Arábia és a délafrikai köztársaság). E nyolc állam területén még ma sincsen szabadság — mintegy 6-700 millió ember még mindig rabságban él. De ezeknek egy nagy része már ismerte a szabad-