Reformátusok Lapja, 1955 (55. évfolyam, 1-22. szám)

1955-02-15 / 4. szám

REFORMÁTUSOK LAPJA

7

EVANSTON EVANGELIZAL

— Második közlemény —

Mik az alapfeltételei annak, hogy tovább tudjuk adni az evangéliumot?

Míg e kéridésre feleletet keresünk, folyton tartsuk eszünkben, hogy az evangélizálás az Isten munkája, amiben mi az Ő ügynökei vagyunk. Nem a MI munkánk az, tehát nekünk “várnunk kell az Urat”, imádságban és az Ő igéjén való elmélkedésben, amíg megtanúljuk, hogy Ő mit akar hogy mi cselekedjünk, és így alkalmasok legynünk arra, hogy mi is elmondhassuk: “Tetszék a SzentLéleknek és nekünk”. Az Ő vezetése alatt kell hát megkeresnünk az egyházi életen kívül állókkal való eredményes kapcsolatok összekötő vonalait, és készen kell lennünk arra, hogy vállaljuk azokat a követelményeket, amiket az evangélium hirdetése ró reánk.

A legelső, amit el kell ismernünk, az, hogy az evangélium továbbadásának első és alapfeltétele, hogy Jézus Krisztus átalakító erejének a hatalmában legyünk. Aszerint tudunk róla bizonyságot tenni, amennyire benne és általa é- lünk. Ha megáll bennünk, el is halványúl bennünk. A második alapfeltétel az, hogy felebarátunkat úgy, amilyen, szeretnünk kell, mint ahogy Krisztus is úgy szeretett minket. Éreznie kell, hogy mi megértjük őt és ő megbízhat bennünk. Úgy kell elfogadnunk és segítenünk őt, hogy megérezze, hogy valóban törődünk vele.

Az EGYHÁZ, amit Isten az evangélium továbbadására használ, olyanoknak a társasága, közössége, akiket a Krisztus szerelme a Szent- Lélek ereje által húzott és tart össze, és akikben olyan vágyat és szükségérzetet támasztott, hogy felőle való tapasztalásukat másokkal is közöljék és ezeket a kívülállókat is behozzák ebbe a közösségbe. Az evangelizáló egyház ezt az a- jándékát gyakorolja és adja tovább a maga pré- dikálásában és tanításaiban; Istentiszteleteiben, és a sákramentumok kiszolgáltatásában; tagjainak egyenként és csoportokban megnyilatkozó bizonyságtételeiben; továbbá azzal, hogy népét úgy vezesse, hogy az a maga életét Isten Igéjére alapítsa rá, mit mind személyes, mind családi áhítatban gyakorol; továbbá kisebb közösségek támogatása és végül társadalomszolgálati munkája általDacára annak, hogy Isten igéjének továbbadásában egyetlenegy -megállapított haditerv sem lehet a siker záloga, mégis felsorolhatjuk a következő követelményeket, amiket az egyház életén kívülállók érdekében folytatott munkánk tőlünk megkövetel:

1. Először is, találkozni kell a világgal. Az egyháznak ki kell törnie a maga elszigeteltségéből és önmagába befelé-nézéséből, és ott ahol él az az egyén, akivel meg akarja értetni Krisztust

és megéreztetni az Ő iránta való szeretetét: ott kell találkoznia vele. Ez a követelmény minden evangelizálásra vonatkozik, még különösebben azonban azokra a kézi és szellemi munkásokra, akiknek oly feltűnően nagy1 része él az egyház működési területén kívül. Olyan társadalmi osztály azonban nincsen, amely a Krisztus résztvevő szeretetén kívül állana.

2. Másodszor, az Ige hirdetésének olyannak kell lennie, hogy az egészen közelről vonatkozzék azokra a problémákra, amikkel az az egyén a maga világában szemben áll. Minden egyes emberrel tudatnunk kell, hogy milyen végtelenül drága érték ő az Isten szemében. Nagyon sok személyes válság esetében egyszerűen nem is lehetséges más arra illető szót találni, mint azt az örvendetes hírt, hogy Jézus Krisztusban az Isten résztvevő szeretete közeledik hozzá. Ha munkásemberhez beszélünk, az igének az ő társadalmi helyzetéről és az azzal kapcsolatos ó- hajtásairól kell szólania; a magasabb értelmisé- gűek számára pedig egyszerűen nem is lehet máskép hirdetni az igét, mint annak megvilágításával, hogy az egyház izenetében meggyőző és összefüggő életszemléletet fog találni.

3 Harmadszor, szavaink gyakran azért eredménytelenek, mert nem járt velük a szolgálat együtt szenvedő és azonosító szeretet-munkája. Az távolról sem elég, ha az egyház a maga biztonságából akar kifelé-beszélni. Ahoz, hogy a mi testbe öltözött és megfeszített Urunkat követhessük, életünket annyira azonosítanunk kell azzal az emberrel, az ő bűnével, reménységeivel és félelmeivel, hogy valósággal testvéreivé legyünk és az ő helyén és életviszonyai közé hozhassuk el Istennek iránta való szerietetéről szóló bizonyságtételünket. Azok, akik az egyházon kívül élnek, nem nagyon tudják megkülönböztetni a hitet a jócselekedetektől4- Negyedszer, ahoz, hogy ereje legyen az e- vangelizáláshoz, az egyháznak a maga életét a Bibliából kell táplálnia. Az evangelizálásnak e- gyik legsürgősebb szükséglete az, hogy a nagy bibliai fogalmakat a mindennapi élet gondozásába beoltsa. Az evangélium továbbadásában a Biblia egyedülálló és központi helyet foglal el. A Biblia mindenkihez beszél, közös nyelvvel szolgál az egész egyház számára, teljesen fölötte minden elválasztásának. A Szent írások fordítása és szétosztása az evangelizáló egyháznak kikerülhetetlen feladata.