Reformátusok Lapja, 1955 (55. évfolyam, 1-22. szám)
1955-02-15 / 4. szám
______________EVANGELICAL AND REFORMED CHURCH______________ Volume LV« Number 4. EGYHÁZI ÉS VALLÁSOS NÉPLAP Lancaster, Pa., Feb. 15, 1955. Böjti üzenet írta: Muraközy Gyula budapesti lelkész Az ember előtt a világon a legnagyobb titok: maga az ember. Ki tudná felmérni lelkünk mélységét és magasságát? Szentség és gonoszság, boldog vértanúság és förtelmes vétkek légiója, démonok szava és angyali ének, mind belefér az ember leikébe. Jó nekünk néha elcsöndesedve a saját lelkünk fölé hajolni; fürkészni ezt a kicsiny min- denséget, keresni valáhol egy tükröt, melyből meglássuk: kik vagyunk, milyen a lelkünk arca, mit érünk és hová megyünk? Soha önmagunkról többet nem olvashatunk, mint amikor alázatos csöndben betűzni kezdjük a keresztfára vérrel felírt üzenet értelmét és jelentését. Tudni akarod, ki vagy? Tekints a názáreti Jézus elhomályosuló szemébe: olyan hű, éles és igaz tükör ez, hogy félelemmel, rettegéssel és mégis nagy, bizakodó reménységgel telik meg a szíved. Két nagy üzenete van rólunk a keresztfának- Az egyik az, hogy Jézus keresztje az emberi bűn nagyságát méri meg. Spha és sehol megrázóbban nem érezzük emberi életünk eltor- zúlását, bukásunk mélységét, bűneink útálatos- ságát, mint a mi Urunk és Testvérünk megtépett teste és kiomló vére előtt. Nézzétek a Gol- gothán megvonagló, meggyötört életet! Ki merné elmondani mi közülünk, hogy semmi része nincs az Igaznak, a Jónak, a Szentnek összetö- rettetésében? Ki ne érezné, hogy ő is részes a keresztfa kifaragásában? Ki merné eltagadni, hogy egy-egy véres szöget ő kovácsolt bűneiből szenvedélye, vagy indulatai felszított tüzében a keresztfa számára? Jézus ítéletet tart fölöttünk, amikor szenved értünk; vádol, amikor néma szeretettel néz le reánk; megmutatja rettenetes messziségünket Isten szívétől, amikor karjait kitárja felénk. De ezen felül és ezen át van egy vigasztaló, felemelő jelentése az értünk kiomló vérnek. Gonosz, hitvány, szegény és elrontott életünk mégis csak a tékozló fiú élete; lelkünk rongyaiban is megismer Isten bennünket, mint saját gyermekeit. A keresztfával nemcsak a mi bűneinket méri meg, hanem az Ő irántunk való szereteté- nek mélységét, magasságát, szélességét és hosz- szúságát. A keresztfán kiszenvedett élet az az ár, amelyet Isten te éretted fizetett meg, hogy a bűn rabszolgapiacán megkötözött gyermekét visszavásárolja és újra szabaddá tegye. Nem érzed, testvérem, milyen drága és örökértékű az embed élet, hogy Isten az Ő szíve mellől egyedül te érted, a te szabadításodért küldötte el az Ő szent Fiát? Ebben a percben érezd meg, hogy Jézus Krisztus tekintete téged keres, a lelkedbe mélyed, megítél, megmér és egyúttal kínálja számodra a szabadúlást, mutatja az útat hazafelé, egyik kezével Isten kezét fogja, a másikkal a tiédet, úgy áll meg közötted és Isten között, mint az egyetlen Közbenjáró. Amikor pedig e- gészen közel vagy és Isten igazságosságának éles fényében sorra meglátod lerongyolt életed nyomorúságát, lelked ruhájának minden szennyes pecsétjét, íme, Jézus Krisztus betakar téged az Ő szeretetének fehér palástjával, vérében megmossa lelkedet és Isten elé állít, mint tiszta, ártatlan gyermeket, akinek hazatérésén égi karok ujjonganak föl. A kereszt előtt megismerve temagad', megalázkodva és megbékélve, bünbánatban és gyermeki hitben, jöjj hát a kegyelem gazdag ajándékának elvételére.. Jer, imádkozzunk: Oh Ur Jézus! Te vagy nekem minden gazdagságom és Tőled van mindenem, amim van. De ki vagyok én, Uram, hogy így merek szólni Te hozzád? Hiszen én a Te legszegényebb szolgád vagyok, a legalávalóbb féreg, szegényebb és meg- vetettebb, minthogy kibeszélhetném vagy csak; említeni is merném. Nézd, Uram, én semmi vagyok és semmim sincsen és énmagamtól nincsen is semmi érték énbennem; egyedül Te vagy a jó, igaz és szent; Te rendelsz el mindeneket, Te adsz mindent, Te teljesítesz be mindent a Te jóságodból, csak a nyomorult bűnös marad mezítelen és minden meny- nyei örömtől megfosztott. Emlékezzél meg a Te könyörületességedröl és töltsd be az én szívemet
