Reformátusok Lapja, 1955 (55. évfolyam, 1-22. szám)
1955-01-01 / 1. szám
REFORMÁTUSOK LAPJA Official Organ of the Evangelical and Reformed Church . . . Member of lhe Associated Church Press Published semi-monthly (monthly in July and Aug.) for the Evangelical and Reformed Church by the Board of Business Management, the following members constituting the Church Papers Committee: William C. Mingle, Chairman; Carl J. Bender, Edward Dirks, Henry I. Stahr, Norman C. Zulauf and Robert C. Kienle, President of the Board, ex officio. Send all correspondence and subscriptions to: Alexander Tóth, Editor and Manager 55 N. West End Ave. Lancaster, Pa. Subscription rates: $2.50 per year everywhere; single copies, 15 cents. Remittances should be by check, draft or money order, made payable to the REFORMÁTUSOK LAPJA. — Changes of address can be effected three weeks after receipt of both old and new addresses. Entered as second class mail matter January 11, 1944, at the Post Office in Lancaster, Pa., under the Act of March 3, 1879. Additional entry at the Post Office in Pittsburgh, Pa. Acceptance for mailing at special rate of postage provided for in the Act of February 28, 1925, authorized June 4, 1938. MEGFIGYELÉSEK A FÜGGETLEN EGYHÁZ JUBILEUMA A jubileumok hosszú sorát az esztendő legfontosabb jubileuma zárta be, amikor nem egy gyülekezet, hanem egy egész egyháztest jubilált, és pedig az egyetlen önálló magyar református egyháztest Észak-Amerikában: a Független Amerikai Magyar Református Egyház december 9.-én érkezett el alakúlásának harmincadik évfordúlójához. Harminc évvel ezelőtt, tehát 1924 december 9.-én Duquesneben, Pa., alakúit meg ez az egyház; öt lelkész és hét egyházi elöljáró képviselte a hét gyülekezetét, amelyekből állott akkor ez az új alakúlat: Duquesne, Perth Amboy, Carteret, Scranton, McKeesport, Donora és Detroit volt ez a hét egyházközség, melyek egyházmegyévé ala- kúltak. Az első esperes természetszerűleg Sebestyén Endre duquesnei lelkész lett, aki az új mozgalmat elindította; az is természetes volt, hogy négy évvel később, amikor már 17 gyülekezettel és 12 lelkésszel két egyházmegyét és ezekből egyházkerületet szerveztek, ennek is ő lett az első főesperese, amely tisztét 1939-ig, Magyarországba visszatéréséig viselte. Utána hat éven át Daróczy Sándor cartereti lelkész volt a főesperes, azután tíz éven át Dr. Vincze Károly perthamboyi lelkész; az utóbbinak ez évben bekövetkezett korai halálával Béky Zoltán trentoni lelkész került a főesperesi székbe. Ma 24 lelkésszel 29 egyházközséget mondanak magukénak és ezekben nyolcezer egyháztagot számlálnak. A jubileumi beszámoló szerint az utolsó öt év alatt tizenkét új gyülekezetei szerveztek. A gondviselésért, miben őket harminc éven át részesítette, mi is szívünk szerint adunk hálát mennyei Atyánknak, a mindenható Istennek. Örvendezünk azon, hogy ez idő alatt oly sok magyar református testvérünk talált lelkének vigasztalást a mi legtisztább evangéliumi hitünkben, amit a Független Egyház lelkészei ugyanolyan hűséggel és ugyanolyan eredetiségben és változatlan tanítással hirdettek, aminővel magyarországi református egyházunkban, vagy a többi amerikai magyar református gyülekezetekben hirdették az igét pásztoraink és tanítóink. Az is különös örömmel tölt el bennünket, hogy ez alatt a harminc esztendő alatt elmúlt az az idő, amikor az amerikai magyar reformátusok különböző egyházi csoportosúlásai egymással folytattak fájdalmas és meddő harcokat, amelyekben egészen hiába tékozolták erőiket, amikkel a mindenható Isten a maga országát akarja építeni. Ma már szépen megférünk egymás mellett, sőt tudunk közösen munkálkodni közös céljainkért, amint ezt nemcsak a Református Egyesület és ligonieri otthona, hanem a Lelkészegyesűlet és az Országos Presbiteri Szövetség is bebizonyította. Harcokhoz ellenfelek szükségesek: egy tábor nem tud harcolni, ha nincs kivel. Győzött a jobb belátás és ennek szellemében köszöntjük jubiláló testvéreinket és kérjük reájuk Isten további áldásait. Ha hol itt, hol ott, egyik vagy másik oldalon történik is még kilengés, ezt hajlandók vagyunk inkább hibás adminisztrációnak vagy egy-egy túlbuzgó testvér tapasztalatlanságának betudni és ezek miatt nem vagyunk hajlandók kiásni az eltemetett csatabárdokat. Megesik, hogy a propaganda tovább megy a lélek-halászásnál és egész (vagy fél-) gyülekezetei elcsíp a másik egyháztesttől — valószínűleg azért teheti, mert nem vigyáztak rájuk eléggé a régi táborban. A legutóbbi évek gyors szaporodását nem kis mértékben köszönhetik független testvéreink a menekült új- amerikások ideérkezésének, akiknek egyházközségekbe való beszervezése érdekében — úgy értesültünk — független lelkészeink tettek legtöbbet. A jubileum alkalmából független testvéreink 32 éves lapja, a MAGYAR EGYHÁZ, ünnepi számot adott ki, a rendesnél nagyobb terjedelemben és díszes kiállításban. Főesperesek és esperesek tartalmas cikkeiből kapunk tájékoztatót a Független Egyház múltjáról és jelenéről. A múlt története azonban csak a duquesnei alakúló gyűléssel kezdődik; ennek előzményeiről egy rövid mondat és egy fénykép beszél. Úgy látszik, már aligha fogjuk megkapni annak a rendkivűl fontos történelmi
