Reformátusok Lapja, 1955 (55. évfolyam, 1-22. szám)
1955-01-15 / 2. szám
4 REFORMÁTUSOK LAPJA Egyház legújabb intézkedése, amivel egy külön tisztviselőt állított be a vallástanításnak az iskolákban való elősegítésére olyan irányban, hogy az egyházukba tartozó tanítókat támogassa az elemi és közép iskolákban folyó vallásoktatás munkájában. — Ha országunkban vannak olyanok, akik jól ismerik ennek a kérdésnek a fontosságát, akkor mi magyar származású reformátusok kétségtelenül ilyenek vagyunk. Aligha nyílhatnék előttünk olyan tér, amelyen több jót tehetnénk új hazánknak, mint ezen a téren. Lelkészeink és elöljáróink, de tagjaink is éppen úgy, részt vehetnek az iskolaszékek munkájának ellenőrzésében, sőt a tanítók és szülők egyesületein keresztül, valamint a választásokon, befolyásolhatják is azt. Múlt számunkban közöltük az indianapolisi pompás kezdeményezés hírét. Hasonló irányba terelhetik saját városuk vagy községük iskolaszékét. Megfontolva végezzék szavazásaikat a választásokon; most pár nap alatt egymás után három olyan városról hallottam, ahol az iskolaszék tagjai között csak egyetlenegy a protestáns. Ahol lehet: igyekezzünk az iskolaszékekbe bejuttatni egyet a magunk tagjai közül. De akár rajtuk keresztül, akár nélkülük: minden erőnkkel szorgalmazzuk, hogy közoktatásunkba újra bekerüljön a legfontosabb tantárgy. Mert minden ismeretnek kútfeje az Úrnak félelme. KOMOLY FIGYELMEZTETÉSEK Dr. Blake, a presbiteriánusok bátor szavú vezető tisztviselője, lett az Egyházak Országos Tanácsának elnökévé. Adventi cikkét a napilapok egész serege közölte. Ebből kívánjuk idézni néhány mondatát. Az országszerte tapasztalható ébredési jelenségekkel szemben óva int attól, hogy megelégedjünk az egyházi élet felélénkülésének külső jeleivel. Különösen két tényezőre nagyon vigyázzunk, mert ezeknek meggondolása elég ok arra, hogy elvegye az álmát a vallásos élet vezetőinek. Az első veszedelem az, hogy Isten akaratának felületes értelmezését a társadalmi és politikai életben olyan fanatikus rajongásba vigyük, amiben Amerika politikai érdekeit összezavarnánk vagy azonosítanánk a keresztyénséggel. A másik veszedelem szerinte abban áll, hogy ezt az “új vallást” — ahogy ő nevezi — olyan bűvészkedéssé varázsoljuk át, amiben inkább Istent akarjuk a magunk céljaira használni, mint sem hogy Istent szolgálnánk és az Ő céljait próbálnánk megkeresni. Mert akármilyen nemes célra akarjuk is felhasználni az Istent, ez mindig hibás eljárás. A nyugati világ számára példáúl most nincsen semmi fontosabb feladat, mint hogy ellenálljanak a kommunizmusnak és végeredményben meggyőzzék azt. De még ezen a téren is, mondja az Országos Tanács új elnöke, ha Istent vagy a vallást erre az életbevágóan fontos célra akarjuk felhasználni, azzal Istent a magunk eszközévé tesszük. Holott a mi feladatunk az, hogy mi legyünk az Isten eszközei. Ezért a vallásos érdeklődés emelkedése veszélyeket is jelenthet. Mert ez a növekedés végzetessé lehet, ha valóságban vallástalan életünket akarjuk vele megtámogatni és igazolni, ahelyett hogy arra használnók fel, hogy új erkölcsi és lelki meglátásokhoz segítsük vele életünket. — A másik komoly figyelmeztetést az Egyházak Országos Tanácsának gyűlésén mondta Dr. Bainton theológiai tanár, akinek reformációi cikkét az ősszel lapunk is közölte. Beszédében elítélte azokat a túlzásokat, amikkel napjainkban a kommunizmus ellen küzdöttek némelyek. A gyűlés tagjai felállva tapsolták meg és hangosan helyeselték a tudós tanár következő kijelentését: “Ha a dolog végre is a legrosszabbra fordúl, inkább kerüljünk idegen zsarnok sarka alá, minthogy mi magunk legyünk saját pusztúlásunknak az okai az által, hogy magunk árúljuk el a szabadságot!” Hálát adunk Istennek, hogy a népbolondító hisztéria helyét végre megint a józan észnek és az igazi Istenfélelemnek komoly hangja váltja fel. Ez méltó a világ vezetésére hívatott nemzethez, melynek kormányzása most erősebb és biztosabb kezekben van, mint életkorunkban bármikor ezelőtt. FELHÍVÁS AZ EGYHÁZTANÁCSOKHOZ! Karácsonyi számunkból HÉT egyház- községünkbe küldtünk mutatványszámokat minden tagunk kezébe — de még így is maradt pár száz fölösleges példány ebből a kedves ünnepi számunkból. Örömmel küldenénk ki ezeket mutatványszámok gyanánt az egyházközség tagjaihoz, ha erre az egyháztanács felhatalmazást ad azon az alapon, ahogy azt itt a lapban, valamint lelkészeinkhez intézett leveleinkben is közöltük. Ez a kísérlet az egyház pénztárának egy centjébe sem kerül, a tagokat megörvendezteti és lehetővé teszi, hogy BEVEZESSÉK A GYÜLEKEZETI ELŐFIZETÉST, ami nagy kedvezmény az előfizetők számára, mert ÍGY FÉLÁRON KAPJÁK LAPUNKAT!
