Reformátusok Lapja, 1955 (55. évfolyam, 1-22. szám)
1955-01-15 / 2. szám
REFORMÁTUSOK LAPJA 5 CSENDESEDJETEK EL Rovatvezető: Dr. Újlaki Ferenc SOHASEM ÉRTEM RÁ ... ÉS MOST MÁR KÉSŐ Uram! alázattal kérlek: éreztesd meg jelenlétedet. Szólj hozzám, tanits meg engem kegyelmesen, hogy rövid voltát életemnek értsem. És eszességgel magamat viseljem. Ámen. Pál apostol Rómában, börtönben volt. Rabságában, elhagyatottságában három barátja maradt. Az egyik Jézus, kiről azt Írja: “Az Úr mellettem állt és megerősített engem.” A másik Lukács, a szeretett orvos: ’’Egyedül Lukács van velem.” A harmadik barátja Timotheus. De ő távol, Efézusban, van. Pál küldte oda a gyülekezet vezetésére. Az öreg apostol levelet ir Timótheusnak. Levelében azt Írja: “Siess hozzám jönni hamar.. siess hozzám jönni még a tél beállta előtt. Útközben térj be Troásba és hozd el könyveimet és a köpönyeget, amelyet Troásban hagytam Karpusnál...” II Timot. 4:9, 21. Timótheus, a levél hozzájutása után, bizonyára egy napot sem várt, hanem útra indult. Troásban magához vette a könyveket és az öreg télikabátot és Rómába hajózott. A börtönbe ment, ott volt Pál mellett, leveleit irta, olvasott neki és utolsó utján, a vesztőhelyre kísérte. Ott volt vele élete utolsó heteiben, óráiban. Ott volt vele a börtönben, halála óráján. “Siess hozzám jönni hamar... siess hozzám jönni még a tél beállta előtt!” A tél beállta után már késő lett volna. Tegyük fel, hogy Timotheus halogatja az elindulást. Késik. És amikor, a tél beálltával, lemegy a hajóállomásra, azt mondják neki: sajnáljuk, tavaszig nem megy hajó.^ És amikor tavasszal megérkezik, keresi Pált. És azt mondják neki: Timótheus, hát nem tudod? Pált még decemberben lefejezték. Börtönének ajtaja megnyitásakor mindig téged várt. Utolsó üzenete az volt, — áldásomat adjátok át Timótheusnak — ha megérkezik. Óh, miért nem jöttem a tél beállta előtt?! “SIESS HOZZÁM JÖNNI — MÉG A TÉL ELŐTT.” Csak töredékesen él emlékezetemben egy vers, melynek címe: “Sohasem értem rá és most már késő. ..” Egy apáról van szó a versben, akit fia elhanyagol, nem törődik vele. Az apa visszaemlékezik arra az időre, mikor fiú volt és ő sem törődött édesanyjával. Emlékezik: “Sohase értem rá, mindig csak loholtam. Foglalva voltam csókban, borban, bajban. Sohasem értem rá melléd ülni békén... Sohasem értem rá. És most már késő! A sírod is messze. És én itt maradtam későn ébredezve.” “Siess hozzám jönni még — a tél előtt!” “Most már késő... a sírod is messze. És én itt maradtam későn ébredezve.” A Gecsemáné kertben, a haláltusában imádkozó Jézus kétszer megy a három tanítványhoz. Aludva találja őket. Fájdalmasan szól: “Simon! alszol? Nem volt erőd egy óráig sem ébren maradni?” Másodszor ismét aludva találja őket. Jakab, János és Péter volt a három tanítvány. Kettő mártírhalált halt. Megmutatta Krisztus iránti hűségét. De elaludták azt az alkalmat, amikor a Mesterrel haláltusájában együtt kellett volna lenni. Többet vissza nem jött az alkalom. Az alkalom jön és elmegy. Vissza nem hozható. Akartunk valamit tenni, egy jó szót szólni, elismerésünket, hálánkat kifejezni, szeretetünket megbizonyitani. Tegnap akartuk és ma csak az üres szék van. Nincs itt többé, aki iránt jóindulatot akartunk éreztetni. Carlyle felesége 40 évig hűséges, szerető élettársa volt férjének. Hirtelen halt meg. A hires iró nagy szomorúsággal irta: “Óh ha csak öt percig éltél volna még, hogy megmondhattam volna neked: nagyon szerettelek... Ember! szeresd, ápold a legdrágábbat, mig közel van. Süketek és vakok vagyunk... csak akkor ére- dünk fel, mikor már késő.” “Siess hozzám jönni — még a tél előtt!” Az ujesztendőben használjuk fel az alkalmakat. Kövessük a kvékerek hires életszabályát: “Csak egyszer járok e földi téreken. Utam sohasem fog többet erre vinni. Azért a mi jót tehetek, ami szívességgel kedveskedhetem, tegyem meg még ma.” Ma mutassuk meg szeretetünket embertársaink, családtagjaink iránt. Ma hallgassunk Megváltónk szavára. Holnap, évek múlva, talán késő lesz. Ady Írja: “Jóság, tisztesség, hűség! lekacagott szavak!... Óh, bár haltam volna meg, mikor lekacagtalak.” Ma hallgassunk Jézusra. Holnap talán késő. Megkeményedik a szived. Ma imádkozzunk Hozzá. Ma imádkozzunk együtt szeretteinkkel. Ma vezessük őket Jézushoz, Isten házába. Holnap — talán késő. “Ma, ha az Ő szavát halljátok, meg ne keményítsétek a ti sziveteket.” Az Úr szól, hozzád szól, Pál szavain át: “Siess hozzám jönni — még a tél előtt!’ "Amint vagyok, sok bűn alatt, de mert hallom hivó szavad: Bárány Jézus — jövök". Lakozzál szivemben és tanits meg arra, hogy el ne késsek és ne vádoljon a Lélek: most már késő!
