Reformátusok Lapja, 1955 (55. évfolyam, 1-22. szám)
1955-04-15 / 8. szám
6 REFORMÁTUSOK LAPJA MUNKÁRA FEL! Fogjunk össze mindnyájan és dolgozzunk egy szívvel és lélekkel a Magyar Egyházkerületért, az egyházmegyékért és gyülekezeteinkért! Régi ódondus és mégis egészen uj szellő simogatta meg — a sokszor valósággal szunyado- zó — lelkünket akkor, amikor lapunk februári számában azt a régen nem használt, de aninál jobban nélkülözött és felszólításnak is nevezhető sorokat olvastuk, hogy “véleményeket kérünk!” Mindjárt eszünkbe jutottak az óhazában szerkesztett '“Kálvinista Szemle”, “Református Élet” és más hasonló egyházi lapok. Ezekben a lapokban illetékes egyházi vezetők, bizottságok elnökei, tagjai, lelkipásztorok és egyházi emberek, az egyházkerületi, egyházmegyei közgyűlések előtt és után is, egymásután Írtak olyan természetű cikkeket, amelyek megvilágították a közgyűlések elé kerülő fontos tárgyakat és igy több oldalról megvilágítva az egyes kérdéseket, köny- nyebbé tették a közgyűlések dolgát és a határozatok elfogadása után azoknak végrehajtását. Presbiteri rendszert követő egyházunkban a királyi papság, a választott nemzetség vágyott és óhajtozott arra, hogy hirdesse “annak kiválóságait, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott” el bennünket! A lehetőség és alkalom igen kimért volt erre a mi amerikai magyar református egyházi közéletünkben. Ne értsen félre senki! Nem azt akarom ezzel mondani, hogy nem volt jogunk és alkalmunk felszólalni az évi közgyűléseken, hanem inkább azt, hogy semmi vagy igen kevés lehetőségünk volt arra, hogy mindnyájunkat érdeklő és mindnyájunk számára fontos ügyekben kellő irányítást és vezetést kaptunk volna a közgyűlések ideje között. Nem vezettek, nem buzdítottak és nem sarkalltak munkára. Olyan munkára, ami egész éven fontos lett volna közegyházi és gyülekezeti életünk szempontjából. Ki törődött azzal, hogy mit tesznek gyülekezeteink a közgyűlések ideje között a Nemzeti és a Nemzetközi Misszióért, a Keresztyén Nevelés, a Nyugdíj, a Református Sajtó, Irattérjesztés, a Világszövetség, a Gyermek és Ifjúsági, a Női és Férfi Munka, a Sáfárság, az Evangelizálás stb., ügyeiért? Ismét azt mondom, hogy ne értsen félre senki! Én semmi esetre sem az elnököket hibáztatom ezekért. Hiszen eddig minden egyes elnök tehetsége szerint igyekezett a legjobbat tenni. De az elnök is csak EGY ember és nem végezheti el a munkáját egy sereg más embernek, pláne akkor, ha a saját egyházának a munkája szinte minden idejét igénybe veszi és leköti a mi sajátos amerikai magyar református egyházi é- letünkben. Én mindig úgy néztem elnökeinkre, mint valami kiváló gépész-mérnökre, akit egy nagy gyárba neveztek ki és bevitték a gyárba, hogy most indítsa el a gépeket, irányítsa azokat és gyártsa, produkálja a különböző gyári cikkeket EGYEDÜL! Vájjon mit tudna tenni a legkiválóbb mérnök is — EGYEDÜL — egy gyárban, még ha a legmodernebb gépekkel és a legjobb anyaggal szerelték is fel azt?! Mikor a Magyar Egyházkerület felállításáról, megszervezéséről beszélgettünk és tárgyaltunk, egyike voltam azoknak, akik az akkor megszervezendő és nagy területre terjedő Magyar Egyházkerületet, “az egyházi közigazgatás eredményesebbé tétele érdekében területi szakaszokra, úgynevezett egyházmegyékre” osztani ajánlottuk.^ Nekünk addig is voltak egyházmegyéink. És az egyházmegyei rendszer jól bevált a múltban és jónak tartják azt a jelenben is több jól megszervezett és szép eredményeket felmutatni tudó más felekezeteknél is. Mindnyájan tudjuk, hogy az Egyházi Törvényeknek 55-b pontja, valamint a Fort Wayne- ben tartott Egyetemes Zsinat jóváhagyta, hogy a Tiffini Egyezmény elvei és rendelkezései alapján a magyar egyházmegyék és gyülekezeteik Magyar Egyházkerületet szervezzenek. A Magyar Egyházkerület földrajzi kiterjedése elkerülhetetlenül szükségessé tette, hogy azt — a közigazgatás eredményesebbé tétele érdekében is, — egyházmegyékre osszák. Az 1942. évi őszi, az 1943. évi tavaszi konferencián, illetve közgyűlésen, a négy egyházmegye részére egy SZERVEZETI SZABÁLYZAT készült, amit az 1944. évi tavaszi közgyűlés “végképpen” megerősített és életbe léptetett. Hogy az elmúlt évek folyamán miért nem éltünk jogainkkal, azt úgy is mondhatnám, hogy nem tudom. — Az egyházmegyéknek az egyházkerületi kormányzásban való részesedéséhez a jogforrást nemcsak a régi történelmi folyamat szolgáltatja, hanem részben a lancasteri és fort-waynei E- gyetemes Zsinatok azon határozatai, amelyekkel a Tiffini Egyezményt megerősítették, részben pedig a Magyar Egyházkerületnek az 1944. évi tavaszi közgyűlésén hozott határozata. Most látjuk, hogy a fenti határozatok milyen jók és fontosak! A Magyar Egyházkerület adminisztrációja szempontjából szükség van a négy egyházmegyére. Tóth Bálint lelkész azt irta, hogy a Northeast Ohio kerületet “gyakorlati szempontból már régóta négy körzetre osztották (sections), bár a Northeast Ohio kerületnek egymástól legmesszebb fekvő egyházai nincsenek száz mérföldnél messzebbre.”
