Reformátusok Lapja, 1955 (55. évfolyam, 1-22. szám)
1955-04-15 / 8. szám
BEFOBMÁTUSOK LAPJA 5 Az egyházkerűleti elnöki hivatal költsége azonban a zsinat meghatározása szerint nem mehet többre 12,000 dollárnál, ami 2,800 dollárral vágja le ezt a beosztást. Az elnöki fizetés 6,000 és lakbér 900 dollárjából aligha lehetne levágni; a nyugdíj intézeti járúlékból még kevésbbé. Ez a három tétel 7,380 dollárt jelent; marad tehát 4,620 dollár az irodahelyiség bérletére, titkári alkalmazott fizetésére, irodai kiadásokra és az utazásokra együttvéve. A mi megfontolt számítgatásaink szerint legalább ennyi magára a titkári fizetésre és az irodai helyiség bérletére és kiadásaira szükséges, és ha ezeket ennyiből fedezni lehetne, az még nagyon előnyös volna. De mi marad akkor az utazásokra? A mi viszonyaink között ez a legmagasabb tétel talán valamennyi között, és fedezetére egészen bizonyosan nem volna elég 2,000 dollár — aminthogy még mai berendezkedésünkben sem elég ennyi. Kétségtelen, hogy a teljes-idejű elnökre sokkal több utazás vár, mint a mostani rész-idejű elnökre. A közegyháztól kérnénk több pótsegélyt? Hiszen már az eddigi számítással is több mint három-ötödét fizetné ennek a kiadásnak, míg mi magunk két-ötödrésszel sem járúlnánk hozzá! De a helyzet ismeretében erre nem is lehetne számítanunk. Magasabb egyházkerűleti közigazgatási járúlékot vessünk ki tagjainkra? Egy párszor már próbálták, nem sikerűit. De ha a teljes-idejű elnöki állást fel akarják állítani, azt csakis ennek a járúléknak az emelésével lehetne megtenni. Hogy aztán e célra 50 centes emelés elégséges lenne-é vagy nem, az attól függ, hogy az egyházkerület hogyan osztaná szét a 12,000 dollárt az egyes szükségleti tételek között. Kérdés azonban még az is, hogy lenne-e joga az egyházkerületnek 50 centnél magasabb illeték-többletet vetni ki tagjaira erre a célra — minthogy a zsinati intézkedésben határozottan 50 cent szerepel és sehol sincsen mellette az, hogy “legalább” — sőt határozottan kijelentette a zsinat, hogy ahol ez az 50 cent nem elég, ott a közegyház pénztára fog pótsegélyt adni, hogy a 12,000 dollárnak teljes fedezete legyen. Tegyük fel azonban azt a kedvező esetet (bár nem vagyunk egészen bizonyosak, hogy ez az eset valóban kedvező lenne), hogy az egyházkerület 5,000 dollárért is találna e hivatalra vállalkozó jelöltet; ez esetben a 2000 dollár helyet 3000 jutna a hivatalos útazások költségeire. Ez alapon számítva az állás költségvetése a következő lehetne: KIADÁSOK Fizetés (5,000), lakbér, nyugdíj $ 6,380.00 Titkári fizetés 2,600.00 Hivatalos útazások költségei 3,000.00 Összesen: $11,980.00 Irodabérlet és irodai kiadások fedezetére így összesen évi 20 dollár jutna, ami aligha lesz elegendő. (A titkári állást áldozzák e kiadások fedezetére? Helyes lesz az?) BEVÉTELEK Egyházi közpénztárból alapsegély $ 2,500.00 Egyházkerűleti illetékekből 4,459.00 Egyházi közpénztárból pótsegély 5,041.00 Összesen: $12,000.00 A kiadásoknál a teljes bizonytalanság, a bevételeknél a közegyházi segély roppant túlterhelése következtében ugyanolyan nagy bizonytalanság. Lehet ilyen fényűzéshez a más pénzét használnunk, nem a magunkét?! Nem jobb a tisztes szegénység a folytonos tartozásnál? Kivált ha sohasem fizetjük ki. A KÖZPONTI EGYHÁZMEGYE GYŰLÉSE Március 13.-án, a rankini egyház templomában tartották ezt a gyűlést, mely jegyzőkönyvéből ítélve egyike volt a legtartalmasabb gyűléseknek. Harangi László egyházmegyei elnök az egyházmegye életéről és haladásáról, Kecskeméthy József árvaházi igazgató az egyházmegyei gyülekezetek árvaházi adakozásáról tett jelentést, Paál Gyula egyházkerűleti alelniök pedig a teljes-idejű egyházkerűleti elnök hívatalköréről és Harangi elnökkel együtt az egyházmegyei kormányzásról tartott előadást. Tartalmas megvitatás után az egyházmegye nagyon bölcs javaslatokat fogadott el, amiket az egyházkerűleti gyűlés elé terjeszt. Az első javaslat állást foglal a teljes-idejű elnöki állással szemben, amit azért sem helyesel, mert megint egy lelkésszel kevesebb volna gyülekezeteink számára, de anyagi tekintetben, is túlzottan nagy tehernek tartja. Ezzel szemben az egyházmegyei kormányzásnak erőteljesebbé tételét javasolja másik javaslatában, a következő nyomós indokolással: Az egyházkerület élete amúgy is egyházmegyénként folyik. A lelkipásztor és gyülekezet közötti viszonyra jobb hatással van az egyházmegye tisztviselőinek személyes látogatása. Az egyházmegye jobban szervezheti meg munkáját és gyakrabban találkozhat. Az egyházmegyei kormányzattal az egyházkerület fellebbezési hatóság és így tekintély marad, viszont a kerületi adminisztráció költségeit minimumra csökkenthetjük, és az így megtakarított összeggel kisebb és szükségben levő gyülekezeteket segíthetnénk, amivel az egyházkerület további fennmaradásához is hozzájárúlnánk. A munkát is eredményesebben végezhetik az egyházmegyékben. További javaslataik: Egyházkerűleti gyűléseket kétévenként tartsanak és az elmaradó gyűlés helyett az egyházmegyék tisztviselői találkozzanak az egyházkerűleti tanáccsal. Egyben a jelenlegi tiszteletdijakat egy év helyett két évi időre adják, és mellőzzék az elnöki irodai segéderőt, mivel a munkát úgyis az egyházmegyei elnökök végzik, a kerületi elnök pedig főként a közegyház felé képviselje a kerületet. Ugyancsak a költségek megtakarítását célozza az a javaslat is, hogy a bizottságok kinevezése egyházmegyénként történjék. Az utolsó javaslat arról szól, hogy az országos ifjúsági konferenciák helyett egyházmegyénként hívják össze konferenciára az ifjúságot is.
