Reformátusok Lapja, 1955 (55. évfolyam, 1-22. szám)
1955-01-01 / 1. szám
2 REFORMÁTUSOK LAPJA Amerikai magyar református testvéreim — “ti a szívemben vagytok”, “atyámfiai, akiket én szeretek s akik után vágyódom, örömöm, koronám”, az újévre indúlásnál a legfőbb jót hozom néktek: “azért imádkozom, hogy Krisztus lakozzék szívetekben!” Erre igyekezzünk az újesztendőben: Krisztus — szívemben — otthonomban — Egyházamban! AZ AMERIKAI PROTESTANTIZMUS HÍREIBŐL Az Egyházak Országos Tanácsának harmadik nagygyűlése (minden két évben tart ilyen nagygyűlést ez a testület, melyet négy évvel ezelőtt szerveztek meg Clevelandban) volt kétség nélkül a múlt hónap legfontosabb eseménye az amerikai pro- testántizmus életében. A gyűlést Bostonban tartották, nov. 28. és dec. 5. között, több mint kétezer résztvevővel. Egyik főtárgya volt az a probléma, hogyan lehet a különböző felekezetek hagyományos hűségét egy közös összefogásban egyesíteni anélkül, hogy ártanának a maguk külön eredetiségének és önállóságának. A Tanács volt elnöke, Martin dallasi methodista püspök azt hangsúlyozta, hogy türelemmel és kitartással kell e probléma megoldásán munkálkodni; Ross főtitkár pedig arra emlékeztette a jelenvolta- kat, hogy az amerikai protestáns egyházak pontosan azért alakították meg ezt az Országos Tanácsot, hogy a különböző felekezetet egyházi erőit olyan szolidáris ‘egységben tömö- rítsék, aminőt még azelőtt sohasem kíséreltek meg. A gyűlés hozta meg a döntést a régóta vajúdó kérdésben: a Tanács központi hivatalai New Yorkban maradnak, de Washingtonban és Chicagóban is fognak fenntartani vidéki hivatalokat. A Tanács munkáját 687 személyből álló személyzet végzi ebben a három központban, akik mögött több mint négyezer önkéntes segítőtárs is áll; több mint hetvenöt különböző munkatéren próbálják megvalósítani a Tanács rendkívül sokágú Programm j át. Csak a Világsegélyben a múlt évben 55 millió font élelmiszert, gyógyszert és ruhát küldtek szét a világ minden részébe a háborúk és elemi csapások áldozatai számára; ez évben száz millió font a kitűzött céljuk. Hatvankétezer menekültet besegítettek már országunkba; még százezernek az áthozatalán dolgoznak. Tízezer amerikai misszionáriust segítenek, 250 amerikai kollégiumban, 27 nemzeti parkban és egész sereg óceánjáró hajón tartanak fenn evangélizáló szolgálatokat; segítették a Biblia legújabb fordítását, ami eddig már három millió példányban kelt el; — és így tovább. Bár volna helyünk tömérdek tevékenységének ismertetésére! Közelről érdekel azonban mindnyájunkat a jövő két esztendőre választott tisztviselők személye: elnöknek a presbiteriánus egyház nagytudású vezetőjét, Dr. Eugene Carson Blake főtitkárt választották meg, akinek tüneményes életpályájáról nagyszerű leírást adott a PRESBYTERIAN LIFE december ll.-iki száma. Az alelnökök sorában ott van az Evangéliumi és Református Egyház elnöke, Dr. James E. Wagner is, akinek újévi cikkét e számunkban közöljük. A missziói munkatéren fontos hivatalba választották be Dr. Purd E. Deitz főtitkárunkat, aki nemzeti missziói tanácsunk munkáját vezeti. (Évekkel előbb ugyancsak tőlünk vitték el Dr. I. George Nace főtitkárunkat is, most pedig Helfferich főtitkárunkat “kérték kölcsön félévre”, amint ezt már előbb megírtuk.) Dr. Blake, mint hivatali elődje is tette, a karácsonyi ünnepekre Koreába utazott, ahol presbiteriánus egyházunknak igen nagy egyházi és iskolai érdekeltsége van. Pearl Harbor emléknapján, dec. 7.-én, már ott prédikált abban a kikötőben, a félig-sülyedt Arizona csatahajó romjának fedélzetén. Japánba és a Filippini-szigetekre is ellátogat, Rév. Heinze társaságában, aki a PRESBYTERIAN LIFE társkiadója. Bizonyosan szép cikkeket várhatunk ettől a két útitárstól a presbiteriánus egyház e kitűnő lapjában, mit magyar gyülekezeteink közűi is számosán járatnak minden tagjuknak, mint a E. and R. magyar gyülekezetei a MESSENGERT. — Az Országos Tanács gyűléséből egy hatalmas, 6,500 szóból álló jelentést adtak ki az egyházak jelen helyzetéről. Elmondják benne, hogy országunkban eddig még sohasem volt ennyi egyháztag, a vasárnapi iskolások száma pedig szinte tengerár módjára szökött fel. Egyházaink tagjai sem értették még meg soha ennyire hivatásukat, mint most; egyházainkban is mindenfelé tapasztalhatjuk a felelősségérzet megerősödését. A jelentés azonban komolyan figyelmeztet arra is, hogy milyen nagy lelki kockázattal jár a népszerű siker: jaj azoknak, akik kényelemben akarnak élni a Sionon! A bűntények száma szinte egyháztagjaink számával egyarányban emelkedik, az erkölcsök megromlása, az ifjúkori bűnözők, a kommunizmus és az ellene való küzdelem nehéz problémák elé állítanak. És felteszi a nagy kérdést: “Vájjon jobbá lett nemzetünk azáltal, mert többen tartozunk egyházakhoz? És vájjon taglétszámunk gyarapodásának mérővonalával együtt halad-é j ócselekedeteink megszaporodásának a mérővonala??” Jó lesz e kérdéseken mindnyájunknak elgondolkoznunk, főleg így közgyűlések idején! Vallásról tanítanak az elemi iskolában. — Végre egy komoly építő kísérletről írhatunk, ami talán az első lépés lesz abban az irányban, hogy pótolják elemi iskolai nevelésünk és oktatásunk legnagyobb hiányát, közoktatásunk alapvető fogyatkozását. Indianapolis városé lesz a dicsőség, ha beválik a kísérlet, mit az őszön indítottak el, és már októberben ötven amerikai nagyvárosba kellett elküldeni az egész vállalkozásnak a tervezetét. Mindenütt beszélnek és tárgyalnak róla az iskolaszékek. Egy évvel előbb, 1953 októberében a város ötven vallási vezetője kezdett tárgyalni arról a lehetőségről, hogy visszahozzák a vallást az iskolákba. Nem a vallástanítást, hanem a vallásról tanítást: a vallás erkölcsi és lelki értékeinek a megismertetését. Minthogy mindenben egyetértettek, megbíztak egy négytagú bizottságot, hogy készítsen erről tervezetet. Protestáns lelkész, római katholikus pap, zsidó rabbi és egy Christian Scientist volt a négy megbízott. Elkészített tervezetüket egyik kiváló ügyvéddel felülvizsgáltattak, hogy bizonyosak legyenek afelől, hogy az nem ütközik a fennálló országos törvényekbe. Az ötvenes bizottság jóváhagyása után a tantervet megfelelő szakemberekre bízták, akik elkészítették a tananyagot és a tanmenetet, most az ősszel pedig a város tizenegy iskolájában elindították a tanítást, ami nyilvános úgy a protestáns, mint a római katholikus és zsidó és felekezetnélkűli szülők gyermekei részére egyaránt. Egyelőre két osztályban, a 7. és 8. osztályban tanítanak; a hetedikben ez a tantárgy címe: “A mi vallá- (Folytatása a 14. oldalon)
