Reformátusok Lapja, 1953 (53. évfolyam, 1-22. szám)

1953-01-01 / 1. szám

4 REFORMÁTUSOK lapja Clevelandban, mint Bridgeporton három igen erős és népes nagy egyházunk van, de egyik városba sem megy lapunkból száz, igenis: egy­száz példány összesen, mind a három egyházba együttvéve!?! Toledóba 26, Norwalkra 17, Det- roitba 20, Chicagóba két erős egyházunkba ösz- szesen 43 példányban megy, — és így tovább. Vannak egyházaink, ahová öt példánynál is ke­vesebb megy. Ezekkel szemben áll az a 16 gyü­lekezet, ahol minden egyháztag kapja lapjainkat, sok helyen száz és száz példányban. Ideírom ennek a 16 gyülekezetnek a nevét: NEW JER­SEYBEN Passaic, Woodbridge, New Brunswick; PENNSYLVANIÁBAN Uniontown, Leechburg, Rankin; WEST VIRGINIÁBAN Morgantown, Gary; OHIOBAN Lorain, Dayton, Elyria, War­ren, Canton; NEWYORKBAN Buffalo; CALI- FORNIÁBAN Los Angeles; WISCONSINBAN Racine. Ezen kívül még két egyházunkban, az ohio Akronban és az indianai Hammondban megyen egy-egy csoportnak lapunk. Tizennégy esztendő sok keserű tapasztalást hozott ezen a téren. Nem mondom el azok ta- núlságait. Csak komolyan figyelmeztetem gyü­lekezeteink elöljáróit, hogy vigyázzanak. Az egyház lelki érdekeit el ne hanyagolják személyi okok miatt. Ha a személyi ok lapunk szerkesz­tőjében van: mozdítsák el és tegyenek mást a helyére. Nagyon könnyen meg lehet tenni. De ha a személyi ok bárhol is a gyülekezet tagjai­ban, elöljáróiban vagy lelkészében van: segít­senek ezt az akadályt szeretettel eloszlatni. Semmi ilyen méltatlan oknak nem volna sza­bad megfosztania egyházunk tagjait attól, hogy lapjaink kezükbe jussanak. Az anyagi akadályokat Egyházunk már csak­nem teljesen elhárította. Az a hihetetlenül ked­vezményes ár, amivel két lapunkat együttvéve évi három dollárért postán házhoz szállítjuk, minden komoly ellenvetést lehetetlenné tesz. Gyülekezeti előfizetésben még ennél is olcsóbb a két lap ára. A Reformátusok Lapjáé egész évre egy dollár huszonöt cent. Bizonyosra vesz- szük, hogy sok olyan elöljárónk van gyülekeze­teinkben, akinek erről tudomása sincsen. Egy­háztagunk is tömérdek van olyan, aki még csak nem is ismeri lapunkat, nem is tud róla. Mert ha mindezt tudná népünk, bizonyosan nem sza- lasztaná el ezt a kedvező alkalmat. Az Egyetemes Zsinat döntése ellen nem lesz fellebbezés. Utána már késő lesz kiabálni vagy lázadozni. De előtte még lehet sokat tenni, a döntést is lehet befolyásolni. Az idézett előző határozatok megmutatták az útat, hogy milyen eszközökkel. Akiknek ez a kérdés hivatalos fe­lelősségükre tartozik, ám tegyenek róla. Még van rá félesztendő. De az Elgyetemes Tanács már februári gyűlésén megfogalmazza a zsinat elé terjesztendő javaslatát. Éhez pedig már csak öt heti időnk van. Dr. Tóth Sándor szerkesztő. GYÖNGYSZEMEK ÉDES MAGYAR NYELVÜNK PICIKE RÉSZLET, KISZAKÍTVA NAGY LAJOS McKEESPORTI LELKÉSZÜNK NÖEGYLETI JUBILEUMI IGEHIRDETÉSÉBŐL, RANKINBAN, MELYNEK CÍME ÉS ALAPIGÉJE VOLT: "Mielőtt az ezüst kötél elszakad és az arany palack összetörik." Prédikátor 12:8. Van nyelv a világon, melynek 450,000 szava van. A magyar nyelv egész szókincsét 150,000 szóból állónak mondják. Ha egymás mellé állítod a két nyelvet, az az érzésed, hogy az egyik mint valami öreg bölcs áll előtted, sugárzik róla a tudomány, látszik ruháján a gazdagság. Látsz dolmányán olyan ékköveket is, amiket már láttál valahol, de mintha ez az öreg valami hideg őszbe bur­kolóznék és kezében a szépség virága mint­ha üvegházból került volna ki vagy pedig mintha fagyasztották volna ... A másik most lép ki a hajnalból. Kalapja hetykén félrecsapva s telis-teli tűzdelve vad­virággal. Fehér szűrén tulipánok tarkálla- nak, hímezve is mosolyognak és élnek, ölé­ben piros pipacsok, kék búzavirágok, szarka­lábak és elindul, mint ifjúságát tékozló fe­jedelem, kacagva, boldogan, hogy teleszórja kincsével a világot. Markolj csak bele még egyszer a magyar nyelvbe és próbáld kós­tolni az ízét. Mintha örökkön örökké ismét­lődnék Árpádházi Erzsébet csodája, akinek kötényében a kenyér rózsává, illatos virággá változott. Csak egy maréknyi magyar szót vegyél tenyeredbe s mondom néked, a csoda ismétlődik: a szavak rózsává, illatos virággá, egész csokorrá változnak. Illatuktól meg- mámorosodik a lelked, dalra nógat, édesen emlékeztet és megríkat a varázsuk. Ott ér­zed benne egy mesebeli földnek, áldott szent földnek termő erejét, amiből kivirágzott. Vadvirág-tenger hullámzik lelked előtt s fújja tilinkóját az emlékezet Királyfija az alvó Csipke-Rózsika felett. Jaj! ha felébred: hová teszed itt, ebben a rohanó, modern üz­leti világban?! ... O csak odavaló, ahol cso­bog a patak, susog a lomb, kolompol a nyáj, játszik a délibáb, zúg a sors-folyó és őrt állanak a hegyek ... valahol messze, nagyon messze... ahol most éjszaka van és keser­vesen sírnak. Nincs olyan nyelv a világon, amelyik annyi virággal, szépséggel, képpel és kife­jező erővel volna tele, mint az, amelyiken legédesebben lehet kimondani ezeket a drága neveket: Istenem, édesanyám, édesapám, fe­leségem, gyermekem...

Next

/
Oldalképek
Tartalom