Reformátusok Lapja, 1952 (52. évfolyam, 19-22. szám)
1952-12-15 / 22. szám
REFORMÁTUSOK LAPJA Official organ of fhe Evangelical and Reformed Published semi-monthly (monthly in July and Aug.) for the Evangelical and Reformed Church by the Board of Business Management, the following members constituting the Church Papers Committee: William C. Mingle, Chairman, Carl J. Bender, Edward Dirks, Jay L. Goodin, Robert C. Kienle and Henry I. Stahr. President of the Board, ex officio. Send all correspondence and subscriptions to Alexander Tóih, Editor and Manager 55 N. West End Ave., Lancaster, Pa. Church Member of the Associated Church Press Subscription rates: $2.50 per year everywhere — Single copies 15 cents — Remittance should be by check, draft or money order, payable to the REFORMÁTUSOK LAPJA. — Changes of address can be effected three weeks after receipt of both old and new addresses. Entered as second class mail matter January 11, 1944 at the Post Office in Lancaster, Pa. under the act of March 3, 1879. Additional entry at the Post Office in Pittsburgh, Pa. Acceptance for mailing at special rate of postage provided for in the Act of February 28, 1925, authorized June 4, 1938. MEGFIGYELÉSEK TISZTA, HIVŐ KARÁCSONYT! Isten segítségével már a hatodik karácsony köszönt reánk itt Amerikában. De meg kell vallanom, minél közelebb kerülünk az ünnepekhez, annál jobban félek és irtózom a karácsony fényes, hangos, olcsó és teljesen a kereskedők kezébe átcsúszott előkészületeitől. Nem borzasztó, amikor heteken keresztül hangszórók ordítják a gyönyörű szép karácsonyi énekeket? Amikor tolong a nép, árúval, nagy csomagokkal, pénzzel van elfoglalva, dehogy és hogy is figyeljen oda?! Elfásul iránta, annyit hallja, mindenütt hallja és mindig hallja heteken keresztül azokat az énekeket, melyeknek a templom csendjében és meghitt otthoni körben a helye. Amikor eljön a karácsony szent ünnepe a hívek legnagyobb része, de különösen a nők, az előző hetek hajszájától elfáradva, leroskadnak a templom padjára s még a karácsonyi zsoltár sem hangzik lelkűkre »fel- üdítően. “A könyökükön jön már ki”. Vigyük vissza a karácsonyi énekeket oda, ahova valók: a templomba és a családi otthonba! Akarta-e Isten, hogy Szent Fiának születése napját ilyen külsőségekben ünnepeljék? Nem, mert akkor nem a bethlehemi istállóhoz vezette volna Máriát, hanem fényes királyi palotába! Harsonák és fáklyák fénye jelezte volna jöttét örökkévaló Királyunknak s nem csak egy csillag s nem csak angyalok szózata, pásztorok éneke. Santa Claus az Északi Sarkról repülőn jön, vagy helicopteren, az idén Bridgeportra “Space Ship”-en; szegény Jézus, hosszú, fáradságos útat tett meg világra érkezése előtt a szamár hátán. Utazásának eszköze nem változik a modern világnak megfelelően s milyen nagy csoda, hogy Kegyelme és Szeretete sem változik meg irántunk ... A gyermekek milliói látogatják meg Santa Claust Headquar térj ének trónján, de vájjon hány ezer édesanya viszi el gyermekét tisztességet tenni az egyszerű bethlehemi jászolhoz? Vasárnapi iskolákban minden tanító igyekszik berni a gyermek fejébe, szivébe a karácsonyi történetet s mégis, ha megkérdezzük őket, hogy miért ünnepeljük karácsonyt? Felelet az, hogy: Santa Claus jön. Az 1951. év december havában a Népszavában az egyházi hírek között olvastam: “Az ünnepekre templomunkat olyan művészi módon ékesítették fel, mint még soha azelőtt. Fenyők és pálmák, fehér gyertyák és piros szalagokkal átkötött virágcsokrok, karácsonyfa gallyai közül fejével kinyúló, életnagyságu szarvas együttese járult hozzá már külsőleg is az ünnepi hangulathoz”. Szüksége van-e a világ Messiásának ilyen hangulatkeltésre? — Rudolf, a “red nose reindeer” bekerült a templomba.. . Ha karácsony este valaminek is helye van a templomban, akkor az az egyszerű jászol-bölcső, vagy még inkább: legyen a bölcső a mi szivünk s ott melengessük a legnagyobb ajándékot, mit Isten valaha is adhatott a bűnös embernek, Jézust, a Krisztust. Amennyire elkeserített a fenti hir, éppen annyira örültem annak a “Keresztyén” által írott levélnek, mely a “Bridgeport Post”-ban jelent meg tavaly karácsony után. “Kereskedők figyelmébe!” — írja — “Kérlek titeket, adjátok visz- sza karácsonyt a keresztyéneknek. Elfogadjuk Santa Claust, de hiszünk Krisztusban és nem engedjük, hogy karácsonykor Santa Claus foglalja el Krisztus helyét a szivünkben és gondolatainkban ... Kereskedők, igazságosak vagytok-e a keresztyénekhez, mikor ilyen elüzletiesí- téssel megrontjátok a karácsony igazi jelentését? ...” — Elvették tőlünk karácsony szentségét, vagy eladtuk? Meddig tűri még ezt az Egyház? S meddig tűrj ük mi, akiknek olyan sokat jelent a karácsony üzenete és ajándéka?! Most ünnepek előtt hadd szóljak és kérjek minden igaz magyar református testvért arra, hogy gondoljunk arra a régi, szentséges, tiszta, egyszerű karácsonyra, melynek emléke soha el nem mosódhatik s azt próbáljuk bevinni otthonainkba. Az Ur Isten áldja meg jó szándékotokat és ünneplésteket! Babos Sándorné
