Reformátusok Lapja, 1952 (52. évfolyam, 19-22. szám)
1952-12-15 / 22. szám
4 REFORMÁTUSOK LAPJA ÖRÖMHÍR a szegényeknek Semmivel sem hozhatta volna Isten magához közelebb a szegényeket, mint Fia születésének körülményeivel. Soha senki nem született szegényebb sorsban. Istállóban, barmok között, jászolbölcsőben. És amikor pályáját elkezdi, legelső fellépése alkalmával is megerősíti ezt az isteni tervszerűséget: Az Ur felkent engem, hogy a szegényeknek jó hírt mondjak. És az általa hirdetett keresztyén élettudomány nagy prédikációjában is ez a legelső tétel: Boldogok vagytok ti szegények, mert tietek az Isten Országa. Hogy félre ne értsük, a másik evangélista magyarázó szót is fűz hozzá: boldogok a lelki szegények. Mert nem a világi javakban való szegénységben áll a boldogság, — aminthogy oly sok a boldogtalan a világi javakban gazdagok között is. A koldús Lázár meg a dúsgazdag Ábrahám egyaránt mennyországba kerültek, de egyiket sem a földi javakban szűkölködés vagy bővölködés juttatta oda, hanem a hite, Istenbe vetett bizalma. Az a tény, hogy Istenhez való viszonyát többre tartotta mindannál, amit a világ adhat vagy elvehet. Mert az a lelki szegény, aki teljes leikével meg van arról győződve, hogy neki ugyan semmije sincsen, mert mindent Istentől kapott, — de mégis minden az övé, mert az Isten azokkal, akik Őt szeretik, mindenben együtt munkálkodik az ő javukra. Az ilyenek számára hozott a karácsony örömhírt. Nem az volt az örömhír, hogy Isten kijelentette magát, hogy Ő van, — ezt tudták ők már régesrégen, és ez nem is mindenki számára örömhír, mert az az Isten szigorúan igazságos bíró is ám! Az örömhír az volt, hogy az Isten szereti a világot, sőt úgy szereti, hogy az Ő egyszülött Fiát adta érette. Ez az örömhír. Ezt jött hirdetni Jézus Krisztus. Szegényeknek, akik nem önmagukban és nem a pénzükben vagy más javaikban bíznak, meg az igazaknak és kegyeseknek, akik Izráel megvígasztaltatását várták. És várják. És ezeket tette és teszi ma is boldogokká ez örömhírrel, olyan boldogokká, hogy bánkódókból örvendezők és szegényekből sokakat megajándékozok lesznek, mert bár semmijük sincs, mégis minden az övék! Mert ez a mi Urunk Jézus Krisztus kegyelme és jótékonysága, hogy gazdag volta ellenére is értünk szegénnyé lett, hogy mi az Ő szegénysége által meggazdagodjunk! Bizony, hála, örök hála legyen az Istennek az Ő kimondhatatlan ajándékáért! Ezért az örömhírért, amit nekünk szegényeknek küldött karácsonyban, amikor minket Fiában fiaivá fogadott és nekünk adta mindenét, amije van, amikor a Fiát nekünk adta. Mert ahány ígérete csak van az Istennek, mindannyira Őbenne van az Igen. Ezért is hangzi Őbenne az Ámen Istennek dicsőségére mi általunk. Minden olvasónknak Istentől gazdagon megáldott idvességes és boldog karácsonyi ünneplést kívánunk! A HÁROM BÖLCS AJÁNDÉKA Krisztus szegényes jászolához Aranyat, tömjént, mirhát vittek, Kik az eljövendő Messiásban Rendületlenül hittel hittek. Ajándékuk bele világol A sejtelmes jövő ködébe, Beteljesült minden ígéret, Mit jósolt a próféták népe. Az arany a hatalmat jelzi, Néki adatott mennyen, földön, Hogy a rabságba döntő Sátán Gonosz hatalma össze törjön. A tömjén a hü hódolatnak Illatát küldi szerte folyton, Hogy a megromlott világ térde Előtte mind-mind meghajoljon. A mirha a nagy szenvedésnek Előre megjövendölt terhe, Melyet véresen vitt magával Föl a bün-ácsolta keresztre. Aki belőle csúfot űzött, Lelke királyává avatta, Megváltója lön minden bűnnek, És népeknek világhatalma. így látták ezt ajándékukkal A századokba néző bölcsek, Hogy én is bűnömre riadva Vérző sebében megfürödjek. Szabó László AKIKNEK MOST A LEGNEHEZEBB Karácsony akkora örömöt hozott mindnyájunk számára, hogy alig tudjuk elképzelni is, hogy volna valaki, akinek nehezebb elviselnie ezt a napot, mint a többit. Pedig most sokan vannak ilyenek. És ha mi azt óhajtjuk, hogy ez a nap csakugyan örömnek ünnepe legyen számunkra, akkor nem feledkezhetünk meg azokról, akiknek ez az ünnep több fájdalmat hoz, mint örömet. Amíg át nem öleljük őket és meg nem éreztetjük velük szívünk értük dobogását, addig nekünk sem lehet csakugyan boldog karácsonyunk. Mondani sem kell, hogy hontalanságba menekült testvéreinkre gondolunk. Azokra, akiknek valamikor boldog otthonuk volt, amiben ilyenkor kigyúltak a karácsonyfa repeső gyertyalángjai, felzendűlt az ének az Istennek szent angyaláról meg Krisztus Urunknak áldott születéséről, kacagtak vidám gyermekek, imádkoztak há- ládatos szívek és Istennel együtt örvendezett az evangélium ajándékának az Istenhez visszatért bűnbánó és megigazúlt emberszív. Olyan gazdag volt a múlt, ilyenkor előtörő édes emlékeivel, és
