Reformátusok Lapja, 1952 (52. évfolyam, 19-22. szám)
1952-11-01 / 19. szám
REFORMÁTUSOK LAPJA Official organ of ihe Evangelical and Reformed Church Member of ihe Associated Church Press Published semi-monthly (monthly in July and Aug.) for the Evangelical and Reformed Church by the Board of Business Management, the following members constituting the Church Papers Committee: William C. Mingle, Chairman, Carl J. Bender, Edward Dirks, Jay L. Goodin, Robert C. Kienle and Henry I. Stahr. President of the Board, ex officio. Send all correspondence and subscriptions to Alexander Tóth, Editor and Manager 55 N. West End Ave., Lancaster, Pa. Subscription rates: $2.50 per year everywhere — Single copies 15 cents — Remittance should be by check, draft or money order, payable to the REFORMÁTUSOK LAPJA. — Changes of address can be effected three weeks after receipt of both old and new addresses. Entered as second class mail matter January 11, 1944 at the Post Office in Lancaster, Pa. under the act of March 3, 1879. Additional entry at the Post Office in Pittsburgh, Pa. Acceptance for mailing at special rate of postage provided for in the Act of February 28, 1925, authorized June 4, 1938. ISTEN A FELSÉGES UR Minden az Övé, mert mindent Ő teremtett és minden az Ő dicsőségét szolgálja Egyikőnktől sem kérdezte meg senki sem, hogy akarunk-e élni, hol vagy mikor akarunk születni, milyen színű legyen a bőrünk, kik legyenek a szüléink, szolgaságban szülessünk-é vagy szabadságban. De mire megismertük az életet és megtanultunk komolyan gondolkozni, be kellett látnunk, hogy nem vagyunk a magunk urai. Vagy valami vagy valaki úr fölöttünk. Az emberek legnagyobb része meg is marad egy vagy más valaminek a rabságában. Csak a Krisztusban a hitre eljutott emberek ismerhetik fel, hogy szabadok csak akkor lesznek, ha életüknek Az lesz ura is, Aki az egész teremtett mindenségnek Ura és Kormányzója: a Felséges Isten. Mindent Ő teremtett, tehát mindennek Ő a tulajdonosa. A mindenségben forgó világok bá- múlatos törvényszerűségét Ő szabályozta, lehetetlen volna hát, hogy más kormányozza azokat. Minthogy Őelőtte nincsen lehetetlenség, az válik lehetetlenséggé, hogy más történjék, mint amit Ő akar. Ha pedig csak az történik, amit Ő akar, akkor szükségképpen minden az Ő dicsőségére történik. Minthogy teremtményei között mi is ott vagyunk, a mi életcélunk sem lehet más, mint hogy az Ő dicsőségét öregbítsük. Az egész Szentírás valóban ezt írja elébünk. “Eleve elrendeltettünk Annak elhatározásához képest, Aki mindent az Ő akaratának tanácsa szerint munkál, avégből, hogy legyünk az Ő dicsőségének ma- gasztalására mi, akik előre Krisztusba vetettük reményünket.” A kálvinizmus gyökere annak a megismerése és bevallása, hogy Isten föltétien Felséges Ur fölöttünk, és hogy a mi életünknek a főcélja az, hogy az Ő dicsőségére éljünk, ezt szolgáljuk. Ezért mondják, hogy a mi vallásunknak az egész tartalma benne van az Ur imádságának három első kérésében: “Szenteltessék meg a Te neved, jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod!” Perzselő láng égeti a kálvinista ember szivét, mig ezt imádkozza. Mert ebből kiérzi, hogy őt a Világok Ura személy szerint magához kapcsolta. És mert jól tudja, hogy ezt nem érdemelte: annál nagyobbra értékeli kegyelmét. És annál tüzetesebben vizsgálja világbiró akaratát. Ezért tud legtöbbet megérteni belőle. Fölfedezi azt a bámúlatos tervet, ami minden kornak minden eseményét magában foglalta. És megtalálja abban önmagát: ott abban a kézben, amelyből őt soha senki ki nem veheti, mint ahogy erről maga Jézus Krisztus tett megmásíthatatlan tanúbizonyságot. E felismerés aztán megszabja életirányát Isten felé és az emberek felé. Isten felé a hálaérzet által teljességre fokozott kötelességtudásban. Mindenki másnál nagyobb mértékben megérzi felelősségét; elválasztottságának fénye beragyogja az örökkévalósághoz kötött viszonyát. Immár nemcsak hisz, hanem meggyőződése tudattá ércesűl. Többé nem számít, hogy mibe kerül: Isten parancsának teljesülnie kell, akaratának meg kell lennie. Nem az a kérdés többé, hogy kellemes-é, hasznos-é vagy népszerű-é; hanem csak ez: helyes-é? Ez-é az, amit Isten kíván tőlem? Emberek felé életprogrammjává válik a Pál irányelve: “akár esztek, akár isztok, akármit tesztek: mindent az Isten dicsőségére tegyetek!” Kálvinról azt jegyezte fel életírója, hogy úgy érzett és úgy élt, mint aki elől eltűnt az egész föld és amíg utolsó zsoltárát énekelte, egész tekintetét beleolvasztotta az Isten szemébe. Knox Jánosról pedig azt, hogy minden gondolatát és cselekedetét az a kérdés irányította, hogy mit akar az Isten és ezért nem félt semmitől. Ezért kutatta a kálvinista ember mindig olyan szorgalmasan a Szentírást, hogy minden dologra, kicsinyre vagy nagyra nézve felfedezze benne az isteni akaratot, hogy annak engedelmeskedjék. Ezért szájából csak lelkiismeret beszél, szemében Isten és kötelesség egy. Nem is lehet máskép, mert erről a kálvinista hitről állapították
