Reformátusok Lapja, 1951 (51. évfolyam, 2-22. szám)
1951-02-01 / 3. szám
REFORMÁTUSOK LAPJA 7 Szeljünk az Élet Kenyeréből KI A KERESZTYÉN? Fontos nap volt az nemcsak a jeruzsálemi egyház, hanem az egész Egyetemes Keresztyén Egyház történelmében is. A tárzusi Saul visszajött a városba. Ez volt az a Saul, aki az István megkövezőinek ruháit őrizte. Ez a Saul aztán heves üldözője lett a keresztyéneknek. Távoli városokba is elment, hogy letartóztassa Jézus követőit, akiket aztán Jeruzsálembe hurcolt, hogv ott törvényszék elé állitsák és megbüntessék őket. Most azonban azért jött ide, hogy felvételét kérje a jeruzsálemi egyház tagjai közé. De ezek “mindnyájan féltek tőle és nem hitték, hogy ő tanitvány.” Tegyük fel, hogy a nagy apostolt, Pált, elutasította volna a jeruzsálemi egyház. Mekkora tragédia lett volna, ha emiatt elveszitette volna bátorságát és kedvét és ha ez a hideg fogadtatás végképp lehütötte volna lelkesedését. Pedig aligha csodálkozhattunk volna ezen is, ha a jeruzsálemi keresztyének ezt tették volna vele. Mert szörnyű sokat szenvedtek ennek az embernek a kezétől. Méltán gyanakodhattak volna rá, hogy miután nem sikerült neki összetörni az Egyházat kivülről, most meg akarja próbálni szétrobbantani belülről. Avagy nem ismerjük-e napjaink rettegését az “ötödik hadtesttől”, meg a “vörös rémtől”? Istennek azonban volt egy nagyszivü keresztyén embere a jeruzsálemi gyülekezetben: a derék Barnabás. O hozta Sault az apostolokhoz és ő állott érte jót, hogy ő is csakugyan tanitvány. Micsoda bizonyítékot adott nekik Barnabás a Saul tanitvánvai mivoltáról? “Elbeszélte nekik, hogyan látta meg az utón az Urat, aki beszélt vele és hogy ezután mily bátran tanított a Jézus nevében.” íme itt van a keresztyén tanitványi állapot három ismertető jele, mikre Barnabás mutatott rá. Saul látta Jézust. “Látta az Urat”. Ez nagyon komoly érv volt az apostolok előtt, mert ők is látták az Urat. Együtt jártak vele, hallgatták őt, tanúi voltak szolgálatának, látták őt keresztfára feszítve és látták feltámadása után. Igen, ha Saul látta az Urat, ők hajlandók voltak elhinni felőle, hogy csakugyan tanitvány. Mi kiálljuk ezt a próbát? Nem azt jelenti ez, hogy volt-e részünk valami éjszakai látomásban vagy napközi munkáink folyamán valami csodás megjelenésben. Hanem azt jelenti, hoPv valamiképpen eljutottunk-e annak teljes megértéséhez, hogy kicsoda és micsoda Jézus, és hogy ennek következtében elfogadtuk Őt a mi Megváltónknak és Urunknak. Amikor Tamás meglátta a feltámadott Jézus kezein a szögek helvét és oldalán a dárdával ütött sebet, felkiáltott: “Én Uram és én Istenem!” De Jézus azt mondta neki: “Azért hittél, mert láttál engem? Boldogok akik nem látnak és mégis hisznek!” Láttuk-e Jézust megértésünk szemeivel és hittünk-é benne és ugv hivtuk-é Urunknak?! Barnabás azonban azt is mondta, hogy Jézus “beszélt” Saullal. Mi tudjuk, hogy mit mondott neki Jézus. Saulnak kellett bizonyságot tennie felőle a zsidók és pogányok előtt. Ez is beillett az apostolok tapasztalataiba. Jézus őhozzájuk is beszélt és szavai szolgálatra hívták őket is. Hát ezt a próbát álljuk-e? A tanitványi állapotnak egyik félre nem érthető bizonysága a missziói érzület felébredése, annak a kötelezettségnek megérzése, hogy hirdetnünk kell az Isten Országát. Éreztük-e ennek a bizonyságtételnek a sürgősségét mindennapi életünkben? Meg- éreztük-e, hogy azt az evangéliumot, amit mi kaptunk, meg kell osztanunk másokkal?! Meg- hallottuk-e Jézusnak azt a szavát is, hogy “Menjetek!” — miután szót fogadtunk annak az első szavának, hogy “Jöjjetek!”?! Végezetül Barnabás azt a bizonyságot is tette Pál felől, hogy csakugyan “bátran tanított a Jézus nevében.” Joggal mondhatta magáról: “Nem voltam engedetlen a mennyei látás iránt.” Hiven engedelmeskedett a szolgálatra elhivatás- nak. Mit teszünk mi a mi időnkkel, talentumainkkal, amióta meghallottuk Jézus hívását? Kiáll- juk-e a tanitványi állapotnak ezt a legfontosabb próbáját is?! IMÁDSÁG: Istennek Lelke, szállj alá szivemre; fordítsd el a földtől, vezesd minden dobbanását! Akármilyen hatalmas vagy is: hajolj le az én gyöngeségemhez és cselekedd meg, hogy úgy szeresselek, ahogyan Te kívánod. Nem kérek én tőled álmot vagy elragadtatást; sem azt, hogy - villámod szakítsa ketté a fátyolt, vagy látasson megnyilatkozott egeket; angyalodat sem kérem, hogy küldd el hozzám, — csak éppen vedd el az én lelkemnek homályosságát! Jézusért kérlek. Ámen. BIBLIAOLVASÁSI KALAUZ 1. nap: I. Mózes 12:1—5: Ábrahám elhivatása. 2. nap: II. Mózes 3:1—12: Mózes látomása. 3. nap: II. Mózes 4:18—20: Mózes szótfogadása. 4. nap: Józsué 1:1—9: Józsué elhivatása. 5. nap: Józsué 1:10—11: Józsué engedelmeskedése. 6. nap: I. Sám. 16:1—3: Pásztorfiu elhivatása királyságra. 7. nap: II. Sám. 7:18—29: Dávid hálája Isten iránt. 8. nap: Ézsaiás 6:1—8: Ézsaiás elhivatása. 9. nap: Jer. 1:4—10: Jerémiás elhivatása szolgálatra. 10. nap: Ámós 7:10—17: A gulyásból próféta lesz. 11. nap: Neh. 1:1—2:8: A pohárnok elhivatása, hogy állítsa helyre a nemzetet. 12. nap: Márk 1:14—20: Jézus halászokat hiv tanítványokul. 13. nap: Csel. 26:9—18: Pál látomása. 14. nap: Csel. 26:19—23: Pál engedelmeskedik a menynyei látomásnak. 15. nap: Ef. 4: Pál minket is sürget, hogy engedelmeskedjünk elhivatásunknak.
