Reformátusok Lapja, 1951 (51. évfolyam, 2-22. szám)

1951-02-01 / 3. szám

8

REFORMÁTUSOK LAPJA

MIKOR LÉP MÁR HARCBA AZ EGYHÁZ?

Koreában nem az Egyesült Nemzetek vesztették el a háborút, hanem az Egyház

Európa már elismerte, hogy Isten ítélete vágott végig rajta. E megismerés nélkül nem jutott volna el a bünbánathoz, ami a megtérés kezdete. Itt az ideje, hogy mi is felnyissuk szemeinket és lássunk.

Reánk zuhant, most már reánk is ránk zuhant Isten ítélete. A koreai vereség a keresztyén Egyház veresége. Mert egészen bizonyos, hogy amikor katonáink tízezrei ott esnek el a hideg hegyek véres szikláin, lelkűk háborgása nem az Egyesült Nemzeteket vádolja; mert ez az intézmény megtette a maga kötelességét. Hanem vádolja Egyházát, mert ez nem tette meg a maga kötelességét. Földrészeken és tengereken keresztül szinte idehalljuk a haldoklók nyögését. Talán szavakba sem tudják formálni, — hiszen itt a nagy bőségben és kényelemben élők sem tudták kifejezni, — lelkűk mélyéből azonban felhördül a hangtalan, de Isten trónja elé Ítéletet követelve dübörgő vád: “Hol vagy Egyház?! Miért vagy néma, mikor beszélned kellene? Miért engedtél engem hamis csatatérre, mikor neked kellene értem is harcolnod azon az igazi csatatéren, amelyiken egyedül győzhetünk?!”

E vád jogosult. Az Egyház nem alkalmazta rá Jézus tanítását korunk mindennapi életére és nem -állította szembe a világ hazug Ígéreteivel Isten örökkévaló Ígéreteit. Az Egyház a szeretet evangéliumának szószólója kellett hogy legyen, de az emberi társadalom igazságtalanságaival szemben eredménytelenek maradtak tiltakozásai, hangja gyönge volt: elnyomták az egymással szembe ütköző osztályok csatadalai, a kizsákmányoltak és elnyomottak jajkiáltásai. Már maga az, hogy szembe tudtak kerülni társadalmi osztályok egymással és hogy a fajok közé gyűlölet furakodott és újra meg tudott indulni a háború: mindez Ítélet arról, hogy az Egyház nem végezte el a kötelességét.

Nem csoda, ha a szegény, a gazdaságilag vagy fajilag elnyomott, a kizsákmányolt embertömegek kétségbeesésükben oda fordultak, ahonnan orvoslást ígértek századok bűneivel szemben. Marx kommunizmusa nem felelt e bajokra és nem megoldása problémáknak, DE ŐK AZT HISZIK, HOGY AZ, — és ma ez a veszedelem. A kommunizmust pedig nem lehet fegyverrel megállítani. Az egyetlen módja valamely eszme legyőzésének: a JOBB eszme.

Jézus Krisztus Egyházának sokkal jobb eszme van birtokában. De az eszmék harcát csakis a Lélek kardjával lehet megvívni. Bünbánat és imádság igenis elkerülhetetlenül szükségesek. De nem azért, hogy ezzel Istenre hárítsuk át azt, aminek elvégzését tőlünk várja, — hanem azért, hogy önvizsgálatra kényszeritsen, kimélyitse hitünket és bizodalmunkat, megélesitse a Lélek Kardját az igazi csatára.

Az önvizsgálat rávezet mulasztásainkra. Hogy az óriásléptekkel haladó tudás mögött messze elmaradt a hit, a gépkorszak szörnyű előretörésében elbukott az egyén, a nemzetiségekből kinőtt totalitárius állam elbitorolta Isten felségjogait és igy ma, a második ezredév végén, az egész emberfaj öngyilkossága elé jutottunk. Mindez miért? Mert az Egyház nem maradt meg Krisztus szócsövének, nem tudta felmutatni csodáinak folytatását még amikor végezte is a csodákat, és nem tudta használni Krisztus keresztjét, még akkor sem, amikor ott vonaglott rajta a teste, mint ma is sok helyén a földnek. Még jobban elálmélkodunk azonban e tehetetlenségén, ha meglátjuk, hogy nem is annyira a bátorsága hiányzott mindéhez, mint inkább az okossága. A kígyó esze, a Mammon fiaival való szövetségének a kellő kihasználása, úgy ahogyan Ura parancsolta.

A vasfüggöny elzárta előlünk a népek százmillióit. Hogyan vigyük el közéjük eszméinket? — Miért tud behatolni a vasfüggöny mögé “Amerika Szava”? Annak leírása, hogy demokratikus életmódunk és berendezkedésünk sokkal jobb, mint az erőszak zsarnokságán alapuló rémuralom. — De ha ez lehetséges: hol marad annak hirdetése, ami még a demokráciánál is fontosabb? Miért nem zengi hangját világgá az “Egyház Szava”?! Mily sokkal többet tudna a szegény agyongyötört és remegő emberiségnek nemcsak Ígérni, hanem ADNI is ez, mint a kommunizmus, minek gépezetében az egyén még csak nem is egy küllő a kerékben, hanem egészen jelentéktelen és teljesen értéktelen semmi valahol a gépet tartó rámában. Miért nem hirdeti az Egyház, hogy Isten képét viseli minden ember, Istentől kapott és ember által soha el nem vehető jogai vannak; Krisztus érte halt meg és Lelke testvérszövetségbe fűzi össze minden emberrel; és hogy Isten még a legkisebbet sem akarja hogy elvesszen, hanem hogy örökéltet nyerjen. Miért nem harsogja ezt az igét világgá az Egyház?!

Bizonyára nem hiányzanának hozzá eszközei. Még Amerika is átadná szócsövét, — hiszen ez az ország pontosan arra az alapra épült, amit az Egyháznak kell hirdetnie. Miért nem hirdeti hát?!

— Azért nem, mert amit hirdetnie kellene, azt még itt ebben az országban sem valósította meg. Még csak testvériségét sem tudta megvalósítani idáig, még önnönmagában sem. Sem a fajok egyenlőségét. Sem az osztályok békességét és együttműködését. Sem a gazdasági élet méltányosságait. Sem a politikai és társadalmi élet erkölcseinek megtisztítását. Ezek és ezekhez hasonlók voltak a kötelességei itthonn; ezek telje-