Reformátusok Lapja, 1951 (51. évfolyam, 2-22. szám)
1951-02-01 / 3. szám
6 REFORMÁTUSOK LAPJA Ezért történt, hogy az őskeresztyének is gyakorolták a tizedet. Pál határozottan kijelentette, hogy az Ur rendelése szerint azoknak, a- kik az evangéliumot hirdetik, az evangéliumból kell élniök:. (I. Kor. 9:13-14.) Az egyházi atyák egész sora, Augusztinust is beleszámitva, nagyon nagy súlyt helyez a tized rendelkezésének betartására. — Mindezek tudatában pontosabban megértjük a keresztyén egyháznak missziói törekvését. És azt, hogy miért olyan nehéz teljesebb részt vennünk Isten Országának szolgálatában. Azért mert a világ népe megint csak elfordúlt Istentől, megtagadta a törvényei iránt való engedelmességet. Végigsorolhatjuk a tizenegy parancsolatot: mind megszegte. Csoda lesz-é, ha végigver rajta Isten ostora? Inkább az a csoda, hogy még mindig nem tért észbe Amerika népe, amikor már láthatná Európa sorsából az Ítéletet, amely reá is várakozik. CSENDESEDJETEK EL • • • Rovatvezető: Dr. ÚJLAKI FERENC “BÁR CSÍPNEK A DARAZSAK — ÉN TARTOM A FÉNYT!” Világ világossága, áldott Jézus! Szomjuhozó lélekkel, kitárt szívvel, im elidbe állok. Rád tekintek, hogy belőled, a Világ Világosságából, kiáradó fény rászóródjon szivemre. Elidbe állok, hogy mint a gyémánt fölszivja és kisugároztatja a nap fényességét, úgy lelkem, fölszivja s beszédemen, cselekedetemen, egész életemen át kisugároz- tassa a Te világosságodat, kegyelmedet, jóságodat. Szomjuhozó szivvel állok előtted! Fogadj kegyelmesen. Áraszd ki világosságodat. Ámen. A böjti időszak kezdetén olvassuk el Eszter könyve első fejezetét. Megérezteti a böjtöt. Ahasvérus király nagy lakomát rendezett. 127 országának kormányzói, előkelő emberei voltak a vendégek. Hét napon át tartott már a mulatság. A vendégek egy része a földön hevert. Részeg volt. Egy magaslaton táncosnők.... Édes zene.... hárfa.... dal.... kábító illatú parfüm.,.. A legszebb, legmagasabbra emelt kereveten volt a király. Milyen nem királyi kinézésű most. Szeme véres. Csuklik. Részeg. Ölében félmeztelen rabszolganő. Agyán egy gondolat röppen át: mivel szórakoztathatnám még vendégeimet?.... Buta, részeg nézésű szemét fény önti el.... Megvan! Nagyszerű gondolat: a királynő! a világ legszebb asszonya! Jöjjön elő a királynő és szépségével gyönyörködtesse a vendégeket!.... Hozzátok be a királynőt, a világhíres szépséget! A szolgák rémülten néznek egymásra. A félig részeg vendégek kíváncsian néznek a függönyök felé, melyen át a királynőnek jönnie kell. A főkomornyik elmegy. Nemsokára visszajön — egyedül. Arca komor, megijjedt. A királyhoz lép, fülébe sukja: a királynő nem jön! Harag önti el a király arcát. A serleget földhöz vágja. Dühében majd megpukkad. De mindez nem használ: a királynő nem jön be! Nem fogja szépségét részegek előtt mutogatni. A királynő számolt a következményekkel. Tudta mi ennek az ára. Koronáját, dicsőségét elveszti, szégyen, száműzetés vár rá. Nem törődik vele! Nem megy be! Nemet mondott! Eltűnt a történelem színpadáról. Helyét Eszter foglalta el. De a világ sohasem feledte el azt az egyetlen szót: NEM! A király fényes palotája romokban hever. Dicsősége elmúlt, — de a régi, dohos romok között ott hangzik egy szó: NEM! A királynő elveszítette dicsőségét, de megmentette önbecsületét, tisztaságát, becsületét, jellemét! És belépett azoknak a nemeseknek társaságába, kik nemet tudtak mondani a félelemnek, bűnnek, csábításnak. Nehémiás, mikor arra akarják rávenni, hogy meneküljön el, azt mondja: “Ilyen embernek, mint én vagyok, szabad-é félni, elfutni?.... Nem megyek!” Luther, barátai féltő figyelmeztetésére, hogv ne menjen Wormsba, azt felelte: “Ha olyan tüzet raknának Wittenberg és Worms között, hogy a lángok az eget nyaldosnák, — akkor is elmennék....” El is ment. És bátran mondotta: “Itt állok, másként nem tehetek....!” Kálvin azt mondotta: “Kezeimet levághatjátok, de én nektek az Úrvacsorát ki nem szolgáltatom!” A börtönbe zárt francia reformátusok, körmükkel ezt a szót vésték a börtön kövére: RE- SISTEZ! Álljatok ellent! Ellent állani, a csábitónak, félelemnek, bűnnek, gonosz embereknek nemet mondani — ez az igazi böjti lelkűiét! Nemet mondani, mikor jön a kisértés: ne menj a templomba.... mit törődsz Istennel, Egyházzal?!.... Nemet mondani, mikor becsületed, hited, tisztaságod van kockán.... Nemet mondani, mikor alacsonyabb színvonalra akarnak lerántani. Egy megkergült világban, gyűlöletre, rombolásra, vérre szomjuhozó, élvezetek után futó emberek között, azt kell tennünk, amit a régi egyházi atya tett, ki mikor hitéért, Krisztus és az Ő Egyháza iránti hűségéért sokat bántották, egy jelképet csináltatott: egy magasba emelkedő kéz fáklyát tart. A kezet darazsak lepik el és csípik. A kép alatt ez a felírás: Bár csípnek a darazsak, én tartom a fényt! Tartani a fényt — a mai sötétben! Tartani a hitet, jóindulatot, szeretetet! Bármi történik is velünk: bár csípnek a darazsak, — én tartom a fényt! Édes Atyám! taníts meg megállani, bátornak, irántad, az élet igaz, örök értékei iránt, hűségesnek lenni. Tanits meg nemet mondani a világnak, bűnnek és igent mondani Te néked. Jézusért. Ámen.
