Reformátusok Lapja, 1950 (50. évfolyam, 8-24. szám)
1950-05-15 / 10. szám
REFORMÁTUSOK lapja csak azért, mert még nem fogyott el az az életlendülete, amellyel egykor valamikor birt. A szónak Isten szerint való értelmében egyház csak ott van, ahol a Szentléleknek minden emberi erőn túlról, onnan felülről érvényesülő behatásai munkálkodnak — az Ige által elvezetve Jézus Krisztus üdvösséget adó ismeretére. S ahol a Szentlélek igy munkálkodik, ott az emberek ennek hálás tudatában is vannak. A maguk emberi erőinek elégtelen volta miatt könyörögve kérik is a Szentlélek állandó kitöltetését és tapasztalás által igazolódó hitükben bizonyosak is afelől, hogy nem kértek hiába. Csak igy épülhet az az egyház, amely valóban “a Krisztus teste”. Istennek ez az ajándéka pedig, amely pünkösdkor a Szentlélekben és az egyházban megadatott nekünk, szól arra az időre, amely majd a mi Urunk Jézus Krisztus dicsőségének megjelenésével fog lezáródni. Ahogy a Szentlélek bizonyságot tesz a benne egykor megjelent megváltó kegyelemről, úgy késziti elő annak eljövendő teljes győzelmét. S ahogy az egyház a Jézus Krisztus halálából és feltámadásából fakadt megváltás részeseinek közössége, akiket a Szentlélek vezetett el annak elnyerésére, úgy növekszik ebben a világban és teljesedik ki az idők rendjén Isten tervei szerint, hogy “ama napon’ elérkezzék a “menyegzőnek’, frigyes Urával való egyesülésének az örömünnepére. Ezért nem lehet teljes a Szentlélek ajándékának való örömünk úgy, hogy csak hálás visszatekintéssel ápoljuk magunkban; “zálog” és “zsenge” a Szentlélek. Izelitő és kezesség abból, ami most még csak a jövendőnek reménysége. Az örömteli előretekintés és készülődés teheti csak teljessé pünkösdi öntudatunkat. Lehet, hogy a jelenben inkább hasonlatos a Szentlélek a mi életünkben valami gyenge csermelyhez, amely a kiszáradt meder fenekén még folydogál, mintsem valami hatalmasan zugó áradathoz. Lehet, hogy az egyház is pillanatnyilag csenevész és erőtelen és vajmi kevés jelét viseli magán annak a nagyon is elrejtett valóságnak, amelyet nem emberi erő, hanem a Szentlélek isteni hatalma épit benne. Mindezért méltán kereshetjük magunkban a hibákat, hogy bünbánattal megtisztulva tőlük, ez a siralmas helyzet megváltozzék. De a mi bűneink sem változtatnak azon, hogy ama pünkösdi esemény óta a Szentlélek itt munkálkodik ebben a világban és munkássága által épül az Isten egyháza. Csak ne egy adott időpont keresztmetszetében nézzük mindezt, hanem az Isten terveinek a hosszmetszetében, vagyis a most szemünk elé táruló helyzetet annak a jövendőnek a fényében szemléljük, amely felől Isten Ígéretei biztosítanak. Valamely mesternek a müvét sohasem lehet megitélni addig, amig munkája még folyamatban van és talán még félig sincsen készen. Az eljövendő befejezettség győzelmes valósága teszi csak érthetővé számunkra mind a Szentléleknek, mind az egyháznak a valóságát. Harangszó vagyok Hang vagyok, mit a városok zajában kevesen hallanak. Mégis elmegyek minden hajlékba és viszem az Egyház hangját. Viszem, hogy tudósítsak, buzdítsak és ébresszek. Beszámolok arról, hogyan sáfárkodik az Isten népe. Igazságot, világosságot viszek. Elmondom, hogy vannak Istennek igaz hívei, másokat is Őhozzá hívok. Megyek berozsdált szívzárakat nyitni Isten igazsága előtt. Elmondom, hogy kik állanak állandóan az Ur előtt és kik viselik a hit áldozatát. Hang vagyok, amely kívülről jön, hogy befelé hasson és életre mozdítson minden lelkiismeretet. Hang vagyok, mely felülről jön le a szívig és elméig. Az a hang vagyok, amit hiába próbál elnémítani egy eszét-vesztett világ: az Isten gyermekei figyelnek rám. Kling.... klang.... giling.... galang.... Hirdetem néktek Isten kegyelmét, mert nagy és jó az Isten, aki megtartott. Hirdetem az Ur dolgait a múltról, hogy indítást találj a jelenre és jövőre, hogy szolgáld életed Urát, az Istent. Hirdetem Isten szere- tetét és békességét, mely csak azoknak jut, akik az Övéi. Harangszó vagyok: figyelmeztetlek lelked veszedelmeire. Riadtan kongok, ha fellángol valahol a lelki tűzvész. Mégis mindig szeretetre vagyok hangolva. Erezd meg ezt akkor is, ha nagyon komoly a hangom, mert javadat akarja mindaz, amit mondok. Akinek Istene és hite van, figyelmez hangomra. Belezúgom mindenki fülébe: Testvér! Ember vagy, Isten gyermeke vagy és LÉLEK! “Mit használ az embernek az, ha az egész világot megnyeri is, de lelkében kárt vall?!” Ezt hirdetem, mert igen nagyra nőtt az ótesta- mentumi arany borjú és sokan azt imádják az Isten helyett. Egyetlen lélek drágább, mint az egész világ, mert Krisztus meghalt érte. Harangszó vagyok: hirdetem a Lélek ünnepeit. Hívlak, hogy szerezz lelki nemességet Isten Országában. Ha hívő vagy, az Ur veled végezteti el munkáját. Nyíljanak meg az összezsugorodott, megbénult lélekszámyak és emelkedjenek az isteni élet magasságába! Ut-megnyitó vagyok Isten és ember között, hogy megtalálhassák egymást. Ezért megyek minden hajlékba. — Testvér: te hozzád is! Wesselényi Miklós lelkész (A johnstowni egyház Harangszó c. értesítőjében) Református ember Református újságot olvas!
