Reformátusok Lapja, 1950 (50. évfolyam, 8-24. szám)
1950-05-15 / 10. szám
REF0RMäTU5DK=ee HUNGARIAN REFORMED RELIGIOUS PAPER L. EGYHÁZI ÉS VALLÁSOS NÉPLAP 1950. május 15. SZENTLÉLEK ÉS EGYHÁZ Irta: Victor János Pünkösd ünnepén hálaadással emlékezünk meg arról az eseményről, amely Istennek a mi üdvösségünkre eltervezett és az évszázadok folyamán végbemenő munkásságában uj korszakot nyitott meg: a Szentléleknek Jézus tanítványaira való kitöltéséről. Amikor a János Evangéliuma feljegyzi Jézusnak egy nem sok idővel azelőtt elhangzott súlyos nyilatkozatát: “Aki hisz énbennem,.... élő víznek folyamai ömlenek annak belsejéből”, azt a megjegyzést fűzi hozzá: “Ezt pedig mondja vala a Lélekről, amelyet veendők valónak, mert még nem vala Szentlélek....” (5, 39—40.) Ami természetesen nem úgy értendő, hogy a Szentléleknek még csak azután kellett “létre jönnie’, hanem csak azt jelenti ez más szóval, hogy a pünkösdi esemény óta munkálkodik ebben a világban úgy a Szentlélek, UJ KÖZÉPKOR Testvér, a földről szökni kezd a fény s goromba gyolcsig vedlik itt a pompa. Törd össze tükröd, vesd le álruhád: \ nincs menedéked, csak a katakomba. Palotáidba csóvát sújt a szél, csillárodat egy vak villám kioltja. Készíts kanócot s gyújtsd a mécs-olajt, sötét világ a sírok kriptaboltja. Fenn szó vakított, szikkasztott a fény — zsoltár-fogantatok a hosszú éjek, ős ritmusokra árnyak ringanak és ismét aknamélyből zúg az ének. Látóbb a lélek, mint a macskaszem, s lázas szemek közt tisztán áll az oltár. Szódról lefoszlik minden cifraság s szív-ezredek dobbannak, hogyha szóltál. Sors szánt feletted, romlás tornyosúl, a végítélet részeg lába tombol. S mint újszülött-hang, győztes érdesen uj lélek Krisztus-hangja sír a romból. Áprily Lajos mint a Jézus Krisztus által számunkra szerzett megváltásnak a mi életünkben érvényesítője, alkalmazója, valóraváltója. Azóta vannak emberek, akik a Jézus Krisztus halála és feltámadása által megváltottaknak tudják magukat s akiket úgy eltölt ennek boldog bizonyossága, hogy tőlük ennek a megváltásnak az örömhíre továbbzeng ebben a világban mások felé is. Ezért van a pünkösdi eseménynek egy másik jelentősége is, amely mindig belejátszik a pünkösdi hálaadásunkba és ünnepi örvendezésünkbe: pünkösd napja egyben a keresztyén egyháznak a születésnapja is. Ez sem úgy értendő természetesen, mintha azelőtt Istennek nem lett volna egyháza e földön. Jól mondta Káténk, amikor az “egv közönséges, keresztyén anyaszent- egyházról’ előadja hitünk tanítását, hogy ennek az egyháznak a története “a világ teremtésétől annak végezetéig” tart. Megvolt és élt tehát az már pünkösd előtt is. És mégis találóan nevezhetjük a pünkösdi eseményt az egyház születésnapjának, mert hiszen, ha jól meggondoljuk, az élet nem a születéssel kezdődik. A születés csak napvilágra hozza azt az életet, amely az anyaméhben elrejtve már jóval azelőtt is megvolt és növekedésének a történetéből már jelentős utat meg is járt. Nem ünnepelhetünk tehát pünkösdöt anélkül, hogy hálaadással ne áldjuk Istent az egyháznak ezért a valóságáért is, amelyet a Szentlélek kitöltetése által napfényre hozott és beállított a világ történetébe. Csak félig méltányolja Istennek pünkösdi ajándékát az, aki nem gondol másra, csak arra, amit a maga egyéni életében köszönhet neki. A Szentlélek nem azért adatott, hogy egyes emberek újjászülessenek ereje által és megszenteltessenek uralma által, hanem azért, hogy a megváltásban, igy részesült emberek egybe épüljenek olyan lelki házzá, olyan szent templommá, amelyben sokkal teljesebben kifejtheti munkáját a benne lakozó Lélek, mint külön- külön az egyes emberekben. De a Szentlélek és az egyház valósága közötti ez a szoros összefüggés természetesen mindkét irányban fennáll. Ahogy igazában nincs Szentlélek egyház nélkül, úgy viszont egyház sincsen Szentlélek nélkül. Ha ezerszer is egyháznak nevezi magát, nem egyház az, ami csak emberi jóigyekezetből és buzgóságból épül, — persze még kevésbbé egyház az, ami emberi tunyaságból és lagymatagságból tengeti a létét
