Reformátusok Lapja, 1950 (50. évfolyam, 8-24. szám)
1950-04-15 / 8. szám
REFORMÁTUSOK LAPJA 13 sére, hogy a megkonfirmált egyháztagokkal szemben mennyi a fenntartó tagok száma, az egyházmegye javaslata szerint a kerület azokat tekintse fenntartó tagokul, akiknek az egész évi adakozása, mindenféle címen együttvéve, eléri az évi 25 dollárt. Ez idő szerint tagjaink külön adnak úgynevezett tagsági dijat, külön missziói járulékot, külön adnak “Isten dicsőségére”, külön az urvacsorai alkalmakkor vagy az ünnepi adakozásnál; külön az egyházi lapra; külön az egyes helyi alapokra, amilyen az adósságtörlesztési alap, orgonaalap, építési alap, vagy bármiféle más alap. Mindezeknek együttes összege bizony legtöbb egyháztagunknál jóval fölülmegyen az évi 25 dolláron. Sőt — igy gondolkozott az egyházmegye — akinél nem megy föl ennyire, hát bizony a mai élet-árak mellett föl kellene hogy menjen ennyire. Ha egyházunk túlságosan olcsó nekünk: nem is becsüljük azt valami sokra. Ami a szivünknek drága, az bizony mindig drága pénzben is. Végezetül még azt javasolta az egyházmegye, hogy Egyházkerületünk fejezze ki hálás köszönetét Egyházunk megfelelő hatóságai előtt egyfelől a REFORMÁTUSOK LAPJA tervbe vett átvétele fölött, másrészt mindazért, amit Egyházunk tett a központi lelkigondozói hivatal felállítása érdekében, mely a világgá szóródott magyar reformátusok lelki gondozását lesz hivatva végezni. Az egyházmegye! gyűlés szép és jó munkát végzett. Egyik legkomolyabb régi és hü munkás elöljárónk, Czi- kay Ambrus, szép szavakban ki is fejezte elismerését a gyűlés értékes voltáért. Woodbridgei asszonyaink kedvesen gondoskodtak a gyűlés tagjainak délebédjéről. A KÖZPONTI EGYHÁZMEGYE GYŰLÉSE Március 27.-én tartották a ligonieri Bethlen Otthon templomában. Wesselényi Miklós elnökölt, a jegyzőkönyvet Papmeder István vezette. Ugyanők tartották a bevezető áhítatot is. Windber, Morgantown és Uniontown távolmaradását nem igazolták. Elnök jelentést tett a Marsalkó József pocahontasi lelkész felszenteléséről és beiktatásáról, továbbá Hamza András pittsburghi segédlelkész megérkezéséről, úgyszintén a windberi helyzetről, melynek tárgyában felterjesztést határoztak a kerületre. Varga Lajos pittsburghi lelkész a rádió-Istentiszte- letek dolgáról tett jelentést, mit a környékbeli lelkészek folytatnak immár félév óta, szép sikerrel. Hosszabb eszmecserét folytattak az evangelizáció kérdése fölött. Komoly ellenvetések hangzottak el az evangelizálásnak most még csak az elkezdése ellen is, azon az alapon, hogy sem népünk, sem lelkészeink nem értek még meg rá. Először a lelkészek maguk ébredjenek föl erre a munkára, azután szabad csak kimenni vele népünk közé. A magyarországi ébredés majd csak akkor hozza meg számunkra is a kívánt lelki ajándékokat. Addig folytassuk igehirdetésünket szószékről és rádión; rendezzünk vallásos estéket is, mint most legutóbb a pittsburghi templomban, ahol 60 ember két óra hosszat figyelmesen hallgatta a Krisztus második eljöveteléről szóló magyarázatokat, — de ne nevezzünk alkalmi kirándulásokat evangélizációnak. El is határozták, hogy a lelkészi köröket és Lelkészegyesületet kérik e mindennél fontosabb tárgynak további előkészítésére. A keleti egyházmegye által tárgyalt javaslatokat is sorra vették ezen a gyűlésen és kimondták, hogy 1) kívánják az egyháztagsági dij egyetemes eltörlését; 2) nem hajlandók bizonyos összeget megszabni a fenntartó tagság feltételéül; 3) szótöbbséggel hozzájárultak az egyházkerületi járulék egy dollárrá emelésének javaslatához; 4) azt ajánlják, egy szótöbbséggel, hogy az egyházkerületi gyűlés útiköltségeit az egyházkerület pénztára az egy dollárra felemelt közigazgatási járulékból fizesse; (a másik vélemény az volt, hogy maradjon a régi 25 dolláros átalány) 5) javasolják az elnöki segédlelkész beállítását; 6) a Stated Clerk hivatalának felállítását nem tartják szükségesnek. Ugyancsak beható tárgyalás alá vették a református világszolgálat ügyét is, aminek állásáról Dr. Tóth Sándor tett jelentést, a hivatalos ügyben távolmaradt Szigethy Béla helyett. Az a vé'emény alakult ki, hogy ezt a világszolgálatot <. Refo mátusok Lapjának világakciójára kell korlátozni, mert a teljesebb tervezetü világszolgálathoz nincsen elegendő erőnk. A lap mozgalma jó, fenn kell tartani, de légből kapott álmok nagyzolásai veszedelmesek lesznek erre az ügyre nézve is, missziói járulékaink sorsára nézve is. Hiába mutattak rá mások, hogy mégis csak nagy szégyen, ha ennek a magyar feladatnak az ellátását megint csak amerikai testvéreinktől várjuk, hogy ők végezzék a mi kötelességünket, — a gyűlés mégis amellett foglalt állást, hogy javasolja a lapküldés fenntartását. Az apportionment (missziói járulékok) ügyében megdöbbenve tárgyalta a gyűlés annak a néhány nagy egyházunknak az esetét, akik e célra semmit sem adtak a múlt év folyamán. Keserűen állapították meg, hogy az ilyen rossz példa valóságos közerkölcs-rombolás: kárt okoz a többiek előtt, akiknek ezenfelül még elérhető százalékukat is rontja. Javaslatot adnak be az Egyház- kerületre, hogy ez figyelmeztesse meg a gyülekezetét: ne legyen egyetlenegy olyan egyházunk sem, amelyik a missziói járulékokra semmit sem adna. A kongregácionális egységtárgyalások elakadásáról is tárgyaltak, őszinte sajnálkozással vévén azt tudomásul. Reménykednek, hogy a fellebbezés kedvező döntést fog hozni. Egyúttal azt is javasolják Egyházkerületünknek, hogy e tárgyban határozott megbízatással küldje képviselőit az Egyetemes Zsinatra. Próbálják rávenni Egyházunknak e legfelsőbb testületét, hogy Egyházunk indítson egyesülési tárgyalásokat a többi kálvini irányú református és presbiteriánus egyházaknál. Minket ez a kérdés közelről érdekel, mert csak ilyen egyetemes egyesülés esetén remélhetnénk magyar református gyülekezeteinknek is az egyesülését. A mindvégig komoly és tárgyilagos gyűlést énekléssel és Varga Lajos lelkész imádságával fejezték be. FOHÁSZ Kufár kezekben áru lett az ország, S az ész kacagja vig erőnk kudarcát, De vár a nép: Uram, mutasd meg orcád! Rideg, feszes falak között hiába keresne már. A múlt nem ér a mába. Fejét lehajtja bár: szilárd a lába! Megkérlelődik, egybeforr e böjtön, Segíts Uram, s a fényt szivébe töltöm, S ledől a bálvány és elég a börtön! A ködcselédek hasztalan vakolnak, Beteljesíti végzetét a kornak, S karodra hajtja szent hitét a holnap. S midőn az eszme nyert, s a megdalolt áll, Hatalmasan derengve zeng a zsoltár: Köszöntlek Isten, biztatóm te voltál! A föld hasadva sir, s ölén az ország! Emeld a nép elé keményen orcád, S magasztositsd a győzelemre harcát! Páris, 1950, febr. 5. Székely Miklós
