Reformátusok Lapja, 1950 (50. évfolyam, 8-24. szám)
1950-04-15 / 8. szám
12 REFORMÁTUSOK lapja házunk lelkésze is részt készül venni. WOODBRIDGEN is tartottak házi Istentiszteleteket, ezen kivül amerikai gyülekezetekkel közös Istenisztele- teket is. A templomlátogatás nagyon jó, úgy hogy most már komolyan foglalkoznak az uj templom építésének gondolatával. A férfikor működése külön figyelmet érdemel. Lelkész nyomatékosan beszélt a kórházi és általában beteglátogatások fontosságáról. PERTH AMBOYBAN az egyetemes világ-imanapon, valamint majd a nagyhéten közös Istentiszteleteket tartanak amerikai gyülekezetekkel is; szerda este community service lesz templomunkban; nagypénteken a lelkész amerikai gyülekezetben is prédikál. New Bruns- wickon egy hétig tartott rádió-istentiszteleteket. A férfikor munkája itt is éledőben van. Mint kórházi lelkész, rendszeresen látogatja a kórházat, a beteggondozásra igyekszik mennél nagyobb gondot fordítani. PASSAICON érdekes adat a kórházlátogatásokkal kapcsolatban, hogy a kórházban a protestáns ápolónők számára havonként Istentiszteleteket tartanak és ezekkel kapcsolatban arról is tanácskoznak velük a lelkészek, hogy mi módon próbáljanak bánni betegeikkel lelki szempontból. A gyülekezetben is tartanak külön Istentiszteletet és megbeszélést havonként egyszer a fiatal asszonyok számára; 50—60 a résztvevők száma. Gyermek- nevelés és beteggondozás itt is a főtárgyak között szerepel. Bridgeporton a kórházak is kooperálnak a lelkészekkel: azonnal értesítik a lelkészt, ha valamelyik egyháztagja odakerült. Norwalkon a kórházi lelkészség felváltva körbe megy a protestáns lelkészek között. A beteglátogatásról és lelki gondozásról folytatott beható eszmecserének lett a következménye az a javaslat, hogy kimondták egy olyan füzet kiadásának szükségességét, mely betegek számára imádságokat és elmélkedéseket foglalna magában. Megkérik egyházunk hatóságait is, hogy segítsenek ilyen füzet kiadásában. A bizottság tagjai Böszörményi, Hartó, Kecskeméthy és Szath- máry lelkészek. A másik komoly tárgyalás az ifjúsági munka területén mozgott. Sajnálattal állapították meg, hogy az országos konferenciák megszűnése óta azok felelevenítése nem sikerül. Szükségét látják, hogy az egyházmegye keretein belül rendezzenek ilyen konferenciákat. Kívánatos volna ha ilyen konferenciákra megragadó erejű előadókat hozathatnánk. A tárgyalás folyamán kialakult az a meggyőződés, hogy az eddigi sikertelenség főoka mimagunkban volt; lelkészeink nagyobb része kiöregedett az ifjúsági munkából; a számukra készített anyag sem volt kielégítő: üres volt, nem adtunk benne elég helyet az evangéliumnak. Nem előadások kellettek volna, hanem csoportos irástanulmányozások. Megállapodtak abban, hogy Egyházunk megfelelő szerveit veszik igénybe: a Keresztyén Nevelésügyi Tanácstól kérnek szakértő ifjúsági munkásokat, akik először NEM közös konferenciákra jönnének, hanem kiszállnának az egyes gyülekezetekbe és ott végeznének ifjúsági munkát. A Youth Caravan meghívásáról is tárgyaltak. A Magyar Egyházkerület elé is odaviszik az ügyet. A további eljárást bizottság kezébe tették, melynek elnöke Hartó András. Ilyen valóban komoly tárgyalások után került a sor az egyházkerületi ügyekre és az azoknál szükségeseknek mutatkozó változásokra, miket együttesen közigazgatásunk reformja néven emlegettek. Mindjárt kezdetben megállapítást nyert, hogy Egyházkerületünk működését nagy mértékben megbénítja a rendelkezésére álló pénz elégtelen volta. Tizenegy évvel ezelőtt ötven centben szabtuk meg a közigazgatási járulékot, ennyit kérünk még ma is évenként mindegyik gyülekezetünktől minden egyes fenntartó tag után. Holott e tizenegy év alatt mindennek az ára csaknem megkétszereződött. Maguk a vasúti költségek is 27 százalékkal emelkedtek; nyomtatási és egyéb költségek szintén. Bizottságaink egyetlenegyszer sem tudnak összejönni; egyházmegyei költségeinkre nem jut pénz; az egyházkerület elnöke sem tud kiszállani a gyülekezetekbe még olyankor sem, amikor erre föltétlenül szükség volna. A költségekre szükséges pénz hiánya megbénítja egész közigazgatásunkat. Ezért az egyházmegye tagjai, beható tárgyalás után, azt az indítványt küldték fel az egyházkerületi közgyűlésre, hogy a közigazgatási járulékot tagonként és évenként fizetendő 50 cent helyett egy dollárra emelje fel. Ugyanakkor az egyházkerületi elnök és pénztáros közös kérésére és sürgetésére az egyházkerületi közgyűlés útiköltségeinek fedezésére eddig adott 25 dolláros járulékot is emeltetni kívánják és ezért indítványozták, hogy minden egyházközségünkre nézve 35 dollár legyen a kerületi útiköltség. Ha az anyagi eszközökről gondoskodunk, méltán várhatjuk, hogy pontosabb és tökéletesebb legyen az egyházkerület közigazgatása. Pénzen kivül azonban egyéb is kell még ehez. Kerületünk olyan nagy területen fekszik, hogy a közigazgatási teendők ellátásához időben és munkásokban is több kell, mint amennyit eddig e célra használunk. Mostani berendezkedésünk mellett elkerülhetetlen az a szomorú következmény, hogy az egyházkerületi elnök vagy az egyházkerületi tendőket nem látja el hiánytalanul, vagy a saját gyülekezetének dolgait hanyagolja el. A tapasztalat tehát azt bizonyítja, hogy igenis szükség van az elnöki segédlelkész beállítására, úgy amint ezt az egyházkerület szervezésekor már javasolták azok, akik messzebre láttak. Most a keleti egyházmegye elfogadta ezt a gondolatot és azt indítványozza, hogy az Egyházkerület és az érdekelt gyülekezet pénztárából közösen fizetve a vele járó költségeket, haladéktalanul állítsák be az elnöki hivatal mellé a segédlelkészt. Sőt még ezzel sem látják véglegesen megoldottnak közigazgatásunk eddigi nehézségeinek minden problémáját. Négy évenként választott tisztviselőinknek és köztük különösen az elnöknek, akire a teendők legnagyobb része nehezedik, ez a rövid idő alig elég ahoz, hogy Egyházunk közigazgatásának és munkálkodásának minden tényezőjével kellőképpen megismerkedjenek és az összes feladatok ellátásáról megfelelő módon gondoskodni tudjanak. Egész sor központi tanácsunk és más központi hivatalunk fordul állandóan lelkészi hivatalainkhoz, melyek a megfelelő egységes támogatás és irányítás nélkül a legtöbb megkeresést elintézetlenül hagyják. Az egyházmegye tagjai úgy vélekedtek, hogy e hiányok pótlásának legjobb módja volna a Stated Clerk hivatal felállítása, melynek betöltője nemcsak az összes jegyzői és titkári tendőket ellátná, hanem mintegy összekötő kapocs gyanánt szolgálna az Egyházkerület és Egyházunk valamennyi hivatalos szerve között, nagy mértékben előmozdítva ezzel a kerületi elnök hivatalának ellátását is. Azt minden kétség nélkül egészen bizonyosra lehet venni, hogy ha ilyen munka végzésére megfelelő embert kaphat a kerület, ez közigazgatásának teljes reformját jelentené. Viszont azt ma már mindenki látja és tudja, hogy ezeknek a teendőknek eddigi ellátása nemcsak hogy nem volt kielégitő, a fent említett okok miatt, hanem egyenesen kockáztatta a Magyar Kerület fennmaradását. A közgyűlés feladata lesz, hogy ezekről tanácskozzék. A keleti egyházmegye azonban mindezeket a már eddig ismertetett értékes javaslatokat még egy alapvető indítvánnyal betetézte, amikor egyhangú állásfoglalásával javasolja, hogy az egyházkerület egyszer s mindenkorra törölje el az egyháztagsági dijakat, és azok helyébe tegye oda az egyház fenntartásának egyedül helyes alapjául az önkéntes teherviselést, amit természetesen az egyházközségek költségvetéseinek megfelelő bevezetése alapján öntudatos és tervszerű módon vállalnak magukra tagjaink. Minthogy pedig a kimutatásokban mégis szükség van annak megkülönbözteté
