Reformátusok Lapja, 1949 (49. évfolyam, 1-8. szám)

1949-01-01 / 1. szám

REFORMÁTUSOK LAPJA 7 HÚSZ HÓNAP MAGYARORSZÁGON Lapunk számára irt jelentés a kvékerek nagyszerű segélyakciójáról Irta: SIMON ALBERT a segélycsapat vezetője Lassanként tudomásunkra jutott, hogy mely vidékeken van legnagyobb szükség segítségre. Megfelelő kivizsgálás után a következő központo­kon indítottunk segélyezési munkát: Pécs, Sze­ged, Makó, Hódmezővásárhely, Debrecen és Mis­kolc. Annál is inkább a vidékre irányitottuk ak­ciónkat, mert más segélymozgalmak inkább a fő­város körül tevékenykedtek, nekünk pedig jobb eszközeink voltak a szállításra. Ruhaneműt és cipőket osztottunk ki iskolásgyermekek között, napközi otthonokban, népi kollégiumokban, inas­otthonokban és árvaházakban. 1947 májusában a népjóléti minisztérium kö­zölte velünk, hogy a Hajdú-, Bereg- és Szatmár- megyei áradások következtében azoknak a vidé­keknek gyermekei nem kapnak kielégítő táplálé­kot. Gondosan megvizsgáltuk a helyzetet és mi­kor kielégítő bizonyítékokat szereztünk, elhatá­roztuk, hogy naponként 500 kalóriát jelentő élel­miszer-pótlékkal fogjuk őket segíteni. Kannás húsból, zsiradékból, cukorból, cerealból és tejpor­ból állott ez a pótlék. Hajdumegyében 2000 gyer­meket segítettünk, 3 évesektől 14 évesekig, Haj­dúszoboszlón, Püspökladányban, Balmazújváro­son, Tiszacsegén és Egyeken. Bereg- és Szatmár- megyékben másik 2000 gyermeket tápláltunk, Vásárosnaményban, Gergelyugornyán, Gulácson, Hetén, Tarpán, Beregsurányban, Beregdarócon, Barabásban, Vámosatkán és Tiszaszalkán. Május, junius, julius hónapokon át, egész augusztus kö­zepéig tartott ez a tápláltatási akció. A gyerme­keket megmértük a segítés előtt és után, és úgy találtuk, hogy valamennyien gyarapodtak súly­ban, némelyik közülük 12 fontot is. Ruhaneműk­ben akkora volt a hiány ezen a vidéken, hogy két ízben tartottunk ruhakiosztást, egyszer a nyár és másodszor az ősz folyamán. Úgynevezett szociál-politikai bizottság válogatta ki a segítésre legjobban rászorulókat minden faluban; ennek a bizottságnak a tagjai rendesen a következők vol­tak: a jegyző, a jóléti titkár, a Zöld Keresztes ápolónő, az orvos, a katholikus plébánus, a pro­testáns lelkész, a zsidó rabbi, tanítók, szakszer­vezetek és politikai pártok képviselői. Ilyen nagy bizottság alkalmazásával lehetséges volt a köz­ség minden szükségletét megismernünk és elfo­gulatlanul kiválasztanunk a legsürgősebb szük- ségü eseteket. Ugyanezen idő alatt nagy mennyiségű cereal, zsir, cukor és tejpor küldemények mentek a napközi otthonokba, óvodákba és árvaházakba a következő helyeken is: Mátészalka, Miskolc, Szik­szó, Mezőkövesd, Nyíregyháza, Debrecen, Berety- tyóujfalu, Szolnok, Karcag és Jászberény. 1948 újév-éjszakáján kiöntött a Tisza és 23 községet árasztott el Bereg és Szatmár megyék­ben. Tízezrek váltak hajléktalanokká, körülbelül ezer lakóház elpusztult. A jóléti minisztérium és más magyar társadalmi intézmények, külföldi segély-akciókkal egyetemben, ruhát, élelmiszert és orvosságot osztottak ki az árvíz áldozatai kö­zött. Ezen a vidéken 1948 őszéig folytattuk élel­miszer-segélyezésünket. 1947 őszén a mi segély bizottságunk összefo­gott a Don Suisse, svéd és amerikai mennonita segélyakciókkal és elkezdtük ötezer diáknak a táplálkozási segítését Budapesten, Sopronban, Pé­csett, Szegeden és Debrecenben. Ez az akciónk állandóan tartott az 1948. év júniusáig. Budapes­ten a két télen át ruhaneműt, cipőt és ágyneműt osztottunk ki szegénysorsu egyetemi diákok, kü­lönösen orvostan-hallgatók és menekült-diákok között. Ugyancsak Budapesten a múlt télen hat ton­na csukamájolajat osztottunk ki a Zöld Kereszt utján a hat éven alóli gyermekek és várandós anyák között. Sokezer yardra menő ruhaanyagot juttattunk árvaházaknak, napközi otthonoknak, kórházaknak, inasoknak, tanítóknak és intézetek­nek. Hasonlóképpen a Zöld Kereszt utján százá­val adtunk baba-kelengyéket várandós anyáknak az ország területén mindenütt. 1948 nyarán hat magyar ifjúnak a kiküldetésében segítettünk, akik svéd, lengyel és osztrák nemzetközi önkén­tes mentő-csapatok táborozásaira mentek gyakor­latot szerezni. Magyarországon is, mint mindenütt másutt, a mi élelmiszer és ruha kiosztásunk állandóan kizárólag a szükségre tekintettel történt, fajra, hitvallásra vagy politikai hovatartozásra való te­kintet nélkül. Magyarországon minden egyházzal és minden politikai párttal együtt dolgoztunk, — állandóan annak szem előtt tartásával, hogy egyetlen akciónkban sem fog történni semmi megkülönböztetés. Amikor valaki bárminő kvé- ker-segélyben részesült, a következő kis cédulát kapta azzal együtt: QUAKER SEGÉLY — TÁJÉKOZTATÓ Ezt az adományt az Amerikai Emberba­rátok Segélyző Bizottságának őszinte, szívélyes üdvözletei kisérik. Kifejezik a Baráti Szövetség és más hasonló felfogá­sú emberek azon óhaját, hogy minden tőlük telhetőt megtegyenek embertár­saik nyomorának enyhítésére fajra, val­lásra vagy politikai meggyőződésére való tekintet nélkül. Hisszük, hogy minden ember Isten teremtménye. Ezért azt re­méljük, hogy együttműködéssel, kölcsö­nös megértéssel együtt dolgozhatunk, hogy biztosítsuk a békét és a megértést az emberiség számára. Együtt munkálkodtunk az oroszokkal és ők sohasem akadályozták munkánkat, sem kétségbe nem vonták mozgási jogunkat Magyarországban, kivéve természetesen azt, hogy az országutakat ellenőrző őrjáratok időről-időre megállítottak és igazolást kívántak. (Folytatjuk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom