Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1937 (38. évfolyam, 1-38. szám)
1937-03-24 / 12. szám
REFORMÁTUSAK Entered as Second Class Matter at the 1 Post Office at Akron, Ohio, on 15th ! September, 1936. LAPJA VOL. XXXVIII. ÉVFOLYAM AKRON, OHIO, MÁRCIUS 24, 1937 No. 12 SZÁM A GOLGOTA ÁRNYÉKA A Golgota árnya nem a nagyhétnél kezdődik. Ráborul az a mi Urunknak egész földi útjára. A betlehemi jászolbölcső szegénysége, a Heródes dühe előli menekves a harminc évig tartó csendes várakozás a názáreti ácsmühelyben, az előkelők és világ szerint bölcsek távolmaradása az egyszerű tanitványseregtől, a tanítványok önzése, részvétlensége, az ellenség növekvő gyűlölete mind-mind a Golgota árnyéka, mely egyre jobban sötétül a nagypéntek legsötétebb nillanatáig. A Golgota elkerülhetetlen pontja a váltság nagy tervének és történetének. A Megváltó, mint megjelölt Bárány foglal helyet már előre az Atya terveiben. A húsvéti reggel verőfényéhez csak a Golgota sötétjén keresztül juthatunk, a dicsőség útjához a megaláztatás útja vezet. Kereszt nélkül nincs korona. Jó ezt nekünk újra és újra megszívlelnünk, mert a tanítvány nem lehet nagyobb, mint az ő Mestere. “Paradicsomba az ut a Golgotán visz át.” “Ha eiigemet gyűlöltek, titeket is gyűlölni fognak . . .” Az, aki határozottan Jézus mellé állt, mindig ellenszenves volt és marad a világ szemeiben. A határozott keresztyén élet tehát a Golgota árnyékában való élet. Megváltód melletti kitartásod attól függ: tudod-e vállalni a Golgota árnyékának sötét borúját, a mellőztetéseket, az alaptalan vádakat, a fájdalmas ellenszenvet és akárhányszor a méltatlanul üldöztetést? Szenvedhet a keresztyén úgy is, hogy | az nem a Krisztus szenvedésében való részesedése lesz. Szenvedhet méltatlan magaviseleté miatt, bűnei miatt, és e szenvedéseket nem áll jogában kereszthordozásnak minősíteni. Az ilyen szenvedések az Ur ügyének is kárára vannak és nemcsak a bennük égő léleknek. Vigyázzunk testvéreim, hogy ne adjunk okot az ilyen szenvedésekre, miként Péter apostol mondja: “Senki sem szenvedjen közületek, mint gyilkos vagy tolvaj, vagy gonosztevő, vagy mint más dolgába avatkozó: Ha pedig mint keresztyén szenved, ne szégyelje, sőt dicsőítse azért az Istent”. (I. P. 4:15—16). A Krisztus szenvedéseiben való részesedés mindig megerősíti bennünk az Ő eljövendő dicsőségében való élő reménységét, mert a Golgota árnyékát csak ezzel a vigasztalással lehet elhordozni. A mi Megváltónk is, mikor bekövetkező szenvedéseiről beszélt, mindig odatette a harmadnapon való feltámadás bizonyosságának reménységét. A nagypéntekre husvét következett. A Golgota árnyéka után a napsugaras húsvéti öröm. Keresztyén testvérem, ez legyen a te reménységed, a te vigasztalásod is. Nem mindig maradunk a Golgota árnyékában, eljön a mi felmagasztaltatásunk napja is. Ha Vele együtt szenvedünk, Vele együtt fogunk megdicsőülni is! Vegyük fel hát a keresztet és menjünk önmagunkat megtagadva, Megváltónk nyomán! Most még homályban, most még a Golgota árnyában, de szenvedéseink között is élő reménységgel : eljön a mi örök örvendezésünk ideje is. Testvérek, tartsunk ki a Golgota árnyában! NYÁRI PÁL Aki halott vala és él MEGHALT AZ UR! . . . Ez a nagypénteki szomorú tény. Az első tanítványok megdöbbenve és értelmetlenül állottak meg, mikor hire jött, hogy már el is temették a Mestert. Hát ez lett a vége? A dicsőségről és győzelemről való próféciák nem őreá vonatkoznának? A halál megmásit- hátalan ténye elvette tőlük a Mestert, a sok reménységet. Nincs tovább! A sok kedves nap, a meglátott csodák megmaradnak mindjobban halványuló emléknek csupán. Vége! Jó lesz máshoz fogni. , De harmadnapra újabb tény előtt kel- j let megállniok: Feltámadt az Ur! .... A sir mgnyilt. Aki halott vala, él! A reménység visszajött. Az Ígéretek valósággá lettek. Az Ige igaz! A halál nem vég, nem megmásíthatatlan. A. Mester a mienk! Nagypénteknek értelmet adott a husvét. A kereszt titkát feltárja a megnyílt sir. Imé, a megfeszített Jézust tette Isten Úrrá! és Krisztussá, Fejedelemmé és Megtartóvá. ! MEGHALT AZ UR!. . . El ne felejtsük soha! Elvégzett mndent a kereszten! Megbékéltette Istent, békességet szerezvén keresztjének vére által. Bűneinket magára vállalta és felvitte a kézírást a keresztfára. Nincs, aki kárhoztassa Krisztus megváltottak. A Jézus vérében csodás erő van. FELTÁMADOTT AZ UR! . . . Éljünk Vele szüntelen. A megfeszített Jézus győzött ! . . . “Aki halott vala és élt”, győz! Megaláztatásunk a győzelem kezdete. Benne való, megvetett, kigunyolt életünk vége dicsőség. Jézusért és egyházért véglett, sokaktól megvetett, kinevetett, kigunyolt szolgálatunk eredménye győzelem. Ez a nagypéntek és husvét a bennük lévő nagy üzenet által tisztítsa meg életedet, szolgálatodat a kicsinyességtől, az elcsüggedéstől, az aggodalmaskodástól, magad és egymás vádolásától; az ó-ember- től egészen! És hozzon élő reménységet, bátor hitvallást, győzelmes megalázkodást! “Tisztitsátok el azért a régi kovászt, hogy legyetek uj tésztává, mert hiszen a mi húsvéti bárányunk, a Krisztus,' megál- doztatott érettünk. Azért ne a régi kovásszal ünnepeljetek!! . . . Aki halott vala és él, a megfeszített és feltámadott Jézus Krisztus a mi Urunk! . . . Jézus él ! . . . Jézus győz! Volt-e már Husvétod És felele Tamás és mondta neki: Én Uram és én Istenem. Monda neki Jézus: Mivelhogy láttál engem, Tamás, hittél . . . A nyitott sir már üres volt, a nagy húsvéti diadal tündüklött a maga végtelen dicsőségében. Már voltak emberek, akiknek szomorú arcuk kiderült, a szörnyű nyomás a lelkekről leszakadt, a kétségbeesett szivekben béke honolt. De Tamás borús, kedvetlen arccal, szivében tépdeső fájdalommal járt-kelt még egész hétig az Ur feltámadása után. Néki még husvét után sem volt hus- vétja. A tanítványoknak husvétjuk akkor lett, mikor találkoztak a Feltámadottal. Először az asszonyok husvétja volt, azután Péteré, meg “ama másik tanítványé”, majd meg Mária Magdolnáé érkezett el; később az emmausi tanítványok husvétja virradt fel az alkonyban a kényén megszegésnél, közben a többi tanítványok élték át a husvé- tot. Legkésőbb Tamás számára érkezett el, —1- mert igazi husvétja mindenkinek csak akkor volt és most is csak akkor van, ha i találkozik személyesen a feltámadott, élő I Megváltóval. Ha Krisztus fel nem támadott, hiábavaló a ti hitetek . . . De ha személyesen nem volt nagy, sorsdöntő találkozásod a Feltámadottal, akkor neked még néni volt husvétod. Volt-e már?
