Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1937 (38. évfolyam, 1-38. szám)

1937-03-24 / 12. szám

2-iL olda;

AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA

VIRÁGVASÁRNAP —NAGYPÉNTEK — HUSVÉT

Virágvasárnap . . . nagypéntek . . . husvét ! Az igazán hivő, győzelmes élet útja ez. A három együtt adja a hivő szív békességének, tűrő, várni tudó erejének titkát. A három együtt igazolja a nehezen megtanulható, de győzelmet és békességet egyedül adó hitet, élet és világnézetet: “tudjuk, hogy azoknak, akik Istent szeretik mindenek egyformán javukra munkálnak.” “Mindenek”. Nem egyik, vagy másik, egyedül, külön külön, hanem mindenek együtt. Az egész nagyhét, annak három kiemelkedő eseménye azt hirdeti, hogy nem a külső ese- i ményektől, nem a virágtól, vagy tő- j vistől függ az ember lelkének békéje, I boldogsága, hanem attól, hogy mi van a szívben. Pál megkorbácsolt hát- í tál, a sötét börtönben — énekkel dicsérte az Istent. Jézus a kereszten igy szólt: “Atyám ! a te kezedbe ajánlom j lelkemet!” Lehet énekelni a sötét- ben, az esőben, ha szivünkben ott van j az ének, az öröm forrása : a hit, fel- ! tétlen bizonyosság abban, hogy azoknak, akik Istent szeretik, mindenek 1 javukra munkálnak!

A nagyhét arra tanít: Bízzatok! Virágon, tövisen, kereszten, Golgotán át a megdicsőülés, a győzelem felé haladunk.

Dr. Újlaki Ferenc

Id. Victor János

emlékezete

Nemcsak csonka Magyarország határain belül, de messze azokon túl, itt az Amerikai Egyesült Államokban is, más országokban is hihetetlenül sokan ismerik és szeretik id. Victor Jánost, aki még előre haladott korában is ifjút megszégyenítő fürgeséggel szorgalmatoskodott minden munkában, amivel szolgálhatta az ő any- nyira szeretett Mesterét, és építgethette annak Országát. ,

Id. Victor János sokat dolgozó, keveset pihenő teste most elérkezett a pihenés helyére. A lélek viszatért Teremtőjéhez, hogy hallja a megérdemelt kijelentést: Jól vagyon, jó és hü szolgám.

“A kedves Victor Bácsi” elment. — Vasárnapi iskolák vezetői és munkásai, vasárnapi iskolák növendékeinek ezrei nehezen fogják nélkülözni legjobb barátukat, a magyarországi vasárnapi iskolai mozgalom lelkét, igazgatóját, Victor Bácsit. Mert csak igy hívták őt, s ő kedves, előzékeny, és szinte hihetetlen szerénységgel, de jól eső érzéssel hárított el minden feléje irányított elismerést.

Id. Victor Jánosról és munkájáról köteteket lehetne írni, s bizonyára fog is valaki írni. Nyelvész, zenész, lelki munkás, kórház igazgató, de mindig és legelső sorban is az Ur Jézus alázatos szolgája.

Munkája pionír, alapozó munka. Legnehezebb időkben, sokszor barátságtalan környezetben, legtöbbször, uj, ismeretlen, de szükséges, máshol már kipróbált módszerekkel teljesítette a magvető munkáját. Szántott, vetett, gyomlált. Az aratást masokra bízta.

Hitt a magyar lélek fogékonyságában, befogadó és átalakuló képességeiben. Lel' rkében a Gondviselő káprázatos képet rajzolt az Ő magyar népéről. Victor bácsi ezt i a képet igyekezett megvalósítani. S hogy | célját elérje, kész volt minden árt megadni | érte. Otthon, kényelem, pihenés, nem bírtak rá nézve kisértéssel. Mindig ment, mindig dolgozott, mindig szolgált.

Itt Amerikában is járt. Meglátogatott : sok magyar gyülekezetét New Yorktól ! Los Angelesig. Beszédeket mondott, veti- tett képes előadásokat tartott, ártatlan, kedves, szelíd humorával sok mosolyt varázsolt hallgatói arczára.

NEM VOLT felszentelt pap. Pedig sokan azt hitték hogy lelkész, hiszen mindig egyházi munkában szorgalmatoskodott. De mégis pap volt. Világi pap, Istennek kedves szolgája. Életével mondotta a legszebb predikácziókat.

Nagy családja egész Magyarország volt, gyermekei minden magyar gyermek. De sziikebb körű családja sem érezte az “APA” szeretetének melegségét. Kevés családról lehet mondani azt, amit mondhatunk Victor Bácsi családjáról. Hitvese régebben a megboldogultak honából kisérte figyelemmel a gyengéd férj kertészkedő munkáját. Gyermekei a magyar református egyházi életnek nélkülözhetetlen munkásai. Dr. Victor János, Dr. Victor Gabriella, Victor Erzsébet, egytől egyik ihletett munkásai az Ur szöllőjönek, akik édes atyjuktól a legdrágább örökséget kapták: A MUNKÁS HITET.

Kényszeritett a Lélek, hogy kedves Victor bácsi messze domboruló sirjára, innen Amerikából az emlékezésnek e sze-‘ rény virágját helyezzem.

LAKY ZSIGMOND

AMERIKAI KARCOLATOK VIKTOR BÁCSIRÓL

Hozzánk is megjött a szomorú hir, id. Viktor János nagy egyházi embernek, a vasárnapi iskolák apostolának elhunytá- ról. A 77 évet élt Krisztusi életii ember nyugodtan ment haza, hiszen egész élete egy nagy előkészítés volt, az Atyához való visszatérésre.

Egész életét az Atya szolgálatának a- jánlotta fel. Élete valóban szolgálat volt, a KRISZTUSÉRT és az EGYHÁZÉRT.

Ebíten a nagy és szép munkában any- nyira átfinomodott a lelkiélete, hogy jóságos — az eget visszatükröző kék szeméből ki lehetett olvasni az ő igazi lényét1, hivatását — az én országom nem e világból való . . .

* *

Az Óceánt járó hajó a délelőtti órákban futott be a newyorki kikötőbe. Mint a new yorki 69-ik utcai egyháznak az akkori segéd lelkésze, én lettem kiküldve a fogadására és a kalauzolására. Megkaptam a leírást is, hogy kis növésii, mozgékony, fehér szakálu öreg ur, ha nem ismerném meg, csak kiáltsam a nevet, hogy VIKTOR BÁCSI.

Ezren és ezren tolongnak egy egy hajó érkezéskor a hajó állomáson. Mindenki vár valakit. Figyeltem én a fehér szakálu embereket, a gyors mozgásuakat, kettőre ki is vetettem a hálómat, bizonyára a kettő közül az egyik a Viktor bácsi ... de melyik ? ?

Odamegyek a Viktor bácsinak vélt egyik fehérszakálu utashoz és megszólítom magyarul. Az még rám néz és elkezd kala- gyolni zsidóul. Később tudtam meg, hogy a lembergi zsidó rabi, aki szintén konferenciára érkezett Amerikába.

Tévedésem után könnyű volt az igazi Viktor bácsit megtalálni.

Legkedvesebb visszaemlékezéseim Viktor bácsiról az esti CSENDES ÓRÁK.

Dr. Takaró Géza new yorki akkor még a 69-iki utcai lakásán esténként Viktor bácsi kiváló zongora kísérete mellett a Hozsánna énekek éneklése, és a biblia alkalmi sorainak elolvasása után azok a drága veretii imádságok, amelyeknek a kapuját mindég a VIKTOR bácsi imája nyitotta meg, maradandó nyomokat hagyott a mindég szomjuhozó lelkűnkön.

Egyszerű keresetlen, de annál mélyebbről fakadó imáiban volt valami, ami a feltétlen őszinteséget, a lélek tisztaságát, a mély alázatoságot tükrözte vissza.

*

Tíz napig volt a vendégem New Yorkban Viktor bácsi. Nem egyszer jártuk vele össze a nagyobb kórházakat. A magyar betegeknek nem csak vigasztaló szókat adott, de vigasztaló sorokat is hagyott, a- mikor kedves olvasmányokkal ajándékozta meg Őket.

Valamelyik kórházi látogatásunk alkalmával történt meg az alábbi eset. Egy 8-10 éves magyar fiúcskát látogattunk meg. A kis szenvedő arcú magyar gyerek félve tekintett a fehérszakálu Viktor bácsira. Sze- pegő hangon meg is kérdezte tőlem, mit akar ez a szakálas bácsi, el akar engem vinni ?

Megnyugtattam. Nem fiacskám, ez a bácsi Magyarországból jött, meghallotta, hogy beteg vagy és meglátogatott. Ezt a bácsit nagyon szeretik a gyermekek, úgy is hívja mindenki hogy, VIKTOR BÁCST.

A gyermek szinte megnyugodva ismételte a megszólítást, hogy Viktor bácsi. De mintha viszhangra verődött volna a gyermek szava. Valamelyik ágyból is halljuk a megszólítást, hogy, Viktor bácsi. Keressük a hangot, a szomszéd ágyba egy kis néger gyerek mosolyog bogárszemével reánk. Megismétli a megszólitást tiszta csengő magyaros kijelentéssel. Beszédbe elegyedünk vele. Elmondja a kis szenvedő, hogy apja a magyar negyedbe Janitor és ott tanult meg magyarul. Amikor másodszor látogattuk meg, már messziről kiáltotta felénk Viktor bácsi, Viktor bácsi. íme Krisztus hogy igazolta be most is az Ő nagy tanitását “Engedjétek hozzám jönni a gyermekeket. A csokoládé szinii kis négerről jut eszembe az alábbi megtörtént eset. Feleségem Erdélybe volt látogatóba, igy lakásunk egy részét kiadtuk egy fiatal házaspárnak. A fiatal asszonyka, aki nem rég jött ki Budapestről, és Viktor bácsit ismerte a Bethániából, azzal a meglepő kijelentéssel hivott meg reggelire, hogy ma meleg ice creamot fogunk reggelihez kapni. Viktor bácsi nagyott nézett, de az alázatossága és a szerénysége nem engedte meg, hogy ellenvetés képen tiltakozzon az ilyen csodabogár reggeli ellen. Reggeli után, ami különben pompás volt (vanilia ice cream leöntve forró csokoládéval) Viktor bácsi boldogan lélegzett fel. — Olyant ettem, amit életemben még nem ettem — de ez is jó volt.

*

Hazautazása előtt az volt a kívánsága, hogy feleségem amikor Erdélyből Pestre megy, feltétlen hivja fel telefonon. Köny- nyü volt megtenni. Jobb barátot és jobb kalauzt senkiben sem kapott volna mint Viktor bácsiban. Egy Ízben Böszörményi lelkészékkel, akik szintén abban az időben otthon vakációztak felkeresték Viktor bácsit az otthonában. Kedvesen emlékezett meg Amerikai élményeiről. Megígérte, hogy másnap még egy utolsó Istenhoz- zádra kimegy az állommásra. Reggel zi-