Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1937 (38. évfolyam, 1-38. szám)
1937-03-03 / 9. szám
“A* é[ í) ■ föld «ln ml luk, de »r cn beszédeim semmiképpen ml merni műinek” Máté 24:35. REFORMÁTUSOK Entered as Second Class Matter at the | Post Office at Akron, Ohio, on 15th j September, 1936. LAPJA VOL. XXXVIII. ÉVFOLYAM AKRON, OHIO, MÁRCIUS 3, 1937 No. 9 SZÁM Az Ur asztalánál Véget ért a megrázó szentbeszéd A Golgotára ment Istenfiáról. Komoly fenséggel bug az orgona, S a nép a jelben egyesülni járul. Terítve áll az Ur szent asztala, Nagy lakomával, megtörött kenyérrel; Másikfelől a borral telt kehely Kínál a Jézus vére érdemével. És jönnek, bosszú sorban jönnek a Törődött szivek, lélekben szegények. Igaz bünbánat és nagy hit ragyog Könnyharmatos tükrén ezek szemének. Imájuk hangja tördelőzve súg: Isten, légy irgalmas nekem, bűnösnek! S ha gyarlóságból szennyezőm magam, Egy csepp véreddel Krisztusom te moss meg! És jön, hogy láttassék, a büszke, ki Itt is, most is önnön gőgjének áldoz. Szép tőle még, bogy leereszkedik A koldus Názáreti asztalához. Szerzeményéhez könny, vér nem tapad. Az igazságot jótettel tetézi. És mig jutalmat nem csak kér, do vár: Krisztus a mennyből szánakozva aésf. És jön a fösvény, kapzsi, uzsorás, A rut föld e legrutabb söpredéke. Szennyes kesét odatörülni az Áldott Megtartó tiszta köntösébe. Imádságot hazudnak ajkai. Az Ur példáját soha sem követte, És üdvösségét kér kamat gyanánt. . . . — Mennyben a Krisztus könnyet sir felette. Jön a könnyelmű élvezetvadász, Oly meghatott és olyan ünnepélyes. Pajkos mosolyt rejt, vagy könnyet törül? Mert hirtelen kendőt emel szeméhez. Üres szivétől távol áll, aki A szent jegyekben önmagát kinálja; A bornak csak zamatját érzi, S abban minden jutalmát megtalálja. És jön, ki ádáz bosszúvágyban ég, S a vett sérelmet el sohasem felejti. Minden érzése gyilkos tőr, de azt A tettetés bársony-tokjába rejti. Sötét bosszúja teljét tölteni Istenben js társat keres magának___ Ez az, kinek a szentjegy kárhozat, S kinek nincs mennyben Krisztusnál bocsánat. — A mindenható Isten tudja jól, Hogy mi rejtőzik az emberszivekben. Előtte minden bűn terítve áll, Hitet hiába tettet a hitetlen. Az öncsalás, melyeket ránkrakott, A csillogó szines rongyok lehullnak: Terhével áll lelkünk s mezitlenül Biránk előtt, asztalánál az Urnák. BÖJTBEN A böjtről a keresztyéneknek elágazó és sokszor téves fogalmaik vannak. Mint mindennek, úgy a böjtnek is meg van a maga történelmi folyamata, aminek tárgyalása sok időt venne igénybe, épen azért mellőzni kell. Dacára az elágazó véleményeknek, egyben mégis megegyeznek a különböző keresztyének. Ez pedig az, hogy a böjtnek célja és rendeltetése ez: törődj többet a lelkeddel! A pusztában böjtölő Idvezitőtől tanultuk ezt, aki a sátán ajánlatára nem változtatta át a köveket kenyerekké, mert nem csak kenyérrel él az ember, hanem Istennek minden igéjével, ami az ő szájából származik. A vallásos élet leromboló- dása és ugyanakkor az azzal karöltve járó társadalmi és erkölcsi lerongyolódás mindig ott kezdődik, amikor az ember a testnek, világnak és önmagának él és ez által a sátán szolgálatába szegődött. Nehezen hiszi el, hogy mikor igy cselekszik, már elvesztette a csatát, mert lelke felett nem Isten, hanem a kisértő rendelkezik. Azért a böjti időszak riadója ez: Törődj többet halhatatlan lelkeddel, szabadisd ki azt a sátán szolgálatának rabságából és igyekezzél eljutni a Krisztus követőinek szabadságára ! Ezt a célt kétféleképen érhetjük el: negatív és pozitív eszközökkel. Vannak dolgok, amiket ajánlatos nem cselekedni, hogy a lélek öntudatra jusson. Az a keresztyén, aki a böjti időszak folyamán sem akar lemondani a testet szolgáló szórakozásokról, mulatságokról és kedvtelésekről, bizonyára épen úgy elhanyagolja lelkét, mint más alkalomkor. Mi az ételekben való válogatást nem nevezzük böjtnek, de egyik hitvallásos könyvünk félreérthetetlenül tanítja, hogy Krisztus Egyháza a leghatározottabban kárhoztatja a dobzódást, mér- téktelenséget és fényűzést. Aki a test hizlalására szolgáló eme bűnöket nem akarja feladni, nem képes leikével komolyan törődni. A másik .eszköz, ami rendelkezésünk| A végítélet előképe ez. Megmérésünkre Krisztusunk szerezte. Hagyd távol innen képzelt érdemed, Érdem csak egy van: áldott, szent keresztje! Boldog, ki ennek árnyékába jut, Boldog, ki megbékélhet ott az éggel, S szivébe cseng az áldott, drága szó: Hited megtartott, menj el békességgel! MEDGYASSZAY VINCE. *Mütavány a püspök urnák Falusi Melódiák c. most megjelent kötetéből. re áll, sokkal hathatósabb, mert pozitiv. Ez pedig nem egyébb, mint a Krisztus követése a lemondás, önmegtagadás és kereszthordozás terén. Vele naponként meg kell halnunk, hogy lelkünk valóban élhessen. Ereznünk kell állandóan az Istennel való lelki közösséget, amint érezte a mi Megváltónk és ezt az érzést erősítenünk kell az Isten igéjének, az imádkozásnak, a Krisztussal való sakramentumi egyesülésnek buzgóbb kihasználása által. így válik életünk krisztusi életté. így segít bennünket a böjti időszak abban, hogy a Krisztussal együtt naponként meghalva fel is támadhassunk ő vele. A Gecsemáné kertben való leszállás a megdicsőülés hegyére való felemelkedést jelenti, a Golgota ösvényének taposása a húsvéti győzelem példáját biztosítja számunkra. Krizstus az ut, még pedig az egyetlen ut és Istenhez más ut nem vezehet, egyedül az, amelyen Krisztus járt és amelyet kijelölt a mi számunkra is. Természetes, Krisztusnak ilyen követése nem szoritkozhatik pusztán a hus- vétot megelőző negyven napra, hanem kiterjed az év minden napjára. Istennek szentjeit az jellemzi, hogy Istennek tetsző módon tudnak és akarnak bőjtölni az esztendő minden napján. Gyarlóságunkra tekintettel jó iskola számunkra a böjti időszak, amikor megtanuljuk azt, hogy lelkűnkkel többet kell törődnünk, hogy aztán ezt az elvet állandóan érvényesítsük. A reformátusok gyakran abba a hibába esnek, hogy mivel a böjtről másféleképen vélekednek, mint egyébb keresztyének, a böjtnek nem — református elemének feladásával feladják a böjtről szóló református tanítást is. Talán azért, mert a református böjt sokkal nehezebb, mint bizonyos egyház parancsán alapuló testi eledelekben való válogatás. A böjti napokban erőteljesebben hangzik felénk a Krisztus szava: “Tagadd meg magadat, vedd fel keresztedet, kövess engem !” Aki ezt megszívleli, az Istennek tetsző böjtöt tart. Az ilyen református keresztyén boldogan érzi, hogy az ilyen böjtölésből kimeríthetetlen kincseket merit, mert leikével sokat gondolt és azt a Krisztus szolgálatába állította. NÁNÁSSY LAJOS T
