Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1937 (38. évfolyam, 1-38. szám)
1937-03-03 / 9. szám
I 2-ik olda; AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA <$------------------------------;---------“----;------------MÁRCIUS Az esztendő palotájának harmadik szobájához, márciushoz érkeztünk. Itt állunk az ajtónál. Feltárul előttünk. “Előttem tárva egy kapu, mi fény tör át rajta?........ Az Ür szerelme lángol ott.....” “Az Isten a hozzánk való szerelmét abban mutatta meg, hogy Jézus meghalt érettünk”. Az Úrvacsora sze- reztetése, Gecseménékert, töviskorona, fájdalmaid útja, Golgota, a kereszt, — mindez Isten hozzánk való nagy szeszereimének bizonysága. “ÚGY szeretett engem, hogy az ő egyszülött Fiát adta értem ,hogy el ne vesszek, hanem örök életet nyerjek.” Virágvasárnap — nagypéntek — husvét. Ezt hozza március. És ezeken át azt az üzenetet: Isten — VAN. Isten — SZERETET. Isten ENGEM — SZERET! A mi kincsünk cserépedényben van. Ilyen cserépedény március. Hozza, adja az ünnepeken át legdrágább kincsünket: Szeret engem, önmagát adta érettem! Ezt érezve, csak susog ajkam: Jézusom, szeretlek! könyörülj rajtam. Dr. Újlaki F. Szüntelen imádkozzatok! Írja Nt. Id. MURÁNYI JÁNOS EK. A Jézus által számunkra adott mintaimádság ötödik kérésé ez: “És bocsásd meg a mi vétkeinket, miképen mi is megbocsátunk azoknak, akik ellenünk vétkeznek”. “Mindnyájan sokképen vétkezünk”. — “Mindnyájan testiek vagyunk a bűn alá re- kesztve”. Azt a sok drága testi-lelki tehetséget, azt a sok drága időt és jó alkalmat, mit magas célok elérésére kaptunk, — a vágyak és szenvedélyek, az önzés és irigység szavára hallgatva, — eltékozoljuk, elvesz- tegedjük vagy elhanyagoljuk és nem használjuk fel azokat. Ez a sok bűn elválaszt bennünket Istentől és lehetetlenné teszi, hogy kedvesek lehessünk Isten eőltt és hogy életünk “áldás” lehessen. De ha ott hagyjuk a kényelem, a restség, a hanyagság, a tisz- tátlanság, a gonoszság, a titkos és nyilvános vétkek és bűnök útját, amely veszedelemre visz, és ha igazán erős elhatározással megtérünk a jézusi útra, amely az életre visz és erősen megmaradunk azon, akkor Isten segít, hogy régi f mosz vágyaink, szenvedélyeink, önzésünk és irigységünk ne hajtsák ezután szolgaságba lelkünket, hogy sok tévedéseink és hibáinkat jóvá tehessük, hogy lelkünket hiábavalóságokra ezután ne adjuk. Amint ezt cselekesszük, úgy bocsátja meg Istenünk, aki kegyelmes és irgalmas, bűneinket. Úgy engedi el bűneink büntetését. Úgy engedi el sok és nagy adósságunkat, melylyel tartozunk iránta, hazánk, egyházunk és embertársaink iránt. Istennek e nagy könyörülő szeretete és irgalmassága szeretetet és irgalmasságot kelt szivünkben embertársaink iránt is és mi is meg fogunk bocsátani azoknak, akik ellenünk vetkeznek. Mindannyiszor, ahányszor csak alkalmunk van rá. Mert azokat, kik megváltott gyermekei Istennek, egyedül Jézus világossága vezeti és énekük ez: “Nyájas világ, a vak homályban át Vezess tovább! Lelkem sóvárgja távol otthonát. Vezess tovább! Még köd gomolyog a messze térekea;._ — Csak egy lépést mutass!__Elég nekem. Nem mindig kértelek, dicső Uram, Hogy igy vezess, Magam kerestem, választám utam, De most vezess! Élveztem a napot és büszke gőg Velem vagy. Óh feledd a mi lt időt! Erőd vezérelt eddig is. Hiszem: Töltött el.....Óh feledd a múlt időt! Erőd vezérelt eddig is. Hiszem: Az visz tovább, Köves vadonban, tajtékzó vizen, Vak éjen át. S ha kél a nap, fényparton várnak ott A réges rég elvesztett angyalok, kik ellenállhatatlan erővel intenek: “Szüntelen imádkozzatok!” Felekezeti türelmesség Magyarországon történelmi hagyomány: a felekezeti türelmesség, bárha a háború után olyan lángra kapott is az antiszemitizmus, amilyenre ebben az országban a múltban alig volt példa. Magyarországon a középkorban sem voltak, vallási háborúk és sohasem volt progrom. A világon először Erdélyben iktatta a tordai országgyűlés 1545-ben törvénybe a vallásszabád- ságot s a protestánsok egyenjogúságát kimondta már az 1624-i pozsonyi béke. A katholikus egyházban rangra Magyarország az ötödik. Első a német római császárság utóda, Ausztria, második Franciaország, harmadik a legkatholikusabb ország, Spanyolország, negyedik Anglia, a hit védelmezője, ötödik Magyarország, mint az egyetlen apostoli ország. Magyarország ötödik a protestánsok sorában is. Első az Egyesült-Államok 74 és félmillió protestánssal, ebből 226 millió methodista, 21.1 millió baptista, 9.7 mililó presbiteriánus, 6.9 millió lutheránus. Ezután következik a brit birodalom 469, Németország 40.3, Svédország 5.7, Magyar- ország 3.6, Hollandia 3.5 millió protestánssal. Magyarországon a zsidók egyenjogúsítását már 1825-ben követelte Deák, báró Eötvös József, gróf Dessewffy Aurél, az 1839. évi XXIX. törvény már jogot adott bizonyos korlátozásokkal a szabad letelepedésre, ingatlan szerzésre, tudományos pályára való lépésre. — Teljes egyenjogúságukat kimondták 1849-ben, ezt meg- erősitette az 1867. XVII. törvény és az izraelita vallást felvette a bevett felekezetek közé az 1895 évi XLII. törvény. Magyarországon a zsidók száma kezdi megközelíteni a félmililót s ennek fele Budapesten és környékén lakik. ÁopjaraK Irta: NYIRŐ JÓZSEF (Erdély) “Itt nyugonnék Márton Áron kántoruram, ha itt nyugonnék” — olvasom az e- gyik fejfán. A furcsa sirvers története azzal kezdődik, hogy a kántorunk eltűnt. Egyik júniusi vasárnap az istentiszteleten még felült az orgonához, de alig kezdte el kedvenc énekét: “Elnémul egyszer énekem a húr elpattan, jő az éj”, — a köhögés elfojtotta a vén hangot, de a hívek belevágtak az énekbe s neki csak a billentyűk között kellett vájkálnia. — Már ugatnak bennem a halál kutyái — panaszkodott az orra előtt felütött zsol- táros könyvnek és leküzdve az ingert, elrecsegte az utolsó sort: “Ezt Jézus tette mind......” Tovább nem is bírta. Melle mordult, torka böffent és ráhányta vérét a fehér billentyűkre. Hosszú száraz ember volt. Az öregségtől már moha rakódott a hátára. Púposán meggörbülve rátámaszkodott az orgonára és nézte a sötét habos vért. — Én készen vagyok. Levánszorgott a kórusról és hazatámolygott. Otthon ledült a kanapéra. Már a sir ólomfénye sugárzott szét róla. Egy órát nyugodott, azután felkelt. Befogta a rongyszedő, bogos lovat a szekérbe, felmászott a trágyás pokróccal leteritett szalmaülésre és odahörögte megrettent családjának. — Megyek a városba, a doktorhoz, nyissátok ki a kaput! ■ Idétlenül, görbén bólogatott az utón a rossz ló fara mögött. Családja sorsára gondolt. Összeszámolta, hogy mennyi adóssága van a szövetkezetben, a mészárosnál. Tudta, hogy pénz nincs a háznál, s az utolsó kenyeret is kölcsön kérték. A ló is leeresztette a fejét. — Emeld a lámpásodat hé! — rántott egyet rajta. Nem járt senki az utón. Erdő,mező nép- telen volt. A vén kántor lelke elportyázott az erdő zúgásában a szellőtől ide-oda lebegtetett pillangókon; de neki immár gyászt mondott a mező. A távolban már a város látszott. Lehajtotta fejét az országutra és megállította a lovat. — Hó! Hiszen oda is hiába megyünk. Mi a fenét adok a doktornak? Nem mondhatom neki, hogy: “Doktor ur vizsgáljon meg és a költségeit tábláztassa be az egészségemre!”---- Hát még a patika? Ezért az egész parádéért, amiben felvonulok, nem adnak egy üveg gyomorcseppet. Megtört szemei aggasztóan hamvadtak és tovább morfondírozott. — Aztán hátra van még a temetés. Si- rásás, koporsó, fejfa, — számigálta — belekerül ezerbe. Tisztességes gúnyám sincs, amiben elvermeljenek. Egy egyházi embert mégsem lehet nyilvánosan akárhogy kihányni a gödörbe. Kölcsön sem kérhetek ruhát valamelyik kollegámtól azzal hogy visszahozom, csak éppen az Úristen elibe megyek vele------ Meghalni még meghalok valahogy, de mi lesz az asszonnyal, öt gyermekkel?.— Csak a temetés ne volna! Váratlanul támadt a mentő gondolat. Minek orvos, patika, temetés, ha már úgyis meg kell halnia? Egyszerűen elbujdosik,
